1. Heidegger korai filozófiájáról szeretnék beszélni, amelyet az 1930-as évekkel bezárólag tekinthetünk az első gondolkodói korszakának. Ebben az időszakban a lét kérdésével foglalkozott, és az volt az ő elsődleges meglátása, hogy miért is lehet, hogy a lét kérdése, ami egy alapvető kérdés, megválaszolatlan maradt. 1926-ban jelent meg a műve, mégsem tudunk számot adni egy pontos meghatározásáról ennek a fogalomnak, amely nélkül azonban nem működhet tovább a filozófia mint tudomány, hiszen, mint alapvető fogalom bizonytalan, és ezért a rá épített egyéb filozófiai munkák sem állhatnak helyt, torzító hatással működhetnek. Ne felejtsük el, hogy ez az a gondolkodói korszak, a huszadik század eleje, amikor például az einsteini relativitás-elmélet is nagy hatással változtatta meg a matematikát, tehát jellemző volt a tudományokra az alapoknak a kérdésével való foglalkozás. Ezért hát Heidegger is nem mondhatnánk, hogy beállt a sorba, hanem úttörőként felismerte a problémát.
2. [Azt] mondja Heidegger, hogy egy fogalmi redukciót hajtunk végre, leválasztjuk azokat a téves filozófiai megállapításokat a kérdésről, amelyek torzítják a válaszunkat, és ezért hát elindulunk visszafelé. Visszafelé vezető útján a nagy filozófiai műveknek a nagy szellemi teljesítményeket próbálja kritikája alá vonni, hogy belőlük kinyerhesse azt, ami a továbbiakban felhasználható, és rámutasson gyengéikre, természetesen az ő szempontjából. Például Kantnál ugye azt mondhatjuk, hogy ő kétségbe vonja az önmagunk létezésén túl való világ felmutatását. Ő még mindig a bizonyítékokat kéri erre a dologra, hogy a világ létezik. Ugyanakkor Heidegger azt mondja, hogy ez a filozófia botránya a huszadik században, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznak. A világban vagyunk eleve. Ugyanúgy Descartes cogito ergo summ-ja sem mutatja fel azt, hogy hol gondolkodik az az ego, aki gondolkodik, és aki a létben van. Tehát hiányosságokat vél felfedezni, és ezért hát tovább megy egészen a görögökig, Arisztotelészig és Platónig.
3. Sokan találták azt, hogy ez a görög gondolkodás Heideggernél fellelhető. Sokan próbálták Arisztotelész gyakorlati filozófiájának, a Nikomakhoszi Etikának a fogalmait fellelni Heideggernél, és valóban vannak megfeleltethetések, ugyanakkor alapvető különbség az, ahogyan Heidegger az időhöz nyúl. Számára a lét értelme az idő maga, és ha ezt szembeállítjuk azzal, hogy Arisztotelész az élet értelmének a boldogságot adta meg, hát láthatjuk a különbséget.
4. Tehát vissza a görögökhöz: a redukció során és hát hogyan és mit vizsgáljunk, hogyan lássunk ennek neki, vizsgáljuk magát az embert a Dasein-t, a jelenvaló létet, vagy ittlétet, mert hiszen neki vannak viszonyai önmagához. Sem egy kő, sem egy kutya nem ír filozófiát, nem tudunk elmélyedni a gondolataiban, hiszen nem reflektálnak magukra, ezért hát vizsgáljuk az embert. Nos, az embernek a vizsgálata ugye úgy történhet, ez egy speciális módszer szerint, a fenomenológiai hermeneutika szerint, hogy magukat az emberi tapasztalatokat leírhatjuk. Az az ő meglátása, hogy ezt anélkül meg tudjuk tenni, hogy belevetítenénk a prekoncepcióinkat ezekbe a fogalmakba, és le tudjuk őket írni, és ezzel érvényes megállapításokhoz juthatunk.
5. Az első olyan élettapasztalat, amely az időt az emberi életbe belevetíti, legalábbis a heideggeri analízis során, az maga a halál lehetőségének a tapasztalata. Azt mondja Heidegger, hogy ezzel a paradox mozgással, ahogyan az ember a saját halálának lehetőségével szembe néz, valójában elnyeri az életet. Ez egy nagyon érdekes megállapítása azt hiszem, és hogy ezzel nyeri el az életet igazából, tehát szembesülnünk kell azzal, hogy véges a létünk, ahhoz, hogy elnyerhessük azt, ami a mienk. Ez azonban egyáltalán nem könnyű, mert a világban élő emberek alapvetően, ez is az ő megállapítása, a mások és a szokások uralma alatt állnak, eszerint tehát el kell hogy szakadjunk a másoktól, ki kell hogy lépjünk a mások világából, hogy a sajátunkat elsajátíthassuk, ez viszont önmagunk felé sok szembesülésen keresztül haladhatunk.
6. Úgy gondolom, hogy ez egy érdekes kérdés a továbbiakban, hogy ha ennyire nehéz a másokról való leszakadás, és ennyire nehéz egyénnek lenni, akkor mégis nem válunk e individualistákká. Nem lesz e az a probléma, hogy egy önmagává váló ember egyszerűen elszigetelődik és leszakad a többiről, és nem foglalkozik velük. Szerencsére, véleményem szerint, a heideggeri Lét és időben is a korai filozófiában megjelenik az a reményteli helyzet, mely szerint a jelenvaló lét, vagyis az ember, és most őt idézem: "a mások lelkiismeretévé válhat, mások iránt felelősséget viselhet". És ez az én nagy örömöm a heideggeri filozófiával kapcsolatosan.
Részlet feLugossy László - Az értelmetlen életnek is komoly költségei vannak című antifilmjéből.
1. Az irredenta kultuszközösségben, amely Trianon óta kialakult, érdekes ellentmondások tapasztalhatók. Az egyik a következő: az, hogy elveszett a haza Trianonban, az rögtön ellentmondás, mert az a haza veszett el, amellyel szemben a magyar függetlenségi mozgalom, és nacionalizmus mindig föllépett, jelesül az Osztrák-Magyar Monarchia. 1918-1920-ban nem Magyarország szűnt meg, amely nem létezett, mint önálló állam, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia szűnt meg. Magyarország az egyetlen ország a világon, amelyben a függetlenség kikiáltása gyászünnep. Magyarország független lett, ennél katasztrofálisabb a magyar nemzeti mítosz szerint nem történhetett ezzel az országgal. Az őszirózsás forradalom tette függetlenné Magyarországot. Az őszirózsás forradalom alatt Magyarország függetlenségét kikiáltó személy szobrát (emlékezet-kultúra), Károlyi szobrát elvontatták a Kossuth térről, mert az a személy, aki függetlenséget adott Magyarországnak, az anatéma alá esik; ilyen nacionalizmus még nem volt a világon soha sehol, valóban egyedülálló.
2. Természetesen értjük, hogy a veszteség nem a Monarchia, hanem az elvesztett területek, és ez rendben is van. De ezek az elveszett területek az 1918 előtti magyar nacionalizmus szempontjából amúgy is elveszett területeknek számítottak, ami jól látható a kor nacionalista irodalmában, méghozzá azért, mert elnemzetietlenedtek a nemzetiségiek elszaporodása és egyebek miatt. Következéskép, amit elveszített Magyarország, annak egy jó része már réges-rég elveszettként, elátkozottként, sötét helyként aposztrofálta a nacionalista literatúra az első világháború előtt. Lásd például Barta Miklós: Kazárok földje (Kárpátalja). Olyannyira, hogy amikor Octavian Goga román nacionalista író megpróbált frontális támadást intézni az akkori Magyarország ellen, azért hogy igazolja az erdélyi románok önállósodási törekvéseit, átvette a magyar nacionalizmus törekvéseit és azt mondta, hogy lényegében magyar kultúra nincs is, hiszen maguk a magyar nacionalisták állítják, hogy a magyar kultúra elzsidósodott, nincs nemzeti karaktere, Budapest zsidó, és mint olyan elveszett, a végek elvesztek, mert a nemzetiségek dominálnak, tehát Magyarország nincs is, mondja Goga, támaszkodva a magyar nacionalista irodalomra, amely Magyarország nemlétezését állította.
3. Ebben az irredenta kultuszban, lényegében politikai vallásban, nagyon érdekes dolgok vannak. A legfantasztikusabb a következő: elindul 1919 nyarán-őszén az úgynevezett keresztény-nemzeti kurzus, amely szemben a zsidósággal és az istentelen kommunistákkal, szocialistákkal, szabadkőművesekkel, radikálisokkal, stb. egy új keresztény államot hoz létre, és abban a szempillantásban pogánnyá alakul át maga az irredenta kultusz. Amikor az úgynevezett konzervatív fordulat 1919-1921-ben restaurálni akarja a régi Magyarországot, az első gesztus az, hogy semmisítsük meg az elmúlt ezer évet, és menjünk vissza Szent István elé, a pogány, alig fölidézhető elő-időbe. Lényegében tehát ez egy olyan konzervatív nacionalizmus, amely egy általuk nem létezőnek nyilvánított ország föltámasztását prédikálja, és az ami kultúrában, tehát középkorban, kereszténységben, a Német-Római Szent Birodalomban, reformációban a magyar nemzeti karaktert kialakította azt elvetjük egy fiktív pogányság nevében. Mindaz, ami a magyar múlt, lényegében középkori alapú múlt, latinitás, deákosság és hasonlók helyett rovásírás és elszakadás mindentől, ami európai, miközben az ázsiai bolsevizmus ellen küzd az egész ideológia. Hogy is van ez? A Nyugatot megtagadjuk mert elárult bennünket és odaadta a keletieknek a földünket, de ugyanakkor az áruló Nyugattal és a "germán-katolikus múltunkkal", ahogy Szekfű mondta, ezzel szemben áll egy fiktív pogányság (Turul, Emese álma, stb.), vagyis csupa ellentmondásos elemből tevődik össze ez az egész dolog. Miközben az egésznek vannak komikus mozzanatai, mint például a darutollas fölvonulások, ugyanakkor a Turul Szövetség és az összes ilyen többi kivétel nélkül Ausztriából és Németországból vesznek át mindent a tányérsapkától a szerkezeti felépítésig. Egészen elképesztő ellentmondásosság alakult ki, lényegében nincs is nacionalista program.
4. Ez ma is így van, a mai magyar kormány idevonatkozó ideológiája egy határrevízió nélküli irredentizmus. Nem ismeri el a politikai realitásokat, határokat, politikai tradíciót, ugyanakkor a határokon átívelő nemzetegyesítés érdekes jelszavával teljesen elszakítja a nemzetfogalmat az állampolgárságtól, a politikai közösségtől, és az államiságtól, ezáltal elszakad etatista gyökereitől, és mindattól, ami valamikor az irredentizmus lényege volt, amely a történelmi Magyarország egykori populációját a Magyar Állam, ahogy akkor nevezték "fősége" alatt kívánta egyesíteni, ez teljesen megszűnt. Van egy spirituális egyesítés a pusztán csak magyar etnikumú és magyar anyanyelvű személyeknek az állampolgársága által, tehát politikai vonatkozás nélkül a Kárpát-medencében.
5. A Kárpát-medence kifejezést egészen az 50-es évekig senki sem használta, a Duna-medence meghatározás élt helyette. Ez volt annak idején a demokratikus nacionalizmusnak a népiektől a kommunistákig terjedő, vagyis a németellenes függetlenségi népfrontos mozgalmaknak a jelszava 30-as években (dunai népek együttműködése). A Duna-medence egy hagyományos kifejezés, ami a 40-es években azt az ideológiát szolgálta, amiben őszintén hittek olyan emberek, mint Rákosi Mátyás és Rajk László, a határon túl pedig Tito és Kardelj, nevezetesen, hogy az új Kelet-Európának a gerince a Magyar-Jugoszláv szövetség lesz. Miután Titoval szakítottak megszűnt a Duna-medence elnevezés, és Rákosi Mátyásék a Kárpát-medence kifejezést vezették be. Mármost egy folyónak lehet gyűjtőmedencéje, de milyen gyűjtőmedencéje lehet egy hegynek? Mi az, hogy Kárpát-medence? Duna-medence persze létezik, de egy hegynek nincs gyűjtőmedencéje, tehát a Kárpát-medence kifejezés tökéletesen értelmetlen, tartalmatlan, abszurd, groteszk, bizarr, és mindenki kritika nélkül használja, holott az egésznek semmi máshoz nincs köze, mint a Rajk-perhez, és Tito kizárásához a Tájékoztató Irodából (Kominform, a Komintern utóda). Innen származik a Kárpát-medence kifejezés, ami ma a nacionalista-irredenta kultusz középpontjában áll.
6. Jellemző a dolog teljes szervezetlensége. A szervesség hiányát, az organikus folytonosság, és a valódi történelmi referenciák hiányát kell pótolni ezzel az elmondhatatlan hévvel, szenvedéllyel, és politikai mozgósítással, illetve manapság a politikai mozgósítás mímelésével. Mert a mai rendszer alapvető vonása az emberek demoralizálása és passzívvá tétele, ezért a mobilitás kizárólag szónoklatokban jelenik meg, igazából nem történik semmi. Ünnepi alkalmak jönnek egymás után, amit az emberek a televízió segítségével élveznek, ami a passzivitás csimborasszója, ülni a tévé előtt. Ez mindig így volt, a különbség az, hogy az irredentizmust a Horthy-korszakban valóban használták mozgósításra, szemben a mostani helyzettel. Mindezek a szervezetek, a Levente, a Turul stb., ezek mind arra szolgáltak, hogy kijátsszák a trianoni békeszerződésnek azt az előírását, amely nem engedélyezett nagyméretű hadsereget Magyarországnak. Ez lényegében fekete Reichswehr, bujtatott mozgósítás, fegyverkezés és militarizálás volt. Ezek groteszk módon megmaradtak a második világháborúban is, ahol a Magyar Királyi Honvédség megörökölte az amatőr szimbolizmusokat, a Turul madarat, és a nyelvezetüket is, mint a honvédegyén és hasonlók, amik németből rosszul fordított kifejezések.
7. Lényegében ez a politikai vallás arra megy vissza, hogy a magyar nacionalizmus inorganikus része hazugság, ahogy Bibó állítja (TGM ezt túlzásnak tartja). Bibó azt nevezte hazugságnak, hogy Ausztria úgy tett, mintha kormányozna bennünket, minthogyha egy birodalom volna, mi pedig úgy tettünk, mintha egy független ország lennénk, pedig egyik sem volt igaz - ez a leírás eddig jó, csak nem pusztán hazugságról van szó, mert ez részben meggyőződés volt. A rettenetes ellentmondásossága az egész dolognak az, hogy a magyar nacionalizmus elvált az államiságtól, hiszen először egy nemzetek fölötti monarchia részeként működött, és csak úgy működhetett, mert az osztrák gazdasági és katonai erő tartotta meg Magyarország uralmát a nemzetiségek fölött, amelyek együttvéve többségben voltak. Utána pedig egy tönkretett apró kis ország, amelyet a Vörös Csepel című induló énekelt meg, amiben van egy félreértett sor: "harmada ország éhen gebed". A rákosi korban átírták: "harmada országnak éhen gebed", mert nem értették, hogy az egyharmad részre redukált országról van szó. 1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja egy irredenta párt volt. A trianoni imperialista rabló béke ellen mozgósította a proletariátust, mint ahogy a Komintern az egész versaillesi békerendszert elvetette, vagyis ez mélyen benne volt a kommunista kultúrában is.
8. Az organikussága a magyar nacionalizmusnak, szemben más nacionalizmusokkal, amelyek bizonyos önállósági követeléseket tartalmaztak, ez egyszerre volt függetlenségi és antifüggetlenségi, nemzeti versus etnicista és faji, keresztény-nemzeti és pogány. Ezek a belső ellentmondások jellemzik ma is azt, amit nemzeti ideológiának neveznek, és ami semmilyen értelemben sem egységesíthető. Az a történelmi pillanat elmúlt, amikor még egységesíteni lehetett volna. Ez ma is pont olyan eklektikus, önellentmondásos, értelmetlen és életveszélyes, mint mindig.
Elhangzott KissPál Szabolcs "A műhegyektől a politikai vallásig" című kiállításának a tárlatvezetésén 2017. október 27-én.
Az élő beszédet az írott szöveghez szerkesztettem. Az eredeti beszéd alább meghallgatható 18:50-től.
Vosdanig Manoug Adojan 1904-ben született a Van-tó partján. Örmény volt Törökországban, ami önmagában balsors. Négy éves, amikor apja a katonai behívó elől Amerikába szökik. Adojan ötéves, amikor először megszólal. Az első világháború kitörésével megkezdődött a törökországi örmények kiirtása, ami elől Oroszországba menekülnek. Borzalmas nélkülözések között élnek, tizennégyéves, amikor anyja Jerevánban éhen hal. Ekkor tizenkétéves húgával gyalog elindulnak apjuk után Amerikába. Az út egy éven át tartott, közben apjuk újra nősült, amit soha nem tud megbocsájtani neki, mivel úgy véli ez merénylett imádott édesanyja emléke ellen. Húszévesen New Yorkban önálló életet kezd. Vezetéknevét Gorkyra cseréli, ami oroszul keserűt jelent. Keresztnevét Homérosz Iliászának Akhilleuszára utalva Arshilere változtatta. Új nevével válik majd világhírűvé: Arshile Gorky. Azt terjeszti, hogy Gorkij unokaöccse, kiderül hogy nem, de ő kitart állítása mellett. New Yorkban mint kiváló rajzoló állást kap egy művészeti iskolában. Amikor már úgy tűnik, hogy révbe fut élete, beüt a gazdasági világválság. Nőkkel való kapcsolata is sorra zátonyra fut, oly mértékben sérült, hogy alkalmatlan normális meghitt emberi kapcsolat létesítésére. Szerelmes leveleiről kiderül, hogy irodalmi művekből ollózta össze. Korábbi életéről kitalált, soha meg nem történt dolgokat hord össze, de kiderül a hamisság, ám ő tovább ragaszkodik meséihez. A második világháború alatt feleségül veszi egy tengernagy lányát. A háború elől Amerikába menekült André Breton fölfedezi, szürrealistának nyilvánítja, és bevezetőt ír első önálló kiállítására. Sikere van, családjával vidékre költözik, hatalmas műtermében végre nyugodtan dolgozhatna, de 1946-ban az épület 27 nagyméretű festményével együtt porig ég. Röviddel ezután vastagbélrák támadja meg. Amíg lábadozik felesége megcsalja. Ezután autóbaleset éri, jobb karja érzéketlenné válik, többet nem tud festeni. Felesége elhagyja, ő pedig egy közeli istállóban felakasztja magát (1948). André Breton őrjöngve kiközösíti Roberto Mattát a szürrealista mozgalomból, aki elcsábította Gorky feleségét, őt nevezve meg az öngyilkosság okaként. A balsors azonban halálával sem ér véget, 1953-ban egyik leghíresebb festménye megsemmisült, 1963-ban pedig egy másik lett tűz martaléka. Ezután 15 leghíresebb festményét vitték kiállításra, de a repülő, amely a szállítást végezte, lezuhant, a képek megsemmisültek. A New York-i expresszionista iskola Gorky művészetének hatására született meg, akit André Breton a legfontosabb amerikai festőnek nevezett.
Mostanában sokat gondolok a nemesgázokra. Olyan jó, hogy vannak ilyen nemesek! Aztán meg sokat töprengek az időn, mert szeretek az időn töprengeni, hogy megáll-e, hogy nem áll meg? De az idő sohasem áll meg, mert az idő mindig csak tovább megy.
Elvágyódom, mint a gólyák. Kedves gólyabarátaim, köszönöm, hogy kikísértetek. Rövidesen jön a buszom, amivel most elmegyek. Elköltözöm egy másvilágba, mint ahogy ti is évente, de én végleg ottmaradok örökre. Időnként, ha arra jártok örülünk majd egymásnak. Ha tudjuk látjuk egymást vagy tapintjuk, esetleg halljuk egymást vagy szagoljuk. Szóval kedves gólyatársak, ó ti költő és költözőmadarak, minden jókat nektek!
Az ég veletek, az ég veletek! Csendben, néma csendben búcsúzkodunk.
A sakk a teljesség játéka, ahol két ellenfél harcol: a fekete és a fehér, az ellentétek szimbólumai, férfi és nő, anima és animus, jin és jang, tudat és tudattalan, amelyek együtt jelentik az egészet, az Egyet. A figurákba leképezve az egész emberi társadalom felvonul. A döntően fontos, de valójában tehetetlen király mellett a korlátlan hatalmú királynő áll. A játék lényege az elmélyült gondolati összpontosítás. A sakk a lélek folyamatainak kivetítése egy játékba.
A keresztes hadjáratok idején a keletre érkező lovagokra mély benyomást tett a szerelemnek a szexualitásra való leszűkítése a hárem intézményében. Ezek a lovagok nyugaton épp az anima jelentette individuális probléma megoldásán dolgoztak, amiről a lovagi költészet tudósít minket. Éppen ezért látták durva visszalépésnek a háremet, hiszen ők az anima kérdésére a választ egyetlen nővel való lelki kapcsolatban keresték és találták meg. Ezt a folyamatot jelképezi a sakk a Grál-történetben.
Perceval egy láthatatlan ellenféllel, a tudattalanban lévő animával sakkozik, és egymás után háromszor is mattot kap. Ez azt jelenti, hogy az anima abszolút fölényben lévő legyőzhetetlen tudattalan tényező, amely a tudatnak parancsot adhat. A vár a tudattalan szimbóluma. A Grál vára tehát a tudattalan világa, ahol a kelyhet hordozó nő az anima, amely a tudattalan tartalmakat közvetíti a tudat számára. A sakktábla a Grál történetben a teljességet magába foglaló ellentétek harcára utal.
Merlin akárcsak az előbb említett lovagok a szerelemnek arra a fokára jut, ahol az ember lemond a testi szerelemről, vagyis a szexualitásról. Ahogy Nádas Péter mondja, a szexuális életről én még soha nem írtam, az erotikus életről írok. A szexualitás leegyszerűsíti a dolgot a nemi szervek működésére, és leszűkíti a nemi szerepekre. A szexualitás további egyszerűsítése a szex, ami aztán végkép nem érdekel. Az erotikában ellenben az istenek is jelen vannak a maguk kapcsolatrendszerével, s engem ez a kapcsolatrendszer érdekel. Nádas itt az animáról, a tudattalan tartalmak tudatosítójáról, a lelki szerelemről beszél, mert ez a lényeg és nem a dolog testi oldala, a lélek, hiszen ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan..
Merlin személye ad feleletet a Grál titkára azzal, hogy egy szarvason üget. A szarvas mint az önmegújítás, az újjászületés szimbóluma Kerunnus (Cernunnos) kelta istenségre vezethető vissza, akit szarvasaganccsal ábrázoltak. Kerunnust feldarabolták és egy lapos kerek edényben (a Grál és a nőiség jelképe) megfőztek, hogy megifjodva feltámadhasson. Kerunnus másik jelképe a sakktábla, mint a lelki újjászületés szimbóluma. A sakk tehát a testi és szellemi világ harcát szimbolizálja, a lelki fejlődés, az individuáció útját, amit az anima kiváltotta mély-szerelem aktivál.
Szerkesztett és bővített részletek A Szent Grál című írásomból.
Bányai János 1928. május 18-án született Hütter János néven a romániai Nagybányán. Anyja Glück Rozália. Elemi és gimnáziumi iskoláit Nagybányán végezte, majd 1947-től Szegeden tanult a Hittudományi Akadémián. 1954-ben szentelték pappá. 1954-1972 között segédlelkész a következő településeken: Kiszombor, Derecske, Újkígyós, Elek, Békésszentandrás, Makó, Hosszúpályi, Kismarja, Debrecen. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett dogmatikából, doktori védésének témája a predestináció volt. 1972-1988 között a szegedi Hittudományi Akadémia teológia tanára. Tantárgyai: dogmatika, alapvető hittan (fundamentális teológia, régi nevén apologetika), ökumenizmus, latin. 1972-től plébános-vizsgáztató. 1974-től a Püspöki Bíróságon házassági ügyekben kötelékvédő. Teológiai könyvek lektora. 1985-ben a római Gregorian Egyetem vendégtanulója. 1988-1994 között plébános Szarvason. 1994-2009 között plébános Kétsopronyban. 2009-ben nyugállományba vonult. A 90-es években óraadó tanár (dogmatika, alapvető hittan) a debreceni és a békéscsabai hitoktató képzőkön. 1985-2007 között 24 teológiai könyvet írt, amelyek magánkiadásában jelentek meg olcsó puha borításban többnyire 1000 példányban. Kiválóan beszélt németül, olaszul, franciául, és angolul. Személyesen ismertem. Csöndes, jóindulatú, befelé forduló introvertált ember volt.
Dr. Bányai János címzetes apát, püspöki tanácsos, főesperes, Aquinói Tamást követő teológus 2014. augusztus 29-én hunyt el 86 éves korában. Kétsopronyban van eltemetve.
"A fasizmus nem más, mint a liberalizmus autoriter változata."
Herbert Marcuse
Ez nemcsak Orbánt és követőit magyarázza, hanem az öntelt, lenéző, gúnyolódó, és/tehát ostoba liberálisokat is. Szintiszta fasiszták, csak rosszabbak, mert őszintétlenek is. Az alábbi idézet a koronavírus járvány kapcsán ezt jól példázza:
"Az urbánus értelmiség, köztük az újságírók fölháborodtak a zsúfolt parkok, a félrecsúszott maszkok, az önfeledten teraszozók látványán, és feladatukat abban vélték fölfedezni, hogy figyelmeztessék a fegyelmezetlen állampolgárok tömegeit (kioktatás), ha pedig ellenvéleménnyel találkoztak megbotránkozva emlegették a felelősséget, kvázi legyilkosozták az ellentmondókat (moralizálás). Sekélyes kabarétréfák sokaságát gyártották a kormány egyes intézkedéseiből (hatás nélküli gúnyolódás), dilettantizmussal, barbársággal vádolták a hatalmon lévőket (hatás nélküli szidalmazás), csak egyetértőleg idézték az ellenzék követeléseit (támogatás), és megértően viselkedtek a sokszor ellentmondó nyilatkozatokkal (fölmentés). Mindezt azért, hogy félelemből vagy konformizmusból táplálkozó magatartásuk az egyetlen erkölcsösként tűnjön föl (önigazolás), és előre keseregjenek meg nem értettségükön (önsiratás)."
Hont András
"Nem véletlen, hogy a totalitárius vezérkultuszok a liberalizmus korszakára estek."
Tamás Gáspár Miklós
Ahogyan azt a fasizmus főideológusa Giovanni Gentile 1927-ben megfogalmazta:
"A fasiszta állam nem más, mint az antidemokratikus liberalizmus új formája."
A liberalizmus szenvedett megsemmisítő vereséget most április 3-án.
Egyáltalán nem baj.
Fasisztoid lelkülettel ugyanis nem lehet a fasizmust megszüntetni, csak terjeszteni.
Nagyanyám hat hónapos terhes volt, amikor jöttek az oroszok. Királypárti családba született, gyerekkorában ő vitte az ebédet a bebörtönzött királypártiaknak. Mégse akart elmenni, amikor jöttek az oroszok, pedig a férje kérte, hogy menjenek Nyugatra. Nagyanyám kijelentette, hogy ez a hazája, bár semmit se kapott hazájától, mégis maradt. 1944 decembere volt, karácsonykor a férje főbe lőtte magát. Nagyanyám végig élte az ostromot, egy óvóhelyen szülte meg anyámat, majd végig élte életét a hazájában, amitől később se kapott semmit. 2001-ben halt meg. Most egy paprikajancsi megnyeri a választást, mire itt traumáznak emberek meg Nyugatra megyünkeznek. Valahol megértem őket, de azért van különbség nagyanyám helyzete és az ő helyzetük között. Pedig neki is egy élete volt, ám neki elvei is voltak, nemcsak egy élete.
Elmentek szavazatszámlálónak vidékre és megdöbbenve látták, hogy falun is normális emberek élnek. Ezt azért nem gondolták volna! Mély élményük volt ez hosszú életükben, amiből azt a tanulságot vonták le, hogy nem is volt itt semmi csalás, az emberek a Fideszre akartak szavazni és kész. De hogy miért a Fideszre? - ezt a kérdést már nem tették föl. Pedig a csalás lényege ott rejtőzik a válaszban.
Széltében-hosszában azt nyilatkozzák az ellenzéki oldalon, hogy az idei országgyűlési választáson nem volt csalás, még Mérő László is így látja. Én nem. Először is még soha nem volt tiszta szavazás Magyarországon. A krumpliosztogatást az MSZP kezdte 30 éve, ahogy a buszoztatást, a kiszolgáltatott emberek kirendelését szavazásra is. Százával indul nyomozás minden választás után 32 éve, minden esetben nyilvánvaló a csalás, és soha nem jut abba a szakaszba az eljárás, hogy lenne belőle valami, mert ez egy ilyen ország. És a hazudozás, az egyoldalú médiafölény, a befolyásolás, a megtévesztés nem csalás? Tényleg azt hiszik, hogy demokrácia van? Az egész torzító választási rendszer nem csalás? Itt az eljárás maga válik ítéletté.
Olvasom, hogy miket gondolnak a pártok, miért kapott ki ismét az ellenzék. Lehet találgatni, mindenki maga tudja miért nem ment el szavazni, vagy ha igen miért arra, akire. Amit hallottam az egyesült ellenzékre nemet mondóktól elsősorban MZP számukra ellenszenves modora tántorította el őket, illetve az, hogy MZP Ukrajnába viszi majd a fiatalokat harcolni, a szülők komolyan féltek ettől. Az valahogy fel sem merült, hogy a rendszer maga nem teszi lehetővé leváltását. Az ellenzéki pártok elhitették magukkal és szavazóikkal, hogy választások útján megdönthetik a rendszert, alapvető tévedés, azt érdemlik, amit kaptak. Csöppet sem sajnálom őket már csak azért sem, mert meglátásom szerint semmiben sem különböznek a Fidesztől, éppen ezért szóba se jöhettek nálam, erről már szeptemberben írtam ugyanitt. Amikor pedig a Twitteren megtapasztaltam, hogy szavazóik egy jelentős része rosszabb, mint a Fidesz szavazóinak legrosszabbik része, nevezetesen mélységesen fasisztoid mentalitásúak, amit szociológiai elemzéssel ki is lehetett mutatni, nos akkor nyilvánvaló lett, hogy semmilyen közösséget sem lehet vállalni velük. Demokráciában fontos elmenni szavazni, diktatúrában fontos, hogy ne menjünk szavazni.
Én egyébként erre számítottam, az újabb kétharmadra. Mert ilyen ez a rendszer, így működik.
Erről beszélek állandóan, hogy föl növesztünk egy szellemi törpéknek a csordáját, és rászabadítjuk őket az országra, mert nem Európára, mert őket úgy kirúgják Európa összes országából, hogy azt se tudják, hogy hol van a határ! Mert hülye mindenhol van! A gagyi diploma nem kell sehol! És utána itt maradnak a nyakunkon! A szart amit termeltünk magunk kell, hogy megegyük.
Ha egy ország magának hazudik, és nem képes szembesülni a tényekkel, az előbb utóbb úgyis a törvények.. higgyék el a történelemben is vannak törvények, a gazdaságban is vannak objektív törvények. Ha én azt mondom, hogy a kő nem lefelé esik, hanem fölfelé, mondhatom! Nem érdekes, földobom, úgyis fölfelé esik, bumm, kész, le van szarva. Na ezt csináljuk, földobjuk a követ és hangosan üvöltünk, hogy a kő márpedig fölfelé esik, nézze mindenki. Csak az, aki ezt kiabálja tudják mit csinál? Félreáll és a másikat csapja össze, és akkor ha ha ha!
Mint Kossuth apánk, aki elment Turinba és onnan irogatta a hülye leveleit, és itt hagyott mindent a szarban, ő meg élt 92 éves koráig, és közben fiatalokat tettek akasztófára. És ő a Kossuth apánk! Már fiatal koromban is utáltam a Kossuthot, egy szószátyár, aki belezavarta az országot egy forradalomba, és utána elhúzott a picsába, mikor szorult a hurok. Ez becsületes dolog? Mint ahogy az sem volt becsületes, amikor ügyvédként ellopta az árvák pénzét, amit rábíztak. És ő a nagy Kossuth apánk. Ez olyan, mint a Ferenc József atyánk. Hülyék vagyunk mi, higgyék el, csak nem szembesülünk vele.
Új immár negyedik blogom indítottam útjára. Első fő blogom a Kultúrtörténet az elmúlt 12 évben szinte minden szabadidőm lekötötte. Új írások a jövőben ritkábban jelennek meg rajta. Expositio Reverentialis blogom vegyes témájú, esetlegesen kerül fel rá új bejegyzés. Dilziol blogom a Kultúrtörténet kiegészítő tartalma, ezért annak függvénye. Új blogom a Peryermenias rövid filozófiai meglátásokat tartalmaz, és terveim szerint a közeljövőben Tamás Gáspár Miklós egy hosszabb előadássorozatát is ismertetni kívánom felületén.