A holló

Magyarország Alaptörvénye
XVI. cikk
(4) "A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni."


Fészket rakott a holló egy szigeten. Amikor kikeltek a fiókái, elkezdte átvinni őket a szigetről a szárazföldre. Fogta első fiókáját, s repült vele át a tengeren. Félúton azonban rettenetesen elfáradt. Ekkor így szól fiókájához:
- Én most erős vagyok, te pedig gyenge. Viszel-e majd, ha te leszel erős, és én a gyenge?
A fióka félt, hogy apja beleveti a tengerbe, ezért ezt felelte:
- Viszlek!
De az öreg nem hitt neki, és bedobta a tengerbe. Ezután visszament a második fiókájáért. Félúton ismét nagyon elfáradt, és ismét feltette kérdését. Ez a fióka is ugyanazt válaszolta, így őt is bedobta a tengerbe. Amikor harmadik fiókájával repült, megint elfáradt, ezért őt is megkérdezte, mire az így szólt:
- Nem én! Eszemben sincs!
- Miért nem?
- Mert amikor te öreg leszel, én pedig nagy és erős, akkor nekem is lesz fészkem, s lesznek fiókáim benne, és nekem majd azokat kell etetnem és hordoznom.
Azt gondolta az apja: színigazat mondott, ezért hát fáradok érte, s átviszem a túlpartra. Nem dobta tehát vízbe fiát, hanem utolsó erejét is megfeszítve átrepült vele a tengeren, hogy gyermeke fészket rakhasson és fiakat nevelhessen.


Lev Tolsztoj alapján.