1. Január 15-én jelenik meg XVI. Benedek pápa új teológiai könyve (lemondásakor jelezte, hogy visszavonulva teológiai munkáknak fogja szentelni életét) témája a papi nőtlenség. Gondoljunk bármit is erről, mindenképpen tartsuk szem előtt amit az emeritus pápa valóban mond, és ne másítsuk meg szavait. A beharangozó cikkek bejárták a világsajtót, mondván Benedek szembeszáll utódával, amikor kiáll a papi nőtlenség mellett, miközben hangsúlyozzák "arról amúgy szó sincs, hogy ő [Ferenc pápa] eltörölné a cölibátust." Ezután az ellentmondás után kifejtik, hogy XVI. Benedek fő érve a cölibátus mellett az, hogy így csak a hivatásuknak élhetnek a papok, és nem köti le idejüket a családi élet. A könyvről előzőleg közzé tett információk alapján az emeritus pápa önálló kötetben fejti ki a cölibátusról alkotott korábbi nézeteit. Az életművét figyelembe véve ezt foglalom össze az alábbiakban.
2. A kereszténység szerint az Ószövetség az Újszövetség előképe. Így bár a zsidóságban ismeretlen a cölibátus, mégis van előképe. Az ígéret földjén tizenegy törzs kap földet a papi Lévi törzse azonban nem, az ő számukra egyedül Isten az örökség. Ez azt jelenti, hogy ők nem a földből élnek, hanem a többiek kultikus adományaiból. A lényeg az, hogy nincs tulajdonuk.
3. Mármost a cölibátus előtt azért áll értetlenül a mai ember, mert a házassághoz és a gyermekhez való viszony alapvetően megváltozott. Régen gyermektelenül meghalni egyenlő volt az eltékozolt élettel. A gyermekben ugyanis tovább él a szülő, az utód a halhatatlanság jele volt. Ezért az utódnemzés az élet legfontosabb dolgát jelentette. A házasságról és családról való lemondást ebből a szempontból lehet megérteni. Arról mondanak le, ami az életben nemcsak a legtermészetesebb, hanem a legfontosabb is. A pap ezáltal teljesen lemond a földi élet legfőbb értelméről és Isten földjéből él, mint Lévi törzse. Ez személyes tanúságtétel a túlvilágba vetett hitről. Nem arról van szó, mondja Benedek pápa, hogy a család elvonná az időt a papi tevékenységtől, ez túl pragmatikus lenne, hanem arról, hogy a pap mindent egy lapra tesz föl: Istenre.
4. Benedek pápa hangsúlyozza, hogy a cölibátus nem olyan dolog, amit ne lehetne eltörölni, egy olyan életformáról van szó, amiben könnyen el lehet bukni. Az embereket valószínűleg az ingerli a cölibátus ellen, hogy azt látják milyen sok pap nem ért vele egyet, vagy egyáltalán nem is éli, vagy ha igen, akkor szenvedve. Arról van szó, hogy ma a házasságtörések korát éljük, tehát a nemiséghez kapcsolódó viselkedés megváltozott. Ugyanaz áll a cölibátus krízise, mint ami a házasság krízise mögött, az életvitel megváltozása (hasonló zajlott a középkor végén, ami hozzájárult a reformációhoz). A házassági ígéret megtartása semmivel sem könnyebb, mint a cölibátus megőrzése. Ha nem lenne cölibátus, akkor ma tele lenne az egyház elvált papokkal. Valójában a hűség az, ami eltűnt korunkból. Hűség a cölibátushoz ugyanazt jelenti, mint hűség a szeretett másikhoz. A cölibátusban a pap Istenhez hűséges. Ezért nem arról van szó, hogy a papokat nem érdeklik a nők, vagy hogy aszexuálisok lennének, hanem egy hűségről van szó valakihez, az ő esetükben Istenhez. Ezért a papi cölibátust csak az Istenbe vetett hit vonatkozásában lehet megérteni, illetve elfogadni.
5. A cölibátushoz szorosan kapcsolódik a véglegesség kérdése, az egy életre szóló döntés problémája. Ma legtöbbször a házasság döntései sem véglegesek, nem életre szólnak, ez vonatkozik a cölibátus válságára is. Ugyanakkor a cölibátust nem szabad abszolúttá tenni, mindig újra és újra fel kell vetni a kérdést, hangsúlyozza Benedek pápa, épp ezt teszi most megjelenő könyvében. Kitér arra is, hogy vannak nős papok a katolikus egyházban, a latin rítusban is. Kivételes helyzetben ez lehetséges, de ezek mindig kivételek. Pontosan ilyen kivételről beszél Ferenc pápa is az Amazonász-vidék kapcsán. XVI. Benedek pápa úgy gondolja, hogy az egyház veszítene azzal, ha eltörölné a cölibátust. Nézetével nem kell egyetérteni, ez egy meggyőződés, amit lehet vitatni, ám illene pontosan interpretálni.