Nyikolaj Bergyajev nyugat-európai száműzetése alatt sok országban, így Magyarországon is tartott előadást. Ezeken az utakon figyelte meg a különféle nemzetek két világháború közötti nacionalizmusát. Az alábbiakban ennek kivonatos változatát olvashatják.
Megdöbbentett, taszított és felháborított a mindenütt uralkodó nacionalizmus, a nemzetek hajlama, hogy önmagukat felmagasztalják, központi jelentőségűnek tekintsék. A magyaroktól és az észtektől Magyarország és Észtország óriási és kivételes küldetéséről hallottam. A nemzeti önmagasztalás és dicsekvés másik oldalát a más nemzetek, különösen a szomszédok iránti gyűlölet jelentette. A nacionalizmus Isten helyére lépett. Undorodom ettől a jelenségtől, amely nemcsak erkölcstelen, hanem ostoba és nevetséges is, Európát pusztulással fenyegető kór. Érdekes, hogy a nacionalisták majd mindenütt hazájuk árulóivá váltak.
Az oroszok önteltsége és kizárólagossága taszít, és teljesen elfogadhatatlan. Különösen viszolygok az antiszemitizmustól. A franciák provincializmusa egészen különös jelenség. Meg vannak győződve arról, hogy ők az egyetemes ősi görög-római civilizáció, a humanizmus, az értelem, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség hordozói. Történetesen ez valóban így van, de ezt bármely nép átveheti, amelyik kilép a barbárságból. Ezért a francia nacionalizmus szélsőségesen öntelt és önmagába zárt, csekély képessége van arra, hogy megismerjen más kultúrákat, de nem agresszív és nem erőszakos. A német nacionalizmus egészen más típusú. A németekre sokkal kevésbé jellemző a magabiztosság, nincs xenofóbiájuk, saját nemzeti elveiket nem tekintik egyetemesnek és mindenkire érvényesnek, nacionalizmusuk azonban agresszív és hódító, az uralkodás akarata hatja át.