A cipőpucoló

A miniszterelnök több mint száz jelentkező közül, akikkel vidéki házában egyenként elbeszélgetett, választott magának cipőpucolót. Parancsba adja, hogy semmi mást ne csináljon, csak a cipőit pucolja. Ez kedvére van az egyszerű vidéki embernek, hamar hízásnak indul, és évek múlva tökéletesen hasonlít a miniszterelnökre. Ugyanolyan nagy az orra, duzzadt szája pedig előrebiggyed, és ha vigyorog, a fogát mutogatja. Mindenki, még a miniszterelnök legközelebbi bizalmasai is félnek a cipőpucolótól. Hosszú levelet ír családjának, amely országszerte terjeszti hírét: "Ha az ember a miniszterelnök cipőpucolója, mindenkinél közelebb van a miniszterelnökhöz." A cipőpucoló tényleg mindenkinél közelebb van a miniszterelnökhöz; mindig ott kell ülnie az ajtaja előtt, sőt ott is kell aludnia. Egy éjszaka, amikor már elég erősnek érzi magát, habozás nélkül bemegy a szobába, felébreszti a miniszterelnököt, és ököllel lesújt rá, hogy a miniszterelnök holtan terül el. A cipőpucoló gyorsan leveti ruháit, lehúzza a miniszterelnökről az övéit, és magára ölti őket. A miniszterelnök tükre előtt megállapítja, hogy tényleg úgy néz ki, mint a miniszterelnök. Ezután azt kiáltozza, hogy rátámadt a cipőpucolója. Önvédelemből leütötte és megölte. Tüntessék el, mondja, és értesítsék az elhunyt családját. Mi a cseréből semmit sem vettünk észre.


Thomas Bernhard után szabadon.