2021. július 16., péntek

Szabad ország

A kormány a járvány kezdete óta szakadatlanul hangoztatja, hogy azért nem teszi kötelezővé az koronavírus elleni oltást, mert "ez egy szabad ország", ahol "mindenkinek joga van rosszat akarni magának". Ha most mellőzzük azt a keresztény teológiai tételt, hogy nincs joga, amit illene tudnia egy önmagát kereszténynek valló kormánynak és államnak, akkor is kijelenthetjük, hogy szabad országnak azt az országot nevezhetjük, ahol az emberek szabadon élhetnek, ahol nem kényszerítik őket egy bizonyos életformára, ahol nem tiltják nekik, hogy önmaguk lehessenek, ahol lehet viccelődni a nemzeti jelképekkel, ahol van munkanélküli segély, lakhatási jog, de nincs homofób törvény, nem tiltanak be életmentő programokat, és ahol nem kényszerülnek lakásokba az emberek, nincs korlátozva mindennapjaik azért mert járvány van. A szabad országban ugyanis beoltják az embereket, hogy szabadon élhessenek. A kérdés akörül forog, hogy mennyire fontos az emberi élet. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy egyáltalán nem fontos, különösen nem az ha szegény ember életéről van szó. Beoltatni minden embert nyilván nem olyan kifizetődő, mint újjal mutogatni az oltatlanokra, bűnbaknak megtenni őket, hogy érvényesüljön az oszd meg és uralkodj elve.

Negyedik hullám

2021. július 2., péntek

Nem Rammstein-könyv

"Az az érzésem, hogy nincs is idő. Vagy, hogy nincs múlt. Mert ami elmúlt, az elmúlt. Akkor meg teljesen mindegy, mikor mi történt, mivel soha nem tér vissza az az idő. És azt, amit én az időmben megéltem, mások bizonyára teljesen másképpen élték meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy rengeteg múlt létezik, nem csak az enyém."

Ilyen és ehhez hasonló filozofikus gondolatokkal átszőtt önéletrajzot írt Christian "Flake" Lorenz a Rammstin billentyűse. Ugyanígy szövi át a humor is, ráadásul a szerző kimondottan jól ír. "Kedvenc hónapom a november. Imádom, amikor végre lehűl az idő, nyirkos köd lepi el az utcákat és a fák előremeresztik fekete ágaikat és úgy sorakoznak az út mentén, mint a madárcsontvázak."

A kötet eredeti címe Der Tastenficker (billentyűbasztató), ami az egykori NDK-ban szintetizátoron játszó vendéglátós zenészt jelentett. A magyar címet Villanycigány kevésbé tartom szerencsésnek.

Amint a borítón is olvashatjuk "vigyázat, ez NEM Rammstein-könyv", hanem Christian Lorenz életútja. Dokumentumértékű betekintést nyújt az NDK 70-80-as évekbeli mindennapjaiba, ahogyan azt egy gyerek, illetve egy kamasz, a fiatal felnőtt látta. Az elsődleges helyszín Kelet-Berlin, de a vidék is bejárásra kerül. Kisgyerekként valamelyes időt magam is eltöltöttem ebben az országban, rokonoknál egy Karl-Marx-Stadt (ma Chemnitz) közeli kis településen (Kemtau) az Érchegység lábánál. Vajon elhaladt-e arra a rendszeresen gyalogtúrázó Lorenz család?

Háztartásbeli édesanyját szakértelme miatt alkalmilag foglalkoztatta egy múzeum, ahová kisebbik fiát is magával vitte. Ha anyja el volt foglalva az ötéves Lorenz tartotta a tárlatvezetést, a szöveget kívülről tudta.

A könyv bemutatja az NDK rockéletét, csoportosítva a zenekarokat a hatalomhoz való viszonyuk szerint.Lorenz a Feeling-B (a B Berlint jelenti) az ország legfontosabb punk zenekarának tagjaként bejárta nemcsak az NDK, hanem Lengyelország és Magyarország területét is.

Zenei alapvetése a következő: "Meglátásom szerint zenélés közben nem az a fontos, hogy virtuóz módon őrült hangzuhatagokat adjunk ki magunkból, hanem inkább az, hogy milyen módon nyilvánulunk meg a zene segítségével és hogyan juttatjuk el érzelmeinket a hallgatókhoz." (170. oldal.)

Természetesen szóba kerül a Stasi, az NDK állambiztonsági szervezete, amely mindenhol jelen volt, így az összes zenekart is megfigyelték. A határok megnyitása azután nyilvánvalóvá tette a nyugatnémetek teljesen eltérő látásmódját. Az NSZK egy teljesen más világ volt, tökéletesen más emberekkel, Lorenz számára ellenszenves mentalitással. Az újraegyesítéskor a lakbér 65 keleti márkáról pillanatok alatt 600 nyugati márkára emelkedett. Keleten ugyanakkor, vagy talán éppen ezért "rövidesen túl sok lett a náci". Lorenznek különféle praktikákkal és bujkálással sikerült a katonai szolgálatot elkerülnie.

Hosszan ír az autókról, ami a hobbija, sőt egy időben megélhetése is volt. Nem műszakilag érdekli a dolog, ahhoz nem ért, hanem esztétikailag a nagyméretű veteránautók. A Trabanthoz számára a csóró nyárspolgár képzete kapcsolódott, ami ráadásul nem is volt olcsó. Első kocsija egy Zaporozsec volt. A márka gúnyneve a T34 Sport, mert a hangja valóban a T34-es tankéra hasonlított. Kedvenc autója a Mercedes 123, 230 TE.

Szabadidejében szeret szépirodalmat olvasni, illata miatt hagyományos könyveket, soha E-könyvet. Véleménye szerint a könyv a legszebb ajándék.

A Rammsteinről valóban nincs egy árva szó sem, annak ellenére, hogy a tagok fele a Feeling-B-ből érkezett, ám vannak utalások, mindig lehet tudni, épp társairól van szó. A történet valójában a Rammstein megalakulásával véget ér, ám az ő személyes jellemábrázolása nem, a világhír következményeivel is megismerkedhetünk. De ír fiatalkori alkoholizmusáról is. A könyvet Christian "Flake" Lorenz festményei és fotói illusztrálják, méghozzá hatalmas mennyiségben. Mindenképpen érdemes elolvasni, nemcsak Rammstein rajongóknak.

Flake: Villanycigány. Minden, vagy legalábbis amire emlékszem. Puha kötés, 307 oldal. Cser Kiadó, 2019


.




2021. július 1., csütörtök

Negyedik hullám

"A vírus továbbra is terjed Európában és még jelen van Magyarországon is. A betegség ellen a védőoltás jelenti a legerősebb védelmet. Mindenki számára továbbra is nyitva áll a www.vakciainfo.gov.hu regisztrációs honlap és az online időpontfoglaló."

A fenti kormányzati közlemény nem felel meg a valóságnak. Nincs mindenki számára nyitva a regisztrációs honlap, többek között nekem sem. Már decemberben megpróbáltam regisztrálni, de nem fogadott be a rendszer, ugyanúgy, ahogy ma sem. A regisztráció ugyanis feltételekhez van kötve, ezek a kötelezően megadandó adatok, amiből az egyik nekem nincs, soha nem is volt, ezért nem vagyok jogosult az oltásra. A családban egyedül a feleségem van beoltva, egyedül neki nem kellett regisztrálnia, és egyedül neki nincs alapbetegsége. Ami a fiamat illeti soha nem kérték, hogy egy atomreaktor beindításánál vállaljam a felelősséget, ám most nekem kell vállalnom a felelősségét, ha azt akarom, hogy beoltsák, pedig épp annyira vagyok kompetens mint az atomreaktor esetében. Ott is, és itt is készségesen elhiszem, amit a szakemberek mondanak, ám éppen azért, mert ők a szakemberek, a felelősség is az övék kell, hogy legyen. Írja alá az orvos, vagy vállalja a felelősséget szakembereire hivatkozva az állam, én nem tehetem, mert nem vállalhatok tiszta lelkiismerettel felelősséget olyan dologban, amiben nem vagyok kompetens. Ha a feltételeken rövidesen nem változtatnak, akkor alapbetegségekkel és oltatlanul indulunk neki a negyedik hullámnak, én és az általános iskolás fiam. Amit nemigazán értek, az az, hogy ha annyira fontos az oltás, akkor miért nem feltétel nélkül osztogatják, mint számtalan országban azok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak regisztrálni, de az oltást egyébként felvennék. A legalapvetőbb emberi jogaikban korlátoznak embereket, a lelkiismereti szabadságban, valamint az egészséghez és az élethez való jogaikban. Ha a kormány mindenki számára szabaddá tenné az oltást, az több százezer új jelentkezőt és jó néhány megmentett életet jelentene. De úgy látszik ez tényleg nem számít.

A mai járványkezelés "egyáltalán nem racionális. Beletörődtünk, hogy az általunk egyéb funkciók teljesítésére felhatalmazott politikusok döntsenek az életről és a halálról is, holott az ilyen döntés nem gazdasági jellegű, mert az élet mindenek felett áll, kivéve a modern társadalmakban, ahol minden egyéb fontosabb, mint az egyes ember." 

Spiró György: Mikor szabad ölni? Legújabb esszék. Magvető, 2021. (A legsúlyosabb kórokozó.)



A regisztráció rendszere

Technofília