Törvényen kívül

Itt minden attól függ, hogy milyen az én kedvem.

Azt szeretném kérdezni, hogy miután szabadultak, miért nem foglalkoztak azzal az egyszerű és kézenfekvő kérdéssel, hogy munkát keressenek? Nyilván kevés volt az idő, de meg lehetett volna próbálni. Hiszen önök megfigyelés alatt álltak és az nyilvánvaló volt, hogy eszük ágában se jutott, hogy a munka közelébe férkőzzenek. Én se vagyok szerelmes a saját munkámba, de ön valóban az egész jövőt munka nélkül képzeli el? Itt vannak a papírok nézze, például itt az áll, hogy egyszerűen semmire nem tartja a munka értékét, se azokat akik megdolgoznak érte. Hát ez szép beszéd! Na de egyszer elszállnak az évek - magának van felesége, gyereke? Arra számít, hogy majd a kisfia tartja el, vagy hogy lesz ez? Mikor majd eltörik a lába, gerince, meg koponyasérülések, szóval komolyabb dolgokra gondolok, amikor már nem tud saját maga segíteni magán!? A papírok szerint mást se csináltak csak áthágták a törvényt, méghozzá tiszteletre méltó buzgalommal. Mért pont most kezdik el tisztelni a törvényt? Már kora ifjúságuktól fogva tisztelték a törvényt? Hm... Az a nagyapja, de nem maga! Ne a nagyapjáról beszéljen, hanem magáról. Hát hogy is történt ez? Ne nevezzék a saját életüket tragédiának. Legyenek szerények! Semmi tragédia. Ismerem önöket, ez nem tragédia, hanem gazemberség. Maguk soha nem akarnak megváltozni? Nem mintha olyan drága dolog lenne az emberi élet. A rend az úgy tűnik, mintha a hatóság dolga lenne. Valójában ez az emberek dolga. A rend. A szabadságban azonban van valami nem emberi, valami isteni, valami olyan, amihez túl rövid az élet ahhoz, hogy megismerjük, és ha a kettő között összefüggést akarsz keresni - a rendet és a szabadságot gondolj Periklészre, a szenvedély köti össze. Mind a kettőbe kell hinni, mind a kettőtől szenvedünk, mind a rendtől, mind a szabadságtól. De tartalmas, gazdag, szép, szennyes az emberi élet, összeköt mindent. Csak a szabadsággal bánik olyan mostohán, tékozlón, mintha szemétre való lenne. Az emberek nem szeretik a szabadságot. Félnek tőle! Az az érdekes, hogy a szabadságban semmi ijesztő nincsen. Ellenben a rendben van sok ijesztő. De fel kell, hogy hívjam bizonyos dolgokra a figyelmüket. Arról van szó, hogy maguknak nincs más választásuk, mint az együttműködés. És éppen arra apellálok, amit ön mondott, hogy ha ennyire szívből tiszteli a törvényt, nyilvánvaló, hogy szinte csak alig előztem meg, gyakorlatilag fölajánlotta. Ne engem tiszteljenek, hanem a törvényt. Nem én vagyok a törvény, a törvény mind együtt vagyunk. Momentán önök törvényen kívüliek. De azt tudják jól, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy nem kell felolvasnom az egészet, és nem is mondom el még egyszer. Vagy mostantól fogva nekem dolgoznak, vagy azt kell mondjam, nincs választásuk. Most elmehetnek.


Sátántangó - Irimiás és Petrina a századosnál