Nagyanyám hat hónapos terhes volt, amikor jöttek az oroszok. Királypárti családba született, gyerekkorában ő vitte az ebédet a bebörtönzött királypártiaknak. Mégse akart elmenni, amikor jöttek az oroszok, pedig a férje kérte, hogy menjenek Nyugatra. Nagyanyám kijelentette, hogy ez a hazája, bár semmit se kapott hazájától, mégis maradt. 1944 decembere volt, karácsonykor a férje főbe lőtte magát. Nagyanyám végig élte az ostromot, egy óvóhelyen szülte meg anyámat, majd végig élte életét a hazájában, amitől később se kapott semmit. 2001-ben halt meg. Most egy paprikajancsi megnyeri a választást, mire itt traumáznak emberek meg Nyugatra megyünkeznek. Valahol megértem őket, de azért van különbség nagyanyám helyzete és az ő helyzetük között. Pedig neki is egy élete volt, ám neki elvei is voltak, nemcsak egy élete.