Alice Miller - az autoriter vezető

Alice Miller bántalmazáson nem csak a testi és lelki terrort érti, hanem azt a totalitárius családi légkört, amely lehetetlenné teszi a gyermek számára, hogy egyáltalán észrevegye azt, hogy őt bántalmazzák. Az áldozat ezt a nevelési mintát később felnőttként a társával és a saját gyerekeivel folytatja tovább, átviszi a munkahelyére és a politikába. A gyerekkorban szerzett belső szorongást külső hatalomgyakorlással kompenzálja. Belőlük lesznek az önkényurak a családban, munkahelyen vagy egy egész ország élén, akiket gyerekként megaláztak, és akik később korlátlan hatalom segítségével próbálnak meg tiszteletet kikényszeríteni maguknak. Leginkább a politikában lehet megfigyelni, hogy a hatalom és elismerés iránti éhség soha nem hagy alább, soha nem nyer kielégülést. Ám az is megfigyelhető, hogy minél több hatalomhoz jutnak az ilyen emberek, annál inkább jellemző, hogy az ismétlési kényszer hatására újból tehetetlenné válnak. Oly mértékű szorongást ébreszt gyermekkoruk valósága, hogy inkább egész népüket széttiporják, generációk életét teszik tönkre, csak azért, hogy ne kelljen megérezniük a saját valóságukat. Rettegnek önmaguk semmiségének érzetétől. Úgy vélik, csak úgy szerezhetik vissza elvesztett önbecsülésüket, ha ugyanolyan hatalommal rendelkeznek mások felett, amilyennel őfelette rendelkeztek gyermekkorában. Ha összehasonlítjuk az autoriter rendszerek vezetőit azt látjuk, hogy gyermekkorukban mindannyiukat megalázták és elnyomták. Korlátlan hatalmat kell tehát szereznie mások felett, hogy a hatalom által feledtethesse a gyermekkorban elszenvedett sérelmeket. Az autoriter vezető pszichológiai szempontból mindig a szülő szerepét tölti be. Mivel civilizációnk a szülő feltétlen tiszteletét írja elő, ezért az autoriter vezető minél erőszakosabb, könyörtelenebb, annál több odaadásra számíthat a híveitől. Önmagukban az emberek a szülő oldalán állnak a gyermek ellenében, elfojtják bántalmazásaik emlékét, ha pedig felszínre kerül megmagyarázzák és felmentik szüleiket. (Ugyanez a mechanizmus működik akkor is, amikor egykor ártatlan gyermekek felnőttként képesek megmagyarázni, védelmezni, vagy nemlétezőnek tekinteni a holokausztot.) Végül is jót tett az az egy-két pofon amit kaptam, mondják, a szüleim helyesen cselekedtek. Pedig amit nevelésnek mondanak az nem nevelés, hanem bántalmazás. Ezzel lényegében kilépnek áldozati szerepükből miközben szüleikhez is hűek maradnak. A felnőtté válás azonban azt jelenti, hogy szembesülünk az igazsággal, hogy nem fojtjuk el többé, és főként azt, hogy leválunk szüleinkről. A szülőszeretet feltétlen, mindenek fölötti előírása a gyermeki lét konzerválása. Az infantilis társadalom soha nem lesz szabad.

Irodalom

Alice Miller: A test kiáltása. A szülői bántás hosszútávú következményei. Ursus Libris, 2017.