2. A kapitalizmuson belül nem lehet a szociáldemokrácia erkölcsi célkitűzéseit elérni, vagyis az életet annyira megváltoztatni, hogy az a szenvedély ami a versengésben és az egyoldalú előnyszerzésben, a győzelem és a siker kultuszában nyilvánul meg megszűnjön. Éppen ezért nem sikerül nekünk is valamennyiünknek ebben a társadalomban megváltoznunk, pedig minden erkölcsi változás alapvető célja az, hogy mi is megváltozzunk. Mert mit is jelent egy erkölcsi célkitűzés? Nemcsak azt, hogy a viszonyok jobbak legyenek, hanem az is, hogy mi jobbak legyünk. (1:26:30 - 1:27:10)
3. Minél modernebb egy társadalom az egyén annál tehetetlenebb a gazdasági és történelmi struktúrákkal szemben. Gondoljanak bele a következőkbe: egy rendes középkori társadalomban, nem is csak az európai és a keresztény társadalmakban, másokban is ha nem is mindben, mit tehetett egy ember aki a szokásos munkarendbe nem fért el? Elment szerzetesnek. Létezett a rendes fizikai munkával és a szexuális renddel szemben tömeges alternatíva. Életformákat olyan radikális módon lehetett választani, ahogyan ma nem lehetséges. A modern társadalom ugyanis egységesíti a világot. Mindenki bizonyos értelemben termelő, mindenki bizonyos értelemben fogyasztó, mindenki közvetítő, mindenki számára rendelkezésre állnak kulturális javak, de az hogy valaki az életét meditációval töltse úgy, hogy az anyagi elégtétel érdekében ne tegyen semmit, az rendkívül kivételes helyzet. Ám voltak olyan pillanatok a történelemben, amikor a férfi lakosság 30%-a, és a női lakosság 10%-a szerzetes volt. Ez előfordult még a 20. század elején is Tibetben. Az egy archaikus társadalom. Mármost ezek radikálisan más lehetőségek, mint amik számunkra rendelkezésre állnak, tehát azt kell mondanom, hogy igen, egyre determináltabbak vagyunk, és többek között azért puhább és elasztikusabb ez a determináltság, mert különben nem bírnák elviselni, hiszen ez valamennyiünkre ránehezedik. De ez nem volt mindig így. (1:30:30 - 1:32:42)