Szabadkán született 1920-ban jómódú zsidó családban. Tanult zenét, balettozni, táncolni, eredetiben olvasott németül, angolul, olaszul és franciául. Szerbül az utcán tanult meg, oroszul magától. Szép volt és eleven. 16 évesen feleségül ment a királyi Jugoszlávia párizsi nagykövetéhez. A nászúton elmentek csónakázni, felborultak, Albina ki tudott úszni, a férje nem. Visszatért Szabadkára és élte tovább a jómódú nagypolgári életet. A háború alatt a jugoszláv partizánok összekötője Belgrád és Budapest között. A Gestapo letartóztatta és a hírhedt svábhegyi Majestic Hotelben hónapokig tartották fogva. Hogy ott mi történt vele, arról soha nem beszélt. A háború után férjhez ment egy gazdag üzletemberhez. Nagy házban éltek, moziba és színházba járt, autóját maga vezette, cselédeket tartott és kutyát. Rákosi hatalomra jutásakor férjét letartóztatták. Albina kénytelen volt munkát keresni. Az amerikai követségen lett mixernő, ahová korábban társaságba járt. Rövidesen őt is letartóztatták, 1952-ben szabadult. Ekkor hajléktalan és munkanélküli. Nagy nehezen felvették teherautó sofőrnek. Sok kilincselés után kiutaltak neki egy 28 négyzetméteres konyha nélküli garzont, ahová szekrény már nem fért be, függönnyel eltakart polcokra pakolt, a kádban mosogatott. Később pincérnő lett éjszakai lokálokban. 1953-ban az ekkor 33 éves Albina itt ismerkedett meg egy nála 9 évvel fiatalabb 24 éves munkanélküli hajléktalan fiatalemberrel, aki ágyrajáróként nappal más ágyában aludt, az éjszakákat pedig fűtött lokálokban töltötte. Alkalmi írásokból tartotta fenn magát. Hamar összeköltöztek a 28 négyzetméteres garzonba, 1960-ban össze is házasodtak.
A fiatalember nem is akart munkát keresni, közveszélyes munkakerülőként bármikor letartóztathatták volna. Két zenés bohózatát nagy sikerrel mutatták be 1957-ben, amiből annyi pénzhez jutottak, hogy ruhákat tudtak venni maguknak. A fiatalember azonban úgy döntött, hogy felhagy a link szövegekkel és komoly író lesz. Az elkövetkező 25 évben kizárólag Albina fizetéséből éltek, aki túlórákat vállalt, hogy megélhessenek. Végül bement az igazgatóságra, ahol az igazgató elvtárs hajlandó volt fogadni őt. Albina le tett elé egy kéziratot és ezt mondta: férjem nagy író, én tartom el, adjon nekem fizetésemelést." Az igazgatóelvtárs elolvasta a Sorstalanság kéziratát, és szó nélkül a másfélszeresére emelte Albina fizetését. A jó ízlésű igazgató elvtárs a 90-es években belügyminiszter, majd miniszterelnökként azt a világot igyekezett restaurálni, amelyik Albinát és férjét egykor halálra ítélte.
A regényt előbb elutasították, majd a másik szépirodalmi kiadó végül elfogadta és kiadta. A kritikusok megdicsérték, de az áttörés elmaradt, továbbra is egy fizetésből éltek, de legalább bekerült Kertész Imre személyijébe, hogy "önálló író", nem kellett félni a letartóztatástól. A szigligeti alkotóházba is lejárhatott, ahol olcsón étkezhetett és volt fűtés is. Albina eközben dolgozott, és mivel keveset volt otthon nem fűtött, így teleltek át. Kertész Imre Szigligeten sok mindenkivel megismerkedett, és mivel szimpatikus személyiség volt megszerették, kapott fordítási munkákat, nehéz német szövegeket, amiken lassan, lelkiismeretesen dolgozott. Albina ekkor már éttermekben dolgozott az Oktogonon, végül az Üllői úton az Ecseri elágazásnál. Férje anyjának halála után beköltöztek annak Pasaréti úti garzonjába, ahol már volt konyha is, végre kiélhette főző szenvedélyét. Volt miből a férje ekkorra már ismert sikeres szerző lett. Vas Albina 1995-ben halt meg.
Spiró György írásának kivonata. - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.