A gombakirály

Volt egyszer egy nagy sötét erdő, benne sokféle gomba nőtt. Ezek egyszer elhatározták, hogy királyt választanak maguk közül. No de melyikük legyen a sok a közül? Ezen tanakodtak. A tinóru vagy a rizike? Netán a rókagomba vagy a kucsmagomba? A csiperke vagy a pöfeteg? Végül abban állapodtak meg hogy az lesz a király, aki a legméltóbb az uralkodásra. De ki a legméltóbb? - Én! - kiáltott a légyölő galóca. Senkinek sincs ilyen gyönyörű gyöngyös skarlát kalpagja! Nézzétek csak a pöttyöket a kalpagomon, látjátok mi galócák félázsiai gombafaj vagyunk, különleges gombák. És különben is, a galócák soha nem lehetnek ellenzékben. Tiszteletet a galócáknak! Nekem mindenki engedelmeskedni fog, hiszen mindenki tudja, hogy a mérges gomba - veszedelmes! - Épp ezért nem lehetsz király! - intették le a többiek a hencegő galócát, mert a gombáknak több eszük van, mint az embereknek. Ekkor a fák árnyas rejtekében megpillantották a vargányát. Ez az egyszerű és kedves, halk szavú társuk mindig mindenkinek csak örömet szerzett. - Ő a legméltóbb! - kiáltozták a gombák, és szégyellték, hogy szerény külseje miatt már előbb nem gondoltak rá. Így lett a vargánya a gombák királya. Mindenki örült a nagy sötét erdőben, csak a galóca mérgelődött, még a kalpagját is földhöz vágta. "Csak a galóca!" - kiabálása még sokáig hallatszott, megtörve az erdő békéjét.


Lengyel népmese után szabadon.