Érdekes írás jelent meg a Qubit oldalán, amely a szájmaszk körül kialakult nézeteket filozófiai szempontból vizsgálja. A felütés természetesen szakmai, bármiféle filozófiai álláspont csak abból indulhat ki. Eszerint "a WHO épp érvényben lévő állásfoglalása szerint [a természettudományos álláspontok természetükből adódóan változnak] a maszkviselés lassítja a vírus terjedését, és valamilyen szinten a maszkviselőt is megóvja attól, hogy elkaphassa a betegséget." Ebben minden benne van, láthatólag túl sokat nem változott a helyzet, a szakma szerint a maszkviselés lassítja, de nem állítja meg a járványt, illetve még egy kis védelmet is biztosít "valamilyen szinten". Nyilvánvaló, hogy a kettő összetartozik, egy és ugyanazon dolog két oldaláról van szó. A cikk ezután a maszkellenzőket veszi sorra, és nagyon helyesen megállapítja, hogy egyáltalán nem egységes táborról van szó, hanem egy eléggé eklektikus halmazról, akik egymástól teljesen különböző okokból ellenzik a maszk használatát. Ez azért roppant fontos megállapítás, mert a maszk szükségességét felismerők között vannak néhányan akik homogén tömegként kezelik őket, és az egyébként magukat demokratikusnak tartók között is vannak, akik ebben a kérdésben tökéletesen fasisztoid hangot ütnek meg, nagyjából egy keretlegény színvonalán. Legalábbis a retorikát illetően semmi különbség sincs köztük, meg a trumpista maszkellenzők között. Ez különösen igazságtalan azokkal szemben, akiknél mentálisan okoz nehézséget a maszkhasználat, pánikbetegség lép fel a használatától. Nem arról van szó, hogy ne buzdítsunk a maszkhasználatra, amit sokan felelősségteljesen meg is tesznek, hanem a szélsőséges indulatokról. A maszkahasználatot, amit azt Pandémia című írásomban is említettem, politikai kérdésként kezelik. A maszkhasználat fontos megelőzési eszköz, de nem a legfontosabb, mert az a távolságtartás. A politika viszont egy recessziótól féltve a hatalmát azt mondja, hogy a jövőben a maszk helyettesíti a lezárásokat, ezért az emberek ugyanúgy élnek mint a járvány előtt, csak jobb esetben maszkban vannak. Az eredményt látjuk. Ahol ugyanis a vírus jelen van, ott jól láthatóan a maszk és a fertőtlenítés önmagában nem állítja meg a járványt, különösen, ha maszkot csak a boltban hordjuk. A legfontosabb megelőző eszköz tehát a távolságtartás, ami még nem karantén, hanem önmérséklet a társas viselkedésben. Ezt semmilyen maszk sem helyettesíti. A Qubit cikke bemutatja azokat a filozófiai érveket, amelyek cáfolják a maszkellenesség nézeteit, ugyanakkor pszichológiai szempontból is érinti a kérdést. Az persze nem érv, hogy a többség helyesli a maszkhasználatot, mert az akkor is helyes volna, ha a többség ellenezné. Az írás egy pszichológiai tanulmányra hivatkozik, miszerint maszkban az emberek vonzóbbak mint nélküle, még akkor is, ha egyébként is vonzóak. Ennek több lehetséges okát is feltárja a tanulmány, tény hogy a maszk mint öltözködés valóban kiválthatja ezt a hatást. A ruha eltakarta terület mint titok kelti fel az érdeklődést, a megismerés utáni vágyat. A nők a legkülönfélébb kultúrákban alkalmazták és alkalmazzák ezt a hatást. A népmesék világából sem ismeretlen ez, a lefátyolozott hölgy vagy a sisakban lévő lovag esetében. Ráadásul jóval fiatalabbnak tűnik így az ember. Ez az a pont tehát, ahol a maszkhasználat megvetheti a lábát, és akár tartósan megmaradhat az emberi kultúrában.
A Qubit cikke