Az ókori görögök Keltoi szava az eldugott helyen, a civilizált világtól elzártan élő népeket jelentette. A kelta szó mai értelmében először a 18. században a szaktudományban jelent meg. Innen, hogy az angol köznyelvben nem egyöntetű a használata, gyakori az angolos kiejtés: "szelt". Meghatározásként a gallokat értették alatta, és valóban, a kelta népek magukat a "gal-" gyököt tartalmazó szavakkal nevezték meg: Gallia, Galácia, Galícia, Portu-galia.
Az első írásos emlékek az időszámításunk előtti 560-tól említik a keltákat, akik akkor a Duna völgyében éltek a mai Németországtól Magyarországig. Valószínű, hogy a Duna névadója Danu (Ana, Anu) kelta istennő. A szanszkrit irodalomból ismert Danu folyóistennő. A legősibb bizonyíthatóan kelta népcsoport Salzburg környékén élt. Ez a Hallstatt-kultúra, mely időszámításunk előtt 1200-tól 450-ig virágzott. Jelentőségét a sóbányák adták. A másik nagy kelta kultúra a mai Svájc területén a La Tene-kultúra, időszámításunk előtt 500-200 között virágzott. Maga Svájc azaz Helvécia is a kelta helvét törzsről kapta nevét.
Ebben az időben történt a kelta nyelvek szétválása Q-kelta (ma írek és skótok), és P-kelta ágra. Valakinek a fia a Q-kelta nyelvben mac, míg a P-kelta (walesi) nyelvben map. Írország északi részéből a Scotti törzs elterjesztette a Skót-felföldön a skót gael nyelvet, míg a P-keltát beszélők a Skót-alföldre szorultak vissza, ahol beolvadtak a Lallans germán nyelvet beszélő népességbe. A gael nyelvek (goidelikus) elnevezésüket az óír Goidel szóból kapták, ami az ír népet jelöli.
A Római Birodalom bukása után is fennmaradtak kelta nyelvű népcsoportok a kontinensen (lásd: Északnyugat-Spanyol és Dél-Lengyel Galícia). Gallia földrajzi nevei jórészt kelta eredetűek például Marne (Dea Matrona), Szajna (Dea Sequana). A spanyol Galíciában ma is elterjedt a kelta duda, mint népi hangszer. Izland viking telepesei közé skót kelták is beolvadtak, sőt először az ír Szent Brendan (484?-578) élt itt szerzetes társaival. Írországba való visszatérte után 60 társával állítólag Amerikába is eljutott. Mindenesetre a halála után 300 évvel írt "Navigatio Sancti Brendani Abbatis" (Szent Brendan apát utazása) nemcsak a középkori Európa leginkább közkézen forgó írása, hanem Kolumbusz Kristóf is elolvasta útjára való felkészülése gyanánt. Szent Brendan a nyugati óceánban lévő Ígéret Földjéről hallva indult útnak. A latin nyelvű szöveg ír eredetije azonban Tír Tairngire, ami a túlvilágot jelölő ír kifejezés.
Manapság a feministák a keltákban látják előfutáraikat a női egyenjogúság terén. A Brehon-törvények, melyek a normann invázióig (1169-70) érvényben lévő sajátos kelta jogrend volt nem egészen támasztja ezt alá. E törvények az íreknél a házasságnak kilenc fajtáját különböztette meg a vagyoni helyzet alapján. A nő válást kezdeményezhetett bizonyos esetekben (erőszak, házasságtörés, impotencia, a férj homoszexualitása), és a házasságba vitt vagyona az övé maradt, de a férjnek jogában állt ágyast vinni a házba. A feleség és az ágyas az első három éjszaka büntetlenül követhettek el erőszakos cselekedeteket egymással szemben, kivéve a gyilkosságot. A férj pedig jól szórakozott, hogyan verekednek érte a nők. A walesieknél csak a férfi tarthatott meg vagyont válás esetén. Hét év házasság utáni válás esetén pedig a legkisebb és legnagyobb gyerek a férjé lett, a többi az asszonyé. A Sheela-na-gig obszcén női szobrokat eltérően értelmezik. A szobrok többsége eredetileg templomokban volt elhelyezve. Egyesek úgy vélik keresztény (francia román stílusú) ábrázolásról van szó, a paráznaság bűnének bemutatásáról (lásd Tertullianus: a pokol kapuja a nő lába között van). Mások meddőséggyógyító termékenységszimbólumnak gondolják, míg a feministák szerint az ősi Földanya élettel és halállal kapcsolatos szerepének szimbóluma.
Négy ősi pogány kelta ünnepet ma is megülünk, anélkül hogy tudnánk eredetükről. Ezek régen összhangba hozták az évszakokat a holdhónapokkal. Az első az eredetileg november 1-én tartott Hallowe'en, mely Amerikával ellentétben a Brit-szigeteken ma mellékes ünnep. A mindenszentek estéje All Hallows' E'en rövidített alakja. Walesben Hollantide vagy Calan Gaeaf. Az ősi kelta ünnep Samain nem a halottak napja, hanem olyan napot jelölt, amikor a holtak kapcsolatba léphetnek az élőkkel, szabadon átjöhetnek az ő országukba. E napon Teutates, a kelta Moloch javára embereket áldoztak dézsába fojtva őket. A latin alma istennő Pomona szüreti ünnepe is e napra esett. A mindenszentek ünnepét ezért IV. Bonifác pápa erre a napra tette, ezzel megkeresztelve e dátumhoz kapcsolódó ünnepet. Később a pápa áttette tavaszra (a bizánci egyház ezért ünnepli ma is akkor), majd visszakerült eredeti helyére, kiegészülve november 2-án a halottak napjával.
Imbolc (február 1.) Brigit tűzistennő ünnepe, mely Kildare-i Szent Brigitta ünnepévé lett keresztelve. Elemei megtalálhatóak az amerikai Groundhog Day (február 2.) ünnepében is.
Az egész világon elterjedt ősi kelta ünnep a Beltaine. Május 1. a munka ünnepe eredetileg az állatoknak a nyári legelőkre való kihajtásának a napja volt tűzgyújtással egybekötve. Később ez összeolvadt más európai főként germán ünnepek elemeivel. Ilyen a májusfa állítás, mely ősi pogány fallikus szimbolika, amit Angliában a puritánok a 17. században be is tiltottak. A virágfűzér a latin virágistennő Flóra hatása. Május elsején májuskirály és -királynő választásával ünnepelték északon az akkor beköszöntő tavaszt. A Katolikus Egyház mindezek ellensúlyozására, mintegy megkeresztelve e szokásokat, május hónapot Szűz Máriának szentelte. Ekkor megkoronázták a Szent Szűz szobrát. A 19. század közepén az Amerikába kivándorolt írek az ősi kelta hagyományt, a május 1-én csak férfiak által tartott (a férfi uralom újabb jele) felvonulást továbbra is gyakorolták. Többségük ekkor szakszervezeti tag volt. 1889-ben a 2. Internacionálé a dolgozók ünnepnapjává nyilvánította e napot, amit 40 évvel később az orosz bolsevikok is jóváhagytak liturgiájával együtt. Így vált a régi kelta ünnep egy teljesen más aspektusban világhagyománnyá. A Katolikus Egyházban e napon Szent Józsefről a munkásról emlékeznek meg. (Szent Józsefnek, mint Jézus nevelőapjának ünnepe március 19-én van.)
Britanniában augusztus 1-én az August Bank Holiday az ősi kelta aratási ünnep kapcsán Lunghnasa gall istenhez kötődik. Erről az istenről nevezték el Lyon-t is. A kereszténység Szent Mihály angyallal helyettesítette Lunghnasa-t, az ünnepet szeptember 29-re áthelyezve.
Érdekességként megemlítjük, hogy a kelták május elejétől augusztusig, amikor a férfiak az állatokkal a legelőkön voltak, nem éltek nemi életet. A nemi aktivitás csúcsa ezért május előttre esett, május elseje után kifejezetten szerencsétlen dolognak tartották. A gyerekek zöme így október és február között született, amikor a birkák tejet biztosíthattak a szoptatós anyáknak.
Druidák
E szóhoz számtalan olyan képzettársítás kapcsolódik, mely egyértelműen az utóbbi 500 év kitalációja. A druidizmus nem a kelta vallás vagy kultúra. Nem a druidák emelték Stonehenge-et, az a többi ilyen építményhez hasonlóan a kelták megérkezése előttről való. A manapság magukat druidáknak vallók azon állításának, hogy az ősi druidák titkos tudását birtokolják, semmi alapja sincs. A druidák az ókori kelta népek között létrejött vallási társaság volt. Egyszerre töltöttek be papi, tudósi, pedagógiai és államigazgatási feladatokat. Személyükben egyesült a törvényhozói és bírói hatalom a mágikus istentiszteleti és a tudósi hatalommal, ráadásul ők nevelték az elit gyermekeit is. Három osztályra tagolódtak: a legfelső rétegük viselte a druida nevet, ők filozófiával és teológiával foglalkoztak. A középső réteg a jövendőmondók, látnokok, nevük vates vagy manteis. A legalsó rétegük a költők vagyis a bárdok (bardi). Soraikban nők is helyet kaptak, római leírás szerint fekete köntösű, zilált hajú, fúriaszerű nők. Ők varázslók voltak, akik nemegyszer harcosként, vagy egyenesen a sereg vezetőiként léptek fel a csatákban.
A druida szó eredeti alakja druwids, ami bölcs embert jelent. Nem voltak sámánok, vagyis nem gyakorolták a transzállapotot. A reinkarnációt tanították. Meghatározott napokon termékenységi kultusz keretében gyűjtötték a fagyöngyöt, amit meddőség gyógyítására használtak, mondván télen is virágzik, amikor a gazdafa tetszhalott állapotban van. A druidák gyakorta végeztek emberáldozatot. Ez, mint minden hasonló esetben, kiváltotta a rómaiak iszonyatát, és a druidizmust betiltották, majd az összes druidát Anglesey szigetére száműzték, és ott 61-ben kivégezték őket. A mai druida csoportok a 17. században keletkezett szabadkőműves jellegű druida társaságok utódai.
Részlet a Klíma és mitológia című írásomból.