Az apáca

Olvasom a hvg cikkét egy papról, aki kettős életre kényszerült, mert miért is? Így hozta az élet. Amikor azonban a rigorózus, dogmatikus hírében álló XVI. Benedek pápa a kettős életet élő papokról azt nyilatkozta, hogy minden esetet egyénenként kell megvizsgálni, és mindig a gyermek java szerint kell dönteni, akkor ez a pap felmentését kérte püspökétől, ám csúnya meglepetésben lett része. Nem írom le a történetet, olvashatják alul a linken. Én most egy apácáról akarok írni.

Pontosabban egy volt apácáról, aki ateista katonatiszt családból származott, majd a rendszerváltás után megkeresztelkedett. Hatalmas otthoni ellenállás dacára apáca lett egy szemlélődő rendben Németországban. Tíz év után érezte úgy, hogy rossz helyen van. Pontosabban a hely jó, csak ez nem az ő helye. A rendben ott német földön megértéssel fogadták kételyeit, és alapos elemzés után elindították a kilépési eljárást, ami Rómában a Hittani Kongregáció prefektusának, Ratzinger bíborosnak a későbbi XVI. Benedek pápának az asztalára került. Ratzinger úgy döntött, hogy felmenti örökfogadalma alól. A meglepetés itthon érte a volt apácát a hívek részéről, akik kiközösítették a "fogadalmát megszegőt". Ők nem mentették fel. Próbáltam azzal érvelni, hogy a szerzetesi fogadalom nem szentség, hiába. Évek teltek el, a volt apáca, kit régről ismertem fiam keresztanyja lett. Ismét évek teltek el, társat talált magának, együtt élnek, de még nem sikerült egyházilag összeházasodni, mert a férfi korábbi kapcsolata miatt ez egyházjogi akadályokba ütközik. Pedig már Aquinói Tamás is megjegyezte, hogy nem kell túl komolyan venni a jogászok okoskodásait, mert nem a törvény betűje, hanem az ember java a cél. A szeretet.


A pap