TGM a szerelemről

Az emberi élet nagyon kietlen lenne, ha pusztán csak gondolatok, kulturális látványok és hasonlók töltenék ki az életet, ezért fontos a szerelem. A romantikus szerelemben szó nincs arról, hogy a felek meghódítanák egymást, ez nem így szokott történni, hanem úgy, hogy a felek egymásba szeretnek. Régen rossz, ha valakinek le kell győzni az ellenállását, mert ha valóban van benne ellenállás, akkor az úgyis visszatér. A hódítás ezért nagyon rossz üzlet. A személyes tapasztalat szükségképpen korlátozott, de rendelkezésünkre áll háromezer év szerelmi lírája és ötszáz év regényirodalma ahhoz, hogy sok mindent tudjunk erről a dologról. A romantikus szerelem egykor egy kis kiváltságos csoportnak volt a sajátos praxisa, a nemességé. A trubadúrköltészet volt az első kifejeződése a romantikus szerelemnek, és ott is alakult ki Provenceban, Franciaországban a 13. században az az eszmehalmaz, ami a romantikus szerelemmel azonos, aminek vannak bizonyos kelta előzményei. Ez általában az arisztokráciának volt a privilégiuma, és a polgári fejlődéssel terjedt ki más társadalmi osztályokra is. Nem arról van szó, hogy az emberek általánosan ne éreztek volna gyöngéd érzelmeket. Erről írt Balázs Béla önéletrajzában, aki szerint a legszebb szerelmes költészet egy magyar népdal: Kaszab István megy a rétre / vele megy a felesége / Én volnék a felesége /  Én mennék vele a rétre. Ez valóban gyönyörű, és szűkszavú. Mutatja a paraszti nép mély megértését, ami teljesen rímel a trubadúrköltészettel, ahol mindig házasemberek voltak szerelmesek másokba, és nem a feleségükbe. A romantikus szerelem és a házasság egybeesése 20. századi fejlemény a kultúrtörténetben. Tehát ez megvolt, és nemcsak lesüllyedt kultúrjavakként, ám egy szűk réteget leszámítva nem volt szokásban a gyakorlata. Ma ez mindenkinek a rendelkezésére áll, a romantikus szerelem és a promiszkuitás egyaránt, de rendkívül kisigényűek lettek az emberek és rettenetesen keveset várnak egymástól, és maguktól egyaránt. Nagyon pesszimisták ebben a tekintetben, könnyen kiegyeznek a boldogtalansággal, könnyen kiegyeznek a nem megfelelő partnerrel, könnyen kiegyeznek még a magánnyal is, könnyen kiegyeznek a nem kívánt promiszkuitással, mert nem találják meg az igazi erotikus boldogságot. A legtöbben lemondanak róla, nagyon kevesen élnek azzal a fantasztikus érzéki szabadsággal, ami rendelkezésünkre áll ma. Meg kell nézni a kor irodalmát, hogy tulajdonképpen mit mondanak egy mai novellában a szerelmes hősök egymásnak? Azt, hogy "gyere", vagy "nem jössz el velem?" Ez borzasztó szerény, iszonyatosan visszafogott, nagyon kisigényű, nagyon pesszimisztikus dolgok. A mai fiatal nemzedék sokkal kedvesebb egymással, mint mi voltunk, puhább, melegebb árnyalatúak ezek a fiú-lány kapcsolatok, ami nagyon jó, de az a rettenetes nagy lobogás, mintha nem volna észlelhető. Mert mi is a szerelem? Nem más, mint a szubjektumnak kulturálisan legszignifikánsabb kibontakozási stratégiája, amely a másik emberben nem pusztán az empirikus partnert és vágycélt keresi, hanem élethazugság nélkül asszociálja őt mindazokkal a dolgokkal, amik erkölcsileg fontosak a számára. És mit akartak a középkori lovagok világgá kiáltani szerelmi bánatukkal? Elpanaszolni, hogy fáj, és megértetni, hogy szép, hogy fáj. Azt, hogy az élet lényege a szerelem.

Kompiláció Tamás Gáspár Miklós interjúiból és előadásaiból.

Love Again

Képesnek kell lennünk figyelmesen zenét hallgatnunk, ne csupán háttérzajként használjuk, függetlenül attól, hogy milyen zene szól. Vegyük komolyan a könnyűzenét is. Nagyon izgalmas lehet úgy elemezni egy pop vagy rock számot, mint valamelyik komolyzenei darabot. Megvizsgáljuk a szöveget, a harmóniát, a dallamépítkezést, ritmikát, metrumot, formát, hangzást, a szöveg és zene viszonyát, magát az előadást (Fazekas Gergely). Még ha zeneileg értéktelen is, akkor is találunk valami érdekes, izgalmas momentumot, ami az emberek érdeklődését odavonzza. Szubjektíve fontossá válhat akkor is, ha objektíve kevésbé értékes. Számtalan tényező merülhet föl, amitől egyesek vagy többek számára fontossá válik egy zenedarab, és ezekben a tényezőkben rejlik az értéke. Itt a dolog lélektani oldala jelentkezik, ami akár döntő jelentőségű is lehet, a zenének ugyanis erős a pszichológiai hatása.

Ha megvizsgáljuk Dua Lipa Love Again című számát akkor azt látjuk, hogy zene és szöveg egymásnak feszülve egy 1997-es sláger hangmintáit dolgozza fel, ami ráadásul egy 1932-es zenéből származik, miközben a vonósok szerepeltetése bővíti a dal jelentésrétegét (Fazekas Gergely). A könnyűzenében is jól látható, hogy az előadók személyiségének fontos szerepe van az előadástechnikán túlmenően is. Ez Dua Lipa esetében is igaz, még ha számomra csupán egy másokat (itt Rihannát) utánzó előadó.

A mai popzenét úgy kell értelmezni, mint például egy Lully operát a Napkirály udvarában, amely a színpadi megjelenéssel együtt alkot egységes egészet. A könnyűzenei számok is, ha készült hozzájuk videó, azzal együtt alkotnak egyetlen összművészeti alkotást, értelmezésüknek is ennek figyelembevételével kell megtörténnie. Már rögtön a nyitó zörej a Pink Floyd The Final Cut albumát idézi, utalva arra, hogy a szerelem mindenképpen harc is. Betörni a lovat is szerelemre utaló kép, míg a hangsúlyos forgómozgás ősi szexualitás-jelkép, akárcsak a tánc. Az, hogy a bikát, amely az ellenállhatatlan férfierő megtestesítője betöri a nő, méghozzá férfikalapban, az relativizálja a nő társadalmi szerepét, feminista jelképről van tehát szó. Ezt erősíti a ló, amely az ősanya, a szexualitás, a mágia (a szerelem mágia) jelképe, az anyajogú társadalom tudati tükröződése (Jankovics Marcell). A felszerszámozott ló szerelemjelkép. Látható, hogy nemcsak a ló kapcsán, hanem minden tekintetben a lekötözöttség jelenik meg, mint szerelemillusztráció. A tojás élet- és termékenységszimbólum, a női princípium megjelenítője, amelyet itt a férfiak megakarnak kötözni (macsó társadalom), de ez nem sikerül, ami újabb utalás a feminizmusra, ugyanakkor a megkötözött tojás a termékenységgel magához láncolás jelképe is. A kalap itt egyszerre a bekötött fej, illetve harci jelkép, ugyanakkor a kezdéskor szarvasagancsot imitáló fogason látjuk, a szarvas az újjászületés ősi szimbóluma. A kalap elsősorban a társadalmi szerep meghatározása, itt tehát, a nőn a férfi kalap ismételten feminista üzenetet hordoz. A legfigyelemreméltóbb a bohócábrázolás, mint többjelentésű szimbólum. A bohóc arcfestése maszkot jelent, amely az ősi mágikus gondolkodás szerint birtokba veheti viselőjének lényét. A szerelem birtokba veszi az embert, elveszi az eszét, megrendítő, szép és fájdalmas lelki jelenség. A vörös rúzs szétkenése a vérrel való megpecsételésre (vérszerződés) utal, a véglegességre, a szerelem általi újjáteremtésre. Semmi bárgyúság vagy szentimentalizmus, hanem erőfeszítés, szenvedés látható, tehát a képi narratíva szembe feszül úgy a szöveggel, mint a zenével. A láthatatlanná váló dolgok mutatják, hogy a lényeg a szemnek láthatatlan, a harc a bensőben, a lélekben zajlik.

Végül a darab mint zenemű kapcsán, hiszen mégiscsak ez lenne a lényeg, megállapíthatjuk, hogy a zene esztétikája teljesen szubjektív kérdés, hiszen abba belejátszik a pszichológiai diszpozíció, az egyéni élettörténet hatása.

Fazekas Gergely gondolatainak felhasználásával készült.

Írásom a témában: A zenéről 

Ideológia

Tegyük fel, hogy tíz év múlva Csurka István lesz Magyarország miniszterelnöke, és létrehoz egy totalitárius politikai rendszert. Ezt nem fogjuk tudni megakadályozni azzal, ha Csurkát lecsukatjuk antiszemita alapon. Debrecenben megjelent egy antiszemita cikk egy ottani napilapban. Rendeztem egy ankétot, ahol én azon az állásponton voltam, hogy teljes lelki nyugalommal el lehet tűrni antiszemita cikkeket, amíg azok nem a zsidóság kiirtására izgatnak. Le lehet írni egy újságban, hogy utálom a zsidókat. Erre ott a zsidó közösség, amely nagyon kicsi természetesen Debrecenben olyan hisztériát csapott, hogy nem igaz, el kell ítélni őket. Mire én mondtam, uraim ez a fajta magatartás biztos hogy azt fogja eredményezni, hogy nő az antiszemitizmus.

Torgyán József, aki ezerszer okosabb, bár nem olyan finom értelmiségi, mint a Csurka, az rájött, hogy nem is kell a jobboldali propagandába, a populizmusba az antiszemitizmust beletenni, mert árt neki. Ez a társadalom ugyanis utálja az ideológiákat, gyűlöli az ideológiákat, ezért csak annak lehet sikere, aki nem ideológiákkal jön, hanem mindenféle mással. Csurka ezért kap 0,8%-ot, mert ideologizál. Az elemzései néha nagyon jók, a levont következtetések azonban ideologikusak, és az nem kell senkinek.

Vajda Mihály, 1996. február 15.