A terrorizmusról

A terror korunk újszerű világháborúja. Egy frontok nélküli áttekinthetetlen háború, amely bárhol támadásba lendülhet. Nem ismer különbséget harcos és civil, bűnöző és ártatlan között. A terror hálózatának kiterjedése akár tömegpusztító fegyverekhez is hozzájuthat. Amíg ezek a fegyverek kizárólag a nagyhatalmak kezében vannak, addig az értelmes meggondolás uralma alatt állnak. A terroristák esetében azonban semmilyen értelmes belátással nem számolhatunk, mivel az önmegsemmisítésre való készség a terror hatalmának egyik alapelemét alkotja. Tudnunk kell, hogy a terror azaz a jogellenes erőszak nem győzhető le egyedül erőszakkal, de az meg sem kerülhető. A jog érvényre juttatásának eszköze a pontosan méretezett erőszak, aminek elhagyása a jogtalanság előtti kapitulációt jelentené. Ám hogy a törvény ereje ne váljék maga is jogtalansággá, szigorú és jól látható ellenőrzés alatt kell állnia. Nem a saját jog kiszélesítéséről van szó, hanem a közös szabadságról és az igazi jogosság uralmáról. A nagy demokráciák és az iszlám motiválta terror közötti összeütközések mélyén kulturális különbségek rejlenek. Két nagy kulturális szisztéma csap össze, mindegyik a maga hatalmi formációival és morális orientációjával - a Nyugat és az iszlám. Mindkettő sokrétű világ, lényeges belső különbségekkel, külön világok átfedésekkel. Nem fogadható el tehát a Nyugat-iszlám szembeállítás leegyszerűsítése ész és vallás szembeállítására. Hogy mennyire nem erről van szó, bizonyítja az egykori kelet-európai diktatúrák példája, ahol az értelem kizárólagos ideológiája megbénította és szétzüllesztette a társadalmat. Ugyanakkor csak az értelem képes fellépni az Isten-fogalommal való visszaélés és a vallás megbetegedése ellen. Az értelem és hit közötti harmónia a világbéke garanciája. (2004. jún. 6.)

Joseph Ratzinger: Értékek az átalakulás idején. 129-135. oldal. Don Bosco Kiadó, 2006.