Gender

Séllei Nóra: Tükröm, Tükröm... Írónők önéletrajzai a 20. század elejéről. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debreceni Egyetem. Debrecen, 2002.


Virginia Woolf, Jean Rhys, Gertrude Stein, Mary McCarthy, Kaffka Margit. Öt nő alakja bontakozik ki, a hatodik Alice B. Toklas, és a szerző a hetedik, lásd a 272. oldal lábjegyzetét. Nő munkája nőkről, a nőiség szempontjából, elsősorban férfiaknak és nőknek.

Lenyűgöző szellemi alkotás e kötet, minden részletre kiterjedő figyelem, vitára indító, gondolkodóba ejtő és arra késztető, magával ragadó írás. A bevezető önálló alkotás az önéletrajzról, mint olyanról, és a női önéletrajz sajátosságairól, formabontásáról. (A témával foglalkozóknak kötelező!) Mit jelent nőnek lenni, nőként gondolkodni, élni, létezni egy férfi dominanciájú kultúrában. A szerző nevében is hordozza a nőkérdés problematikáját, ami nem jelentőség nélküli.

A termékenyítő női szemléletet látom Woolf kapcsán önéletrajz és test összefüggéseinek boncolgatásában, Rhys esetében pedig a fénykép és önéletírás szuggesztív elemzésében, ami azután csöndesen végig gördül az egész fejezeten.

Tovább gazdagítja a mű létlátását a leszbikus Gertrude Stein két önéletrajza. Ki ír kiről? - tehetjük fel a kérdést az Ada és az Alice B. Toklas című írások kapcsán. Itt újra fokozottan előkerül az önéletrajz problémája: mik a határai, egyáltalán mit várunk tőle, hogyan tekintünk rá? Sémákban vagy szabadon gondolkodunk? Séllei Nóra végig vezet minket az úton, és rámutat a megtestesült szellem, vagyis a képzőművészet kapcsolatára az irodalommal.

A McCarthyval foglalkozó rész vitathatóságában is lenyűgöző gondolatmenet. Itt a gyónás közkeletű, méghozzá katolikus körökben is közkeletű, de téves felfogását emeli be a szerző munkájába a szálak kibogozásához. (Lásd, Michel Foucault: A szexualitás története.) Mi az igazság? Van-e egyáltalán igazság? Ha van, kinek az igazsága az? Létezik-e önéletrajz egyáltalán, az nem inkább önkitalálás? Hálásak lehetünk a McCarthy kommentárok felfejtéséért, melyek szerves részei a Séllei által vizsgált műnek. (Megjegyzem: az itt bemutatott katolikus mentalitás ír nemzeti sajátosság, az a más okból kétségbeejtő hazai gyakorlatban is jórészt ismeretlen.)

Végeredményben, és ezt Kaffkánál különösen érzem, a nő önkereséséről, identitáskereséséről van szó. Nem megoldás a férfiszerep felvállalása, az túl egyszerű lenne és nem adna megoldást a nő problémáira. A férfi alá/fölé rendelés kultúrájában a nő feladata önmaga megtalálása, és nem a férfiszerep fölvétele. Az egyenjogúság megteremtése a nő kulturális hivatása, és nem a férfi-ordoba való belépés, mely tévedésnek, új alárendelési viszonynak bizonyul. A különbözőségben való egyenlőség magától értetődése, egy humánus kultúra megvalósítása a nő feladata, amiben nekünk férfiaknak mellettük kell állnunk. Emberek vagyunk, mások de egyenlőek.