Kulcscsomó

Elvesztettem a kulcscsomómat. Nem jellemző rám. Sok minden van, ami nem jellemző az emberre, mégis megesik vele. Persze soha nem az, amit szeretne. Lakáskulcsok, kapukulcs. Postaláda. Repülőket néztünk a fiúval, csíkhúzókat. Távcsövön. Kulcs sehol. Végigjártuk azt a száz métert, ahol lennie kellett. Azután elmentünk a helikopter leszállóig meg vissza; sehol. Megint a száz méteren, kétszer is, de hiába. Na csodálatos! Megkérdeztük a portán; nem adták-e le? Nem adták. De estig még előfordulhat - mondták. Pünkösd hétfő volt. Otthon felforgattam a lakást, találtam három tartalék kulcsot. Az ötből. Folyosó- és kapukulcsot másoltatni kell. Miket élt át ez a kulcscsomó, hiszen mindig velem volt! A kulcscsomó elkísér életeden. A kulcscsomó mindig veled van, ő soha nem hagy el, csak te veszítheted el őt. Másnap reggel a fiút elvittem az óvodába. Utána nem mondom, hogy az első a kulcscsomó lett volna, első a kávé volt a büfében, majd át a másik épület portájára. "Kulcscsomó? Egy kulcscsomó van itt, nem tudom milyen kulcscsomó." Az enyém volt. Mint később megtudtam, ott feküdt a fűben, bentről az üvegfalon át látta meg a hölgy a biztonsági szolgálattól. Tudták hogy elveszett, hogy az enyém, hát bevitték. Szóval megvan, most is itt van velem. Mint mindig.