Komor ábrázatával Orbán Viktor úgy fest, mint a nemzet megtestesülése, mintegy beteljesítve XVI. Lajos mondását: "Az állam én vagyok." Már tíz éve lehetett látni, hogy a Fidesz érzelmi viharként ismeretlen cél felé sodorja a magyar népet. Orbán a magyarok tudattalanját tükrözi. A magyarok erősen különböznek Európa többi népétől, mindenekelőtt jellegzetes kisebbrendűségi érzésük miatt. Ez az oka annak, hogy Orbán csak saját népére hat, míg külföldön nevetség tárgya. Rendszere az ész és az esztelenség sajátos keveréke, az orbánizmus a magyar kultúra sajátossága. A magyar nemzet rothadása már 1867-ben elkezdődött, már ekkortól, sőt korábban is megfigyelhető a magyar kultúrában az az arrogancia és megalománia, ami Orbánt is jellemzi. István a kereszténységet erőszakkal kényszerítette a magyarokra, hamar lehullik hát róluk. Orbán hatalomra kerülése nem más, mint a pogányság ébredése a magyar tudattalanból. A kereszténység gyengülésével kitört földalatti börtönéből a barbár fenevad. A magyar soha nem lépett túl a primitív démonizmus szintjén, és Orbánnak sikerült népét megfertőznie ezzel az őrültséggel. (A magyar kultúrából egyszerűen hiányzik a nő.) Ez a fajta magyar tudat magyarázza, miért tudta Orbán rávetíteni Brüsszelre egy infantilis ördög képét.
Orbánban egyre inkább hisztérikus bohócot, beteges hazudozót látok. Idealista, aki szerelmes saját eszményeibe és aláveti magát vágyfantáziái parancsának. Az ilyen ember sokszor azt hiszi, könnyen elérhető az, ami valójában csak nagyon nehezen valósítható meg; meggyőződése, hogy elért a siker kapujához. Orbán perverz géniusza el tudja hitetni a magyar néppel, hogy ábrándvilága realitás, innen a terjedő lelki ragály. A magyarok befolyásolhatósága nemzeti kisebbségi komplexusából fakad, amit Trianon csak tovább súlyosbított. A magyarok kisemmizetteknek érzik magukat, miközben meggyőződésük, hogy ők a kiválasztott nép. Éppen azért gyűlölik a zsidókat, mert ők már lefoglalták ezt a helyet.
Orbán a tudattalanra hat, mint a reklámok, ezért nem látnak egyébként értelmes és jószándékú emberek semmit rosszat abban, ha hűséget esküsznek rá. A spirituális vezetők időnként visszavonulnak a "pusztába". Orbán is így tűnik el néhány napra mielőtt bejelentene jelentős lépéseket. Az ország hipnotikus szuggesztiója azért működik, mert vágyakat ébreszt és elégít ki. Orbán mindazok lelkét magával ragadja, akik kisebbrendűségi komplexusukat nagyratöréssel és hatalmi ábrándokkal kompenzálják. Köré is gyűlt a deviánsok, pszichopaták és bűnözők népes serege. Ugyanakkor a nép tudattalanjára is hatott; a naivitásra és ösztönösségre. A nép a legbetegesebb túlhajtásokra is képes, mert tömegben az ember lelkileg könnyen sebezhető. Erre kellettek a Fidesz nagygyűlések 2002-től kezdődően, ezért ma a virtuális nagygyűlés, a plakátkampányok és konzultációk, a pénteki rádiós interjúk. A tömegpszichózis a nyájszellemmel magyarázható, amelynek lélektana a pánikéhoz hasonló, minél többen zsúfolódnak egybe a modern élet hangyabolyaiban, annál ostobábbak és irányíthatóbbak lesznek, ezért a stadion-mánia, az összevonások az oktatásban, a kollektivista társadalom kiépítése.
A magyar nép lelke beteg, hisztériája Orbánban testesül meg. A hisztériás beteg időnként normálisnak tűnik, ám az, hogy Magyarország gyakorlatilag nem állt ellent az Együttműködés Rendszerének, ugyanannak a hisztériának sajátos lelkiállapotára jellemző. A magyarság darabokra hasadt, beteg lelkű nép, amely önmagán kívülre vetíti a benne lakozó ördögöt. Európa jó ürügy saját bűnei elhallgatására. Orbán eközben saját képére és hasonlatosságára formálja népét, és rákényszeríti akaratát. Mi más ő, mint egy hasadt lelkű diktátor.
C. G. Jung Hitlerről szóló írásai után szabadon.