Karl Schlechta

1. Karl Schlechta 1904-ben született Bécs egyik elővárosában a Vörös Bécsben. A drezdai Műszaki Egyetemen tanult fizikát, kémiát, és botanikát, majd egy év után Bécsben filozófiát, történelmet és irodalomtörténetet tanult. 1929-ben természetfilozófiai munkájával szerzett doktorátust. Frankfurt am Mainba költözött és egy klasszika-filológia körhöz csatlakozott. Szellemi szabadfoglalkozásúként dolgozott mint magántanár, szerkesztő, fordító. A náci hatalomátvétel után is Németországban maradt és honosítását kérte, amit két és fél év után kapott meg. 1933 áprilisában belépett a náci pártba, és Rosenberg Harci Szövetség a Német Kultúráért szervezetének a tagja lett.

2. Mindezt 1945 után azzal magyarázta, hogy csak az állampolgárság megszerzése és a habilitációja miatt tette. Pártmunkát valóban nem végzett. 1933 előtt nem politizált, ám kultúrpesszimista, ellenérzései voltak a weimari demokrácia és a tömegtársadalommal szemben. 1933-ban Weimarba kerül a Nietzsche Archívumba, ösztöndíjakból él, és vezető sajtó alá rendezője a Nietzsche összkiadásnak, aminek eredményeként eltávolodik Nietzsche személyétől és munkáitól. Később a Jénai Egyetemen vállal fizetés nélküli tanári állást, ahol 1937-ben habilitált Goethéről és Arisztotelészről szóló munkájával.

3. 1937 nyarán letudta a tanári álláshoz kötelező tanártábort, majd 1939-ben a hivatalnokoknak kötelező birodalmi tábort, így lehetett 1939. november 1-től docens a Frankfurti Egyetemen. Nietzschét és Arisztotelészt tanítja, és a Frankfurti Városi Kultúrhivatal referense. 1941. január 10-én behívják katonai szolgálatra híradósnak Dél-Olaszországba. 1944 májusában különeljárásban nélkülözhetetlennek nyilvánítják és leszerelik a Wehrmachttól, méghozzá a Rosenberg Hivatal kérésére. Joachim Ritterhez hasonlóan őt is meghívták a Rosenberg hivatal válogatott filozófus-káderjelölteknek szervezett  "Világnézet és filozófia" című rendezvényére. Schlechta egyébként 1945 után úgy nyilatkozott, hogy 1941-ben kilépett a pártból, holott csak arról volt szó, hogy katonai szolgálat alatt a párttagság mindenkinél fel volt függesztve.

4. Schlechta leszerelése után folytatta a Nietzsche összkiadás szerkesztését, és az 1944/45-ös téli szemeszteren frankfurti oktatói tevékenységét. 1945 augusztusában náci párttagsága miatt elbocsátották, de év végéig még dolgozhatott. 1946 elején meghívták terv feletti professzornak a Mainzi Egyetemre. 1951-ben meghívást kapott a darmstadti Műszaki Egyetem Filozófiai, Pedagógiai és Pszichológiai tanszékére. Az NSZK történetében független értelmiségiként a tudomány és a művészet határainak lebontójaként vált ismertté. 1985-ben hunyt el 81 éves korában.

Irodalom

Jens Thiel: Fiatal filozófusok karrierútjai a nemzetiszocializmusban - Filozófia és nemzetiszocializmuskötetben. L'Harmattan, 2016.

Joachim Ritter

1. Joachim Ritter 1903-ban született Hamburgban egy köztiszteletben álló orvos fiaként. 1925-ben doktorált, majd 1932-ben habilitált a Hamburgi Egyetem Filozófia Intézetében. Marxista művek tanulmányozásával foglalkozott, így nem meglepő, ha nemzetiszocialista jellemzésében (1933) ez állt: "kifejezetten liberális, erős vonzódással a szélsőbaloldal iránt." A Gestapo házkutatást végzett nála, és könyvtára egy részét lefoglalták. Ennek ellenére elvetette az emigráció gondolatát, mert úgy vélte, filozófusként Nyugaton anyagilag nem tudná fenntartani magát, csak a náci Németországban.

2. Ritter felesége Maria Johanna Einstein 1928-ban balesetben meghalt. Ennek ellenére ez a házasság, mivel felesége zsidó volt, a nemzetiszocialisták szemében "az ösztönök rendkívüli hiányáról tanúskodik, ami egy filozófusnál, akinek aktívan segédkeznie kell a nemzetiszocialista világnézet felépítésében, különösen súlyosan esik latba." Anyagilag igyekeztek ellehetetleníteni, Ritter rendkívül súlyos helyzetbe került.

3. Ekkor ajánlotta fel Karl Schlechta, a Nietzsche-kiadás vezetője, hogy legyen tudományos munkatárs Weimarban. Erre nem került sor, mert a Birodalmi Nevelési Minisztérium kinevezte "újszerű docensnek". Ez rendezte anyagi helyzetét, és megnyílt előtte az egyetemi karrier lehetősége. Rittert 1937. május 1-től az NSDAP immár párttagjelöltként tartotta nyilván. Ritter vállalta, hogy a pártban tömbvezetőként aktívan fog politikai tevékenységet folytatni.1939-ben nyilvánosan hordta párttagjelvényét. Ennek ellenére nem bíztak benne, úgy vélték, hogy "nem távolodott el régi liberális-marxista-filoszemita belső beállítódásától, csupán külsődlegesen változott meg, mert máskülönben nem lett volna maradása az egyetemen."

4. 1945 után azzal indokolta belépését a náci pártba, hogy az egyetemen kívánt maradni, és mert "oly erős vonzódás töltött el a tudományos hivatásom iránt", és ebben úgy látszik az sem zavarta, hogy náciként kell élnie és alkotnia. Tény, hogy "munkáiban nincsenek érintkezési pontok a nemzetiszocialista világnézettel" (jellemzése 1939-ből). Ennek ellenére karrierje meredeken ívelt felfelé. 1941-től a Birodalmi Nevelési Minisztérium terven felüli professzorrá nevezi ki, 1943-ban meghívják Kielbe a filozófia tanszékre.

5. Ritter ekkor már a Rosenberg Hivatal fiatal filozófusreménységei közé tartozott. Részt vett a Rosenberg Hivatal által rendezett "Világnézet és filozófia" című rendezvényen (1939 március), amit válogatott filozófus-káderjelölteknek szerveztek. 1941-ben az SD a "politikailag pozitív professzorok" közé sorolta, ahol Hermann Noack csupán "politikailag közömbös" besorolást kapott. Ritter 1940 januárjától tisztként a keleti fronton harcolt. Különeljárás keretében haza akarták rendelni, de a hadi helyzetre való tekintettel ez végül elmaradt. Fogságba esett, ahonnan 1946 végén szabadult.

6. Ritter 1948 júniusában nácitlanítási eljárása után rendes professzorrá lett kinevezve Münsterbe, de már három szemeszterrel korábban megkezdte a tanítást. Ritter a háború után a Német Szövetségi Köztársaság legbefolyásosabb filozófusa, a liberális szellemiség megalapozója, a modern német eszme- és kultúrtörténet legjelentősebb alakja. Filozófiai iskolája a Ritter-iskola, nagy ellenfele Jürgen Habermas, mivel Ritter a német neokonzervativizmus vezető alakja volt. 1974-ben hunyt el 71 éves korában.

Irodalom

Jens Thiel: Fiatal filozófusok karrierútjai a nemzetiszocializmusban -  Filozófia és nemzetiszocializmus kötetben. L'Harmattan, 2016.

Hermann Noack

1. Hermann Noack 1895-ben született Hamburgban kereskedő családban. Az első világháborúban önkéntesként angol hadifogságba esett. Szabadulása után Freiburgban tanult filozófiát mások mellett Martin Heideggernél és Edmund Husserlnél. 1923-ban a Hamburgi Egyetemen szerzett diplomát, két év múlva ugyanott habilitált. A hamburgi filozófiai szemináriumon tudományos segédmunkatárs. 1932-ben fizetésnélküli rendkívüli professzor Hamburgban. A többi német filozófushoz hasonlóan balliberális-demokrata volt, behatóan tanulmányozta Karl Marx Párizsi Kéziratait. A Hamburgi Egyetem liberális miliőjébe pontosan beleillet. 

2. A náci hatalomátvétel tudományos karrierjét veszélyeztette, Noack azonban bámulatos gyorsasággal igazodott az új rendhez. 1933 nyarán belépett az SA-be, egy SA-ezred oktatási vezetője. Buzgó náci, 1938-ban az általános felvételi tilalom feloldása után felvették az NSDAP-ba, méghozzá 1937. május 1-jéig visszamenőleg. Nemcsak az SA docenstáborokat végezte el, hanem aktív a politikai szakmai társaságokban. Kinevezik az SA bajtársi egyesület vezetőjévé, és a hamburgi SA helyettes oktatásvezetőjévé.

3. Mindezek ellenére eleinte nem bíztak benne, nem tartották hithű nácinak, csupán opportunistának. Jellemzésében "megbízhatatlan elem" szerepel, csak 1938-ra lett elfogadott, és elismerték "valóban belső fordulatát". Megbízták a Hamburgi Egyetem Filozófia Intézetének vezetésével, amivel élethosszig tartó jó fizetés járt. Mindez munkásságán is meglátszott. Immár olyan témákat dolgozott fel, mint "Rosenberg és a német filozófia jövőfeladata", illetve "Németország vezetési feladata Európában". Meglátása szerint a filozófiában "a faji gondolat uralkodó helyet" foglal el.

4. Amíg Hamburgban a docensi testület továbbra is bizalmatlan vele, addig 1939-ben a Rosenberg Hivatal bevonja munkáiba. Miután dicsérő cikket ír Rosenbergről tagja lesz a Rosenberg Birodalmi Vezető Bevetési Csoportjának (1942-43, Párizs). A "bolsevista filozófia" szakértőjeként átkerül a Wehrmachthoz, de továbbra is kapcsolatban marad a Bevetési Csoporttal. A Rosenberg Hivatal 1944 augusztusában elérte, hogy megkapja a "katonai szolgálatra igénybe nem vehető" státust, ami igen ritka privilégium volt.

5. 1944-45 telén a Hamburgi Egyetemen tartott előadásai mellett a Rosenberg Hivatalban közreműködött a szolgálati használatra szánt politikai-világnézeti oktatást célzó antiszemita brosúra megírásában, és aktív tagja volt a "a bolsevista világveszélyt kutató munkaközösségnek", mint marxizmus-szakértő. Egy majdani Bolsevizmus Kutató Intézet filozófiai osztályának vezetőjévé jelölték ki, amely része lett volna a meglévő egyetemekkel szembeni "ellenegyetemnek".

6. A háború után az elsők között bocsátották el a hamburgi professzorok közül (1945 augusztus), azonban hamarosan rehabilitálták. Szimpatizánsból 1950-ben felmentett kategóriába került. 1952-től az Evangélikus Akadémia főállású tanulmányivezetője, 1956-tól a Hamburgi Egyetem felmentett rendkívüli professzora, nyugdíj-, és tanítási jogosultsággal. Kutatásaiban visszatért 1933 előtti témáihoz, tanárai, Ernst Cassirer és Albert Görland műveinek kiadását gondozta. A hidegháború alatt keresett előadó volt, mint marxizmus-szakértő. 1977-ben 82 évesen hunyt el Hamburgban.

Irodalom

Jens Thiel: Fiatal filozófusok karrierútjai a nemzetiszocializmusban. - Filozófia és nemzetiszocializmus című kötetben. L'Harmattan, 2016.