Az 1960-as években arról volt szó, hogy a technikai fejlődéssel egyre kevesebbet kell majd dolgoznunk, és egyre több szabadidőnk lesz. Ma kevesen dolgoznak nagyon sokat, ahelyett hogy sokan dolgoznának nagyon keveset. A tőke eközben kergeti az olcsó munkaerőt körbe a földgolyón, a munkás pedig szalad a magasabb bérek felé, ellenkező irányba. A kapitalizmusban a munkabér az életet jelenti, ezért rohan mindenki a munkahelyek felé: ezt nevezik migrációnak.
Részlet Tamás Gáspár Miklós: Antitézis című kötetéből.