1. Heidegger korai filozófiájáról szeretnék beszélni, amelyet az 1930-as évekkel bezárólag tekinthetünk az első gondolkodói korszakának. Ebben az időszakban a lét kérdésével foglalkozott, és az volt az ő elsődleges meglátása, hogy miért is lehet, hogy a lét kérdése, ami egy alapvető kérdés, megválaszolatlan maradt. 1926-ban jelent meg a műve, mégsem tudunk számot adni egy pontos meghatározásáról ennek a fogalomnak, amely nélkül azonban nem működhet tovább a filozófia mint tudomány, hiszen, mint alapvető fogalom bizonytalan, és ezért a rá épített egyéb filozófiai munkák sem állhatnak helyt, torzító hatással működhetnek. Ne felejtsük el, hogy ez az a gondolkodói korszak, a huszadik század eleje, amikor például az einsteini relativitás-elmélet is nagy hatással változtatta meg a matematikát, tehát jellemző volt a tudományokra az alapoknak a kérdésével való foglalkozás. Ezért hát Heidegger is nem mondhatnánk, hogy beállt a sorba, hanem úttörőként felismerte a problémát.
2. [Azt] mondja Heidegger, hogy egy fogalmi redukciót hajtunk végre, leválasztjuk azokat a téves filozófiai megállapításokat a kérdésről, amelyek torzítják a válaszunkat, és ezért hát elindulunk visszafelé. Visszafelé vezető útján a nagy filozófiai műveknek a nagy szellemi teljesítményeket próbálja kritikája alá vonni, hogy belőlük kinyerhesse azt, ami a továbbiakban felhasználható, és rámutasson gyengéikre, természetesen az ő szempontjából. Például Kantnál ugye azt mondhatjuk, hogy ő kétségbe vonja az önmagunk létezésén túl való világ felmutatását. Ő még mindig a bizonyítékokat kéri erre a dologra, hogy a világ létezik. Ugyanakkor Heidegger azt mondja, hogy ez a filozófia botránya a huszadik században, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznak. A világban vagyunk eleve. Ugyanúgy Descartes cogito ergo summ-ja sem mutatja fel azt, hogy hol gondolkodik az az ego, aki gondolkodik, és aki a létben van. Tehát hiányosságokat vél felfedezni, és ezért hát tovább megy egészen a görögökig, Arisztotelészig és Platónig.
3. Sokan találták azt, hogy ez a görög gondolkodás Heideggernél fellelhető. Sokan próbálták Arisztotelész gyakorlati filozófiájának, a Nikomakhoszi Etikának a fogalmait fellelni Heideggernél, és valóban vannak megfeleltethetések, ugyanakkor alapvető különbség az, ahogyan Heidegger az időhöz nyúl. Számára a lét értelme az idő maga, és ha ezt szembeállítjuk azzal, hogy Arisztotelész az élet értelmének a boldogságot adta meg, hát láthatjuk a különbséget.
4. Tehát vissza a görögökhöz: a redukció során és hát hogyan és mit vizsgáljunk, hogyan lássunk ennek neki, vizsgáljuk magát az embert a Dasein-t, a jelenvaló létet, vagy ittlétet, mert hiszen neki vannak viszonyai önmagához. Sem egy kő, sem egy kutya nem ír filozófiát, nem tudunk elmélyedni a gondolataiban, hiszen nem reflektálnak magukra, ezért hát vizsgáljuk az embert. Nos, az embernek a vizsgálata ugye úgy történhet, ez egy speciális módszer szerint, a fenomenológiai hermeneutika szerint, hogy magukat az emberi tapasztalatokat leírhatjuk. Az az ő meglátása, hogy ezt anélkül meg tudjuk tenni, hogy belevetítenénk a prekoncepcióinkat ezekbe a fogalmakba, és le tudjuk őket írni, és ezzel érvényes megállapításokhoz juthatunk.
5. Az első olyan élettapasztalat, amely az időt az emberi életbe belevetíti, legalábbis a heideggeri analízis során, az maga a halál lehetőségének a tapasztalata. Azt mondja Heidegger, hogy ezzel a paradox mozgással, ahogyan az ember a saját halálának lehetőségével szembe néz, valójában elnyeri az életet. Ez egy nagyon érdekes megállapítása azt hiszem, és hogy ezzel nyeri el az életet igazából, tehát szembesülnünk kell azzal, hogy véges a létünk, ahhoz, hogy elnyerhessük azt, ami a mienk. Ez azonban egyáltalán nem könnyű, mert a világban élő emberek alapvetően, ez is az ő megállapítása, a mások és a szokások uralma alatt állnak, eszerint tehát el kell hogy szakadjunk a másoktól, ki kell hogy lépjünk a mások világából, hogy a sajátunkat elsajátíthassuk, ez viszont önmagunk felé sok szembesülésen keresztül haladhatunk.
6. Úgy gondolom, hogy ez egy érdekes kérdés a továbbiakban, hogy ha ennyire nehéz a másokról való leszakadás, és ennyire nehéz egyénnek lenni, akkor mégis nem válunk e individualistákká. Nem lesz e az a probléma, hogy egy önmagává váló ember egyszerűen elszigetelődik és leszakad a többiről, és nem foglalkozik velük. Szerencsére, véleményem szerint, a heideggeri Lét és időben is a korai filozófiában megjelenik az a reményteli helyzet, mely szerint a jelenvaló lét, vagyis az ember, és most őt idézem: "a mások lelkiismeretévé válhat, mások iránt felelősséget viselhet". És ez az én nagy örömöm a heideggeri filozófiával kapcsolatosan.
Részlet feLugossy László - Az értelmetlen életnek is komoly költségei vannak című antifilmjéből.