2019. december 2., hétfő

Kedvenc témánk a nő

Versényi Anna úgy hiszem elsősorban képzőművésznek tartja magát, és csak másodsorban írónak. Pedig jó író amellett, hogy iskolapszichológus, méghozzá a fiam általános iskolájában. Mi most az író Versényi Annáról fogunk beszélni, méghozzá vitába szállva vele.

Versényi Anna nemrégiben megjelent családtörténeti művében arról értekezik (Elejtett példányok, 83-85. oldal), hogy az írók és költők kedvenc témája a nők.

"Ha nincs téma előrántható. Remek ürügy szenvelgésre. Megélt és csak szeretett volna kapcsolatok leírása, egész verseskötetek, életművek, sirámok, burkolt hencegések. Olvastam én is jó sokat ezekből, érettségi-tételek is, dunarekesztő a mennyiség, jók-rosszak. Persze mulatságos is van közöttük, az szórakoztató. Némelyik olyan szép! (...) Hanem egyszer olvastam egy igazán jót. Elolvastam kétszer. Háromszor. Végre egy író, aki ismeri a nőket. Különös, hogy nem emlékszem, férfi vagy nő írta-e. Talán nem baj, így egyszerűen egy Író marad, a nevére nem emlékszem, sohasem hallottam róla. Egy hetvenes évek végén kiadott "Galaktika" magazinban találtam robotos és űrhajós novellák gyűrűjében. Lehet magyar szerző, hangzatos angol álnéven, de ez csak feltevés. Édesapámnak volt egy nagy köteg ezekből az újságokból. Halála után otthon lepakoltam ezeket és az első betűtől az utolsóig elolvastam."

Versényi Anna ezt nem véletlen említi, az apához való kapcsolat fontos a számára. Valami nagyon lényegest árul itt el magáról. Azt is megtudjuk, hogy apja halála után mély depresszióba került, a lakásból jóformán ki sem lépett, a repülőjegyét újra és újra meghosszabbította, és szinte mást se csinált, mint olvasta az apjától örökölt folyóiratokat. Ebben a helyzetben/állapotban bukkant az említett novellára.

"A történet lényege, hogy egy űrhajós-csapat indul hosszúra tervezett utazásra, valami távoli bolygóra, ám baleset éri a hajót így irányíthatatlanná válik. A kerettörténet nem túl eredeti, de ez csak ürügy volt, nincs jelentősége. Sodródnak az űrben, levegő van, a kaja fogy, egy női űrhajós is van közöttük. Váltás: nagyon sok év után mégis rájuk bukkan egy mentőhajó. Nem remélik, hogy bárki is él még, de felnyitják a hajót. Ki marad életben? Az erős? Az okos? A főnök? Senki? Fegyverrel találják szembe magukat és egy eszelős tekintetű nővel, aki mögött egy kisgyerek kukucskál. Ezt mondja: "Nézd baba! Étel! Friss, finom étel!" - és lő. Nem bonyolította túl szerelmi szálakkal, mi egyébbel. Csak a lényeges mozzanatok szerepelnek, a többi összerakható. Megölt és megevett mindenkit, hogy a gyerek életben maradjon. Ennyi a lényeg."

Lejjebb hozzáteszi: "ha az író magára ismer, beszélgetnék vele." Nos én biztos vagyok benne, hogy az író férfi volt. Ugyanakkor Versényi Anna téved a novella értelmezését illetően, itt ugyanis szó nincs a nőről, kizárólag az Anyáról. Hogy az anya nő? Hát persze, de nem minden nő anya, még akkor sem, ha történetesen van gyereke. Erről sokat lehetne mesélni. Amikor egy férfi a Nőről beszél, akkor fel sem merül az Anya, vagy ha igen az már régen rossz. A nőnek rossz. Az író ebben a novellában a Magna Matert formázza meg, méghozzá a Rettenetes Anya archetipikus képét.






Amikor a nőről írunk, ami az anyával ellentétben kedvenc témánk, akkor megélt és csak szeretett volna kapcsolatokat írunk le, egész versesköteteket, életművet, sirámokat, burkolt hencegéseket. Persze mulatságos is van közöttük, némelyik pedig majdnem olyan szép, mint akiről szól! Ennyi a lényeg.


Rammstein - Nélküled



Versényi Anna: Elejtett példányok. Könyv Guru Kft., 2018.