Amióta kialakult a beszéd és vele az individuális tudat, mondani kellett valamit a halálról és a halottakról, mert nem tudjuk mi történik az egyénnel a halál után, amit viszont tudni lehet, azt nem lehet elviselni. Az ember kínjában feltalálta a vallást. A rettegésből színpompás világ keletkezett. Az egyiptomi Halottak Könyve részletesen kidolgozott túlvilági hierarchiát tár elénk. A halottak tartósítása mindenképpen létezésre készít fel. Az általunk ismert vallások mind a túlvilággal operálnak. A szövegek képpé alakító gondolkodással születtek, innen a túlvilág képi ábrázolása. Ilyen az Ó- és Újtestamentum, a Hénok Könyve, vagy Dante aprólékos ábrázolása a Pokol bugyrairól. Úgy tűnik, hogy az ördögöket valamiért jobban kedveljük, mint az angyalokat. A feltámadás gondolata minden vallásban megjelenik. A mai rettegőknek a már rég meghalt rettegők írják elő, hogyan rettegjenek; ezt hívjuk kultúrának. Remélik, hogy szeretteik visszatérnek, és félnek, hogy tényleg visszatérnek. A zsidók követ helyeztek a sírra azért, hogy az elhunyt vissza ne jöjjön az életbe. Ezekből táplálkoznak a vámpír és kísértet históriák is, a Halloween. Ennyit mondhatok, és később már ezt sem.
Spiró György írásának kivonata - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.