Cigány nő az Avasról

Miskolcon voltunk. Most nem a megszokott módon mentünk busszal, hanem vonattal. Váróterem. A hadházi, konyári és mátészalkai cigányok itt szoktak találkozni, beültünk közéjük. Egy démon mellé. Magas homlokra felrajzolt hatalmas szemöldök, feketén fénylő szemek, tépett, hosszú fekete-vörös haj. Megközelíthetetlen, de ha megszólal átváltozik, mély érzelmek. Egy fiatalembert bilincsben visznek el a rendőrök, nem tudjuk miért. "Páva IC érkezik Budapest felől a 8. vágányra" - sietünk. Nyíregyházán feltűnik egy másik démon. Velünk szembe szól a jegye. Kifordított bőr szerelés, piros körmök. Ötéves fiam érdeklődve szemléli. Szintén megközelíthetetlen, fejhallgatót vesz fel, és mereven néz kifelé az ablakon. Egy munkás hatalmas zsákkal mindenki mellett megáll, és puszta kézzel kiszedi a szemetes tartalmát, bele a zsákba. A vécékbe ugyanezzel a kézzel vécépapírt helyez el. Tokajban leszáll, és gondolom megy vissza a következő járatot rendberakni. A cigánylány Szerencsen szállt le, figyelem készülődését. Félénk-kedvesen elköszön. Nyilván rossz tapasztalatai vannak, ezért oly zárkózott.

A fiatal cigány nő ekkor tűnt fel. Látszik tétova bizonytalansága az idegen közegben. Talán még soha nem utazott IC vonaton? Hozzám fordul, kérdi hová kell ülnie? Mutatom, hogy a másik oldalon közvetlen mellénk szól a jegye, majd hozzá teszem, én is alig találtam meg a miénket. Felszabadul, mesélni kezdi kálváriáját. Ismerősének segített felszállni a vonatra, aki kisgyermekét viszi Debrecenbe agyműtétre. A vonat közben elindult, ő fennmaradt, most utazhat vissza. Ismerőse az átmeneti szállóban fog lakni Debrecenben. Kérdi, ott az milyen, jó helyre kerül? Hallottam a viszonyokról, megnyugtatom tehát. Kérdi szép-e a város? A közelünkben ekkor már rosszalló pillantások szállnak felénk, megvan a véleményük. Együtt szállunk le, csak a villamosnál búcsúzunk. Mi Lillafüredre, és a Bükk-fennsíkra mentünk. Hó és jég, -10 fok, de hegyekben fázni nem lehet. A turistaútról rég letértünk, megmászunk egy hegyet, állat csapát követve. Itt állunk 800 méter magasan. Alkonyodik. Baglyok nászéneke. A cigány nő az Avason egyedül neveli két gyermekét. Sietett az iskolához a nagyobbik elé, nem jó egy cigány gyereknek egyedül az Avason. Veszélyes. Meglepetésemre és megkönnyebbülésemre élve lejutottunk az erdészeti útra. Távol vagyunk mindentől, a mélyben lent Ómassa. Jól ismerem a terepet. Valahol Ómassa és Bánkút között állunk és nézzük a csillagokat. Rettenetes a hideg. A cigány nő mindig igyekezett kiemelkedni, leérettségizett, szakmát szerzett, de minek? Nem alkalmazzák csak betanított munkásnak. A gyermekei jövőjéért aggódik. Rokona Svédországban hegesztő, havi hatszázezerért. Szól a mobilja, egy másik rokona hívja, Németországból jön haza szabadságra. Már a Miskolc Plazában vagyunk, sajtburgert eszünk. Egy pár megkéri hogy fényképezzem le őket. Pestiek gondolom, de nem kérdem meg. A Búza térről este nyolckor indul haza a buszunk. Látod? Az ott az Avas. Miskolc nem jó, talán Debrecen? Debrecenben drágább az élet. Tizenkét órás műszakban dolgozik egy összeszerelő üzemben, havi 90 ezerért. Kisebbik gyermeke asztmás. Ebben az országban nincs jövő. A plakátokon: Magyarország jobban teljesít! Miben? Kiknek?


Romák szemmel tartása Miskolcon