Semjén Zsolt kezdetben jó kiállású, bár kissé nyálas szájú fiatalember volt, ki jobb híján politikai pályára lépett. Evolúciójának útján a minőségi ugrás akkor következett be, mikor elhitte magáról, hogy ő nagy ember, amikor is megbízták közvetítői munkával a pápa és a moszkvai pátriárka pannonhalmi találkozójával kapcsolatban. Még csak a kudarc sem rajta múlt. Személyiségfejlődése azóta is a folyamatos leépülés útja. Ami az evolúciót illeti, II. János Pál határozottan kijelentette, hogy XII. Pius Humani generis enciklikája után 50 évvel "új ismeretek késztetnek arra, hogy az evolúciós elméletben többet lássunk, mint puszta hipotézist." (1996. október 22.) Semjén erről mintha nem tudna, és bár locsogásában van valami, de összességében ostobaság. Az az igazság, hogy például Huxley-t meg lehetett piszkálni valamivel, Darwint azonban nem. Meggyőző volt, éspedig azért mert öntudatlanul cselekedett (G. K. Chesterton). Ugyanis alázatos volt az igazsággal szemben. A témával foglalkozó Critical Biomass blog cikkében messze Semjén fölött áll, de összekeveri a természettudományt a filozófiával. Ismerjük a mondást, hogy a tudományban az a szép, hogy igaz, márpedig minden tudós tudja, hogy ez a kijelentés nem igaz. Arról van szó, hogy a természettudományoknak nincs egyetlen olyan indukció által nyert tétele sem, melynek tagadása ellentmondás lenne. Ezért változnak ismereteink gyarapodásával a természettudományos tételek. A semjéni programozás tétele tévedés, de nem úgy, ahogy az említett blog állítja. A választ Aquinói Tamás adja meg: "A teremtés nem elegyedik a természet működésével, hanem a természeti működés előzetesen feltételezi a teremtést." (Summa Theologiae, 1. rész, 45. kérdés, 8. szakasz.)