A Debreceni Egyetem főépületének negyedik emelete két különálló részből áll. Hátul a könyvtár fölött a kisebbik részére csak gyalog lehet feljutni külön erre épített lépcsőkön a harmadikról az Aud. Max.-hoz. Minket most a másik, elöl lévő rész érdekel. Oda lifttel is fel lehet menni, vagy az oldallépcsőházakon keresztül, a főlépcső oda sem vezet fel. A liftből kilépve balra az olasz és a francia tanszék és újabban a Konfuciusz Intézet található. Birodalmakra jellemző, hogy külföldi egyetemeken létesítenek intézményeket abból a célból, hogy azok pozitív képét terjesszék államuknak, és egyúttal titkosszolgálati feladatokat is elássanak. (Nemrég Orosz Intézet is létesült az egyetemen.) Az Olasz Tanszékről csigalépcsőn juthatunk fel egy toronyszerű építménybe, ahol kisebb tantermek találhatók.
A lifttől jobbra fordulva egy karzatszerű területre jutunk, ahonnan kilátás nyílik a harmadik emeleti kerengőre, szemben a könyvtár az órával, a bejárata már csak félig látszik, a díszudvar mélységébe nem láthatunk le, ahová beférne egy tíz emeletes lakóház. Az egész épület ugyanis bazilika jellegű, jelezve, hogy a tudomány templomában járunk. Kívülről nézve a homlokzaton lévő timpanon mögött vagyunk, amin a Horthy-rendszerben és a Harmadik Köztársaságban semmi, a kommunizmusban viszont vörös csillag, az Orbán-rendszerben pedig magyar címer látható. Mi most odabent tovább haladva a holland tanszékre és a klasszika-filológiára jutunk. Ez nyolcvan évig a Földtani Intézet volt, amit néhány éve költöztettek át egy másik épületbe. (Nem is túl rég az elsőn még kémiai laborok voltak.) Ennek a racionalizálásnak esett áldozatul a földszinten az Ásvány- és Földtani Tanszék egyedülálló folyosójának állandó gyűjteménye, ahol nemcsak kőzetek voltak láthatók, hanem mamutcsontok, barlangi medve fogak, meteorit, megkövesedett juharfa maradvány, ősember megmunkálta marokkő és sok más érdekes dolog tárlókban kiállítva. Iskolás csoportokat magam is körbevezettem itt. Ma egy üres folyosó van a helyén.
Fent a negyediken a Földtani Intézet egykori folyosójának a falán egy dombormű látható: Debrecen térképe és talajfajtái. Nagyrészt nyírségi homok, nyugaton hajdúsági löszhát, és a Tócó ártere. Nem tudom mikor készülhetett, az épület 1932-ben lett átadva, legkésőbb az 50-es évek elején kerülhetett a falra, hiszen Debrecen határa itt még egészen máshol húzódik. Józsa még nem tartozik hozzá (majd csak a 80-as évektől), ugyanakkor a nyugati irányba hosszan elnyúlik a város, be a Hortobágyba, mint ma Miskolc a Bükk-hegységbe. Debrecen határa ezen a térképen Egyek és Tiszafüred között egészen a Tiszáig ér.
Térjünk vissza a karzatra, mely tele van az egykori hallgatók bevéséseivel. Ezek böngészése izgalmas, már szinte régészeti munka. A következőket olvasom:
ML 1939. - Ő minden bizonnyal legelsők között tanult ebben az épületben.
1943. IV. 25. - hozzá kapcsolódva rovásírás.
SZ. P. B. 1943. X. 10.
Egy szívbe írva: AK - VJ
1960. V. 31.
Baranyi Tibor 1966. V. 17.
SZT 1970. VI. 13.
1986. VIII. 25.
Attila 1986.
1994. III. 21.
KL 97
Itt járt Fáro Éva Bea
Dr. Gödény Sándor - bekeretezve
Szabó István
Joci és Tünde 2014-ből.
2016. 11. 16. Böbe Zoli
KGY + BF - újabb vésésnek tűnik.
Úgy látszik mélyen emberi törekvés rögzíteni magunk emlékét az örökkévalóság számára.