A kötelező oltásról

Hungler Sára jogász az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa a koronavírus elleni kötelező oltásról szóló vitáról tett közzé észrevételt a Qubit oldalán. Az írás figyelemre méltó, ugyanis mentes a kollektív pszichózis okozta hisztériától. Hungler Sára felhívja  a figyelmet arra, hogy a szakirodalomban vita tárgya, hogy mi számít kötelező oltásnak:

1. Adminisztratív úton elrendelik.

2. A be nem adatásához hátrány kapcsolódik.

A kérdés számomra filozófiai oldalról jelenik meg. Az első eset egyértelműen kötelező jellegű, vita ebből a szempontból csupán a másodiknál jelenhet meg. Nyilvánvaló, hogy a második esetben a kötelező szó értelme alapján nem beszélhetünk kötelező jellegről, hiszen ha lehetőség van a hátrányok vállalásával nem beadatni az oltást, akkor az nem kötelező. Ezek a hátrányok az az ár, amit az egyén kifizet a be nem adatásért cserébe. A beadást a védettségi igazolvány tanusítja. A probléma itt kezdődik, ugyanis egy nem kötelező dolog meg nem tétele miatt bűntetni, hátrányosan megkülönböztetni, az alapvető emberi jogaitól megfosztani bárkit, a náci időket idézi. Zsarolás, ami megengedhetetlen. (A jogosítvány analógia abszolút téves. Ott vizsgához kötött speciális jog megszerzéséről van szó, itt egy nem kötelező dolog meg nem tétele miatti alapvető jogok elvételéről.)

Kötelező védőoltásról tehát csak az első esetben beszélhetünk. Arról, hogy miért nem lett kötelező a védőoltás Hungler helyesen állapítja meg, hogy azért, mert az engedélyezése a vészhelyzet miatt nem az előírt módon történt. A kormányok ezért nem vállalták a felelősséget, kezdetben azt rátolták az állampolgárokra, majd látva sok ember az oltást jogszerűen elutasító döntését, hozzá kapcsolták a zsarolás jogszerűtlen eszközeit.

Véleményem szerint, ha a járvány olyan súlyosságú, mint ahogy azt látjuk, és a vakcina olyan biztonságos, mint ahogy azt a hozzáértők állítják, akkor semmi akadálya sincs a kötelező oltás adminisztratív módon való elrendelésének, sőt az kifejezetten kívánatos.

Hungler azon állítása, hogy a legjobb az lenne, ha mindenki önként venné fel az oltást, csupán vágyálom nemcsak az oltásellenesek, hanem az oltási terv következtében az oltásból kizártak miatt sem. Habár sokak számára elképzelhetetlen, hogy valaki ma ki van zárva az oltásból, attól még ez valóság, amit az épp most zajló oltási hét is bizonyít, habár sokak számára ez sem megoldás, mivel nem a regisztrációt függesztették fel, hanem az előzetes regisztrációt; a különbség alapvető. Újabban megjelenő érv, miszerint egy digitális korban nem digitálisan élni lehetetlen. Ezzel kapcsolatban egyet kell értenünk Edward Snowden megállapításával, miszerint vannak dolgok, amik ellen az ember nem tud védekezni, mint például az atomfegyverek, csak úgy, ha korlátozzuk az elterjedésüket, és szerinte a mobiltelefon is ilyen. (Lásd a még a linkeket.)

Véleményem szerint a járvány visszaszorításának legitim eszköze az adminisztratív úton elrendelt általános kötelező oltás, és nem egy igazolás, amelyet világszerte milliós tételben hamisítanak.

Hungler Sára írása

Technofília

Digitális diktatúra

Heltai Jenő naplója

Vannak jó könyvek, érdekesek, néha egy-egy remekmű, de az alapmű kivételes tünemény. Heltai Jenő 1944-45-ös naplója alapmű. A naplók művészi céllal születnek, a szerző szerepet játszik - Heltai könyve nem ilyen. Izgalmas, megrázó, pontos és mulatságos. Tények, hírek, rémhírek. Hírek Horthy környezetétől az utca emberéig, a rádiótól az újságokig. Magyarország egy éve a legfelső politikai köröktől a házmesterig és alább. Még a napló elején leszögezi, hogy a világvallások közül a náci és a bolsevik győzött; ma sem mondhatunk mást. Heltainak nincs ideológiája, ő normális ember. Őszinte és bölcs. Szemlélete a szociológusé, bölcsészé, pszichiáteré. Azt is rögzíti, hogy az őt felismerő nyilas pincelakó nem jelenti fel, és azt is, hogy a menedéket nyújtó apácák gyűlölik azokat, akiket rejtegetnek. Heltai annyit tudott, amennyit akkor tudni lehetett, és nem utólag okoskodta ki, hanem akkor. Láthatjuk: mindent lehetett tudni. Aki ezentúl azt állítja, hogy erről meg arról a korabeli politikusok, értelmiség, vagy az egyszerű ember nem tudtak, immár bizonyíthatóan hazudik. Sejtette, hogy ez lesz élete fő műve. Heltai naplója a 20. századi magyar irodalom alapműve.

Spiró György írásának kivonata. Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.

Heltai Jenő: Négy fal között. Naplójegyzetek 1944-1945. Magvető, 2017.

A legsúlyosabb kórokozó

A  Római Birodalomban a pogányok gyógyszerekkel ellátva elkülönítették és magukra hagyták a betegeket, a zsidók és a keresztények, akik akkor még azonos csoportnak számítottak nem adtak a betegeknek gyógyszert, viszont nem különítették el, hanem ápolták őket. A nem zsidók közül így aztán azok is meghaltak, akik meggyógyulhattak volna, míg a zsidók és keresztények közül aki képes volt rá az meg is gyógyult. Ők a lehető legracionálisabb utat választották: minden tőlük telhetőt megtettek a betegekért, a többit rábízták a Gondviselésre. Nem döntöttek emberi szempontból életről és halálról, erre úgy gondolták nincs is jogosultságuk, és érezték, hogy az emberi mérlegelés támadható, mert elfogult. Néró ráfoghatta volna a járvány terjedését a zsidókra, de megelégedett a tűzvésszel. A császároknak eszükbe nem jutott korlátozni a kereskedelmet, noha jól tudták, hogy a járvány emberről emberre terjed, és az árukkal is behozható, de azt is jól tudták, hogy a kereskedelem korlátozása még több áldozattal járna, mint maga a járvány.

Amit mi csinálunk az a pogány és a zsidó-keresztény eljárás keresztezése, és egyáltalán nem racionális. Beletörődünk, hogy az általunk egyéb funkciókra felhatalmazott politikusok döntsenek az életről és a halálról, holott az ilyen döntés nem lehet gazdasági jellegű, mert az élet mindenek fölött áll. Kivéve a modern társadalmakban, ahol minden egyéb fontosabb, mint az egyes ember. Mivel nagy pénzekről van szó az egészségügyet mindenhol elhanyagolták, a beteg ki van szolgáltatva az összes többi szempontnak. Forradalom kellene ahhoz, hogy az egyes ember életének szentségét ismét megerősítsék, ahogy azt az őskeresztények hirdették és gyakorolták, és amit a második világháború után a nyugati világban újra feltaláltak. Ma azonban újra az embertelen hülyeség uralkodik. A század kórokozója az ember. Szophoklész írta: "Nincs az embernél szörnyűségesebb." Ez a valódi értelme annak, amit magyarul úgy szoktak idézni: "Nincs az embernél csodálatosabb." Nekünk nincs erre egyetlen sokértelmű szavunk. Az ember a legsúlyosabb kórokozó. Még néhány év, és ezt a járványt is elfelejtik. Aztán az emberiség válságról válságra fog vergődni, amíg meg nem semmisíti magát.

Spiró György írásának kivonata. - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.

Halálképzeteink

Amióta kialakult a beszéd és vele az individuális tudat, mondani kellett valamit a halálról és a halottakról, mert nem tudjuk mi történik az egyénnel a halál után, amit viszont tudni lehet, azt nem lehet elviselni. Az ember kínjában feltalálta a vallást. A rettegésből színpompás világ keletkezett. Az egyiptomi Halottak Könyve részletesen kidolgozott túlvilági hierarchiát tár elénk. A halottak tartósítása mindenképpen létezésre készít fel. Az általunk ismert vallások mind a túlvilággal operálnak. A szövegek képpé alakító gondolkodással születtek, innen a túlvilág képi ábrázolása. Ilyen az Ó- és Újtestamentum, a Hénok Könyve, vagy Dante aprólékos ábrázolása a Pokol bugyrairól. Úgy tűnik, hogy az ördögöket valamiért jobban kedveljük, mint az angyalokat. A feltámadás gondolata minden vallásban megjelenik. A mai rettegőknek a már rég meghalt rettegők írják elő, hogyan rettegjenek; ezt hívjuk kultúrának. Remélik, hogy szeretteik visszatérnek, és félnek, hogy tényleg visszatérnek. A zsidók követ helyeztek a sírra azért, hogy az elhunyt vissza ne jöjjön az életbe. Ezekből táplálkoznak a vámpír és kísértet históriák is, a Halloween. Ennyit mondhatok, és később már ezt sem.

Spiró György írásának kivonata - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.

Világjárvány

Kádár egy új 56-tól tartva a 73-as olajválság után kölcsönöket vett fel az életszínvonal emelésére, és ekkor kötötte a magyar energiaellátást minden történelmi fordulatot túlélve legalább száz évre az orosz kőolajhoz, földgázhoz és atomiparhoz. Az elmúlt harminc év a szellemi leépülést és a remények leépülését jelentette. A piacképes munkaerő és az értelmiségi elit nagyrészt Nyugatra vándorolt, a lakosság harmada a mélyszegénységbe süllyedt, a társadalmi mobilitás megszűnt, az egészségügyet és az oktatást visszafejlesztették. Az elviekben emberséges, de embertelen világot az elviekben is embertelen világ váltotta föl. Cserébe adtak egy ideológiát, amely a 20. században kétszer döntötte romba Európát. Az ember ez a vallásos vadállat a megoldhatatlan problémákat új vakhittel szokta orvosolni. Ma már nincs olyan vezető a világon, akinek egy súlyos válság mibenlétéről és kezelésének módjáról fogalma lenne. A világjárvány már kitörésének eltitkolásával a hazugság járványa lett. Néhány ország kivételével azóta is csak hazudoznak világszerte. Egy-két ésszerűen reagáló ország kivételével (például a svédek) az egész Föld lakóit háziőrizetbe küldték és az egész világkereskedelmet zárolták. A politikusok a felelősséget lázas álcselekvéssel hárítják az áldozatokra, és közben egyeduralomra törnek. Az Emberi Jogok Nyilatkozatát rövidesen végleg lerombolják. Az egyén megfigyelhetősége és a központi akaratnak való alávetése technikailag tökéletesen megoldható. Az egyéni szabadságjogokra épülő szabad társadalom felbomlóban. Az Emberi Jogok Nyilatkozata lassan a múlté. Aki túléli a járványt, az meg fogja tapasztalni, milyen a technikailag fejlett középkor.

Spiró György írásának kivonata. - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.