Ha bizonyos számú kijelentés valamennyi közös igazságalapja egy adott kijelentés igazságalapjait is alkotja, akkor azt mondhatjuk, hogy a kijelentés igazsága következik az előbbi kijelentések igazságából.
Ha egy kijelentés igazsága következik más kijelentések igazságából, akkor ez kifejeződik azokban a viszonyokban, amelyek e kijelentések formái közt fennállnak. Még csak arra sincs szükség, hogy mi állítsuk őket ilyen viszonyokba azáltal, hogy egyetlen kijelentésbe kapcsoljuk össze őket, mert ezek belső viszonyok, tehát fennállnak, mihelyt ezek a kijelentések előállnak, és már azáltal, hogy előállnak.
Amíg a filozófia dedukció által kapott tételei egyértelműen igazolhatók az ellentmondás elvére való visszavezetés által, addig a természettudományoknak egyetlen olyan indukció által kapott tétele sincs, amelynek tagadása ellentmondás lenne. Ezért a természettudományos tételek az idők folyamán változhatnak, és amint látjuk igen gyakran változnak is. Ezzel szemben a kellőképpen igazolt filozófiai tételek örök érvényűek.
Aquinói Tamás, Summa Theologiae 1.
Az egész modern világszemlélet alapja az az illúzió, hogy az úgynevezett természettörvények magyarázatot adnak a természeti jelenségekre. Úgy állnak meg a természettörvényeknél, mint valami érinthetetlennél; ahogy a régiek álltak meg Istennél és a Sorsnál. És mindkét félnek igaza is van, meg nem is. A régiek annyiban mégis tisztábban láttak, hogy elismertek egy világos határt, míg az új rendszer esetében úgy kell tűnnie, mintha minden meg lenne magyarázva.
Az alábbiakban egy 1982-ben készült közismert és nagysikerű filmből láthatunk egy részletet. Egy iskolai órán a tanár kigúnyol egy tanulót, amiér az verset írt. Ezzel megadja az engedélyt a közösségnek, hogy a gyereket kigúnyolják. A film ezt analógiaként ábrázolja a marhavagonokban elhurcolt zsidók megalázásával, ugyanis a tekintélynek örvendő alak, vagyis a tanár egy tipikus fasiszta, aki ugyanazt a fasisztoid eljárást alkalmazza, mint a zsidók esetében is tette volna, ha akkor él és helyzetbe kerül. Maga az iskola a koncentrációs táborokkal analóg.
Örkény Antal szociológus (ELTE, CEU) cikket jelentetett meg Az állam erkölcsi kötelessége, hogy bevezesse a kötelező oltást címmel. Az ott leírtakkal (lásd a linket) maradéktalanul egyetérthetünk. Amivel kiegészíteném, mivel csupán érintőlegesen van szó róla a következők: miért nem merült fel kezdettől a kötelező oltás szükségessége? Nyilvánvalóan és bevallottan annak vészhelyzeti engedélyezése, vagyis a bizalom hiánya a hivatalos oldalról. Ez végül is érthető, ám az oltási kampányt már az első hullámban, tehát a vakcina előállítása előtti időkben fel lehetett volna vezetni azzal, hogy rendelkezésre állása után veszélyeztetettségi sorrendben mindenkit beoltanak. Így jóval kisebb lett volna az elutasítottsága, amit épp nemkötelező volta tett gyanússá egy soha nem látott világjárványban. A regisztráció rendszere pedig eleve kizárta az oltásból az oltakozni akaró, de alternatív életmódot választókat, vagy a privát szférájukhoz jogosan ragaszkodókat (Magyarországon kutatások szerint 250 ezer embert). A legfőbb probléma az, hogy egy deklaráltan nemkötelező dolog önkéntes megtételét akarják kikényszeríteni súlyos büntetésekkel. Örkény professzor megállapítja, hogy bizonyos szakmákban az oltás kötelezővé tételét diszkriminatívként értékelték. Épp ezt tették szóvá a Brüsszelben tüntető egészségügyi dolgozók: támogatják az oltás felvételét, de miért csak nekik? - vagy mindenkinek kötelező vagy senkinek - mondták. Habár lehet ez ellen érveket felhozni, mégis igazságosabb és ésszerűbb a teljes lakosság oltása. A társadalmak szétszakítása oltatlanokra és oltottakra az oszd meg és uralkodj elvét vázolja föl az inkompetens kormányok számára, ahol minden társadalmi feszültség az oltatlanokon vezetődik le, ami ugyanúgy fasizmus, mint 80 évvel ezelőtt. Ezt megelőzendő kellett volna kezdettől az általános vakcináció, ami most ennyi idő alatt kialakult nézetek és sérelmek után érthető módon már sokkal nehézkesebb lesz.
Radó Nóra ugyancsak a kötelező oltakozásról írt cikket a Qubit oldalán. Arról tudósít, hogy a különféle anyagi juttatások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, aminek abban látom okát, hogy az átlag populáció talán mégsem annyira korrupt, mint az átlag politikus. Radó helyesen látja, hogy az önkéntes oltakozásból kimaradóknak csak elenyésző hányada oltásellenes, ám az egyéb okok felsorolásában korántsem teljes a paletta. Az MTA már a nyáron szorgalmazta a regisztráció eltörlését. "A regisztráció nélküli oltakozás lehetőségét azonban csak november végén tette lehetővé a kormány." Ez a narratíva szokványos és hamis állítás. A regisztráció nem lett eltörölve, csupán az előzetes regisztráció lett felfüggesztve. Ez azt jelenti, amint azt hivatalosan számtalanszor hangsúlyozták is, hogy a regisztrációt az oltás beadásának a helyszínén ejtik meg. Ez segíthet azokon, akiknek az előzetes regisztráció nehézséget okozott, de semmit nem változtat azok helyzetén, akiknek a regisztrációval magával van problémájuk. És ne feledjük: sokan azért nem oltakoznak, mert beleegyező nyilatkozatot kell aláírniuk, ami teljesen érthető és jogos kifogás, hiszen olyan orvosi kérdésben kell vállalniuk a felelősséget amiben inkompetensek. A kötelező oltakozásnak a feltétele tehát a súlyos járvány, a hatásos vakcina, regisztrációmentes illetve az állami felelősségvállalással járó vakcináció.
Hungler Sára jogász az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa a koronavírus elleni kötelező oltásról szóló vitáról tett közzé észrevételt a Qubit oldalán. Az írás figyelemre méltó, ugyanis mentes a kollektív pszichózis okozta hisztériától. Hungler Sára felhívja a figyelmet arra, hogy a szakirodalomban vita tárgya, hogy mi számít kötelező oltásnak:
1. Adminisztratív úton elrendelik.
2. A be nem adatásához hátrány kapcsolódik.
A kérdés számomra filozófiai oldalról jelenik meg. Az első eset egyértelműen kötelező jellegű, vita ebből a szempontból csupán a másodiknál jelenhet meg. Nyilvánvaló, hogy a második esetben a kötelező szó értelme alapján nem beszélhetünk kötelező jellegről, hiszen ha lehetőség van a hátrányok vállalásával nem beadatni az oltást, akkor az nem kötelező. Ezek a hátrányok az az ár, amit az egyén kifizet a be nem adatásért cserébe. A beadást a védettségi igazolvány tanusítja. A probléma itt kezdődik, ugyanis egy nem kötelező dolog meg nem tétele miatt bűntetni, hátrányosan megkülönböztetni, az alapvető emberi jogaitól megfosztani bárkit, a náci időket idézi. Zsarolás, ami megengedhetetlen. (A jogosítvány analógia abszolút téves. Ott vizsgához kötött speciális jog megszerzéséről van szó, itt egy nem kötelező dolog meg nem tétele miatti alapvető jogok elvételéről.)
Kötelező védőoltásról tehát csak az első esetben beszélhetünk. Arról, hogy miért nem lett kötelező a védőoltás Hungler helyesen állapítja meg, hogy azért, mert az engedélyezése a vészhelyzet miatt nem az előírt módon történt. A kormányok ezért nem vállalták a felelősséget, kezdetben azt rátolták az állampolgárokra, majd látva sok ember az oltást jogszerűen elutasító döntését, hozzá kapcsolták a zsarolás jogszerűtlen eszközeit.
Véleményem szerint, ha a járvány olyan súlyosságú, mint ahogy azt látjuk, és a vakcina olyan biztonságos, mint ahogy azt a hozzáértők állítják, akkor semmi akadálya sincs a kötelező oltás adminisztratív módon való elrendelésének, sőt az kifejezetten kívánatos.
Hungler azon állítása, hogy a legjobb az lenne, ha mindenki önként venné fel az oltást, csupán vágyálom nemcsak az oltásellenesek, hanem az oltási terv következtében az oltásból kizártak miatt sem. Habár sokak számára elképzelhetetlen, hogy valaki ma ki van zárva az oltásból, attól még ez valóság, amit az épp most zajló oltási hét is bizonyít, habár sokak számára ez sem megoldás, mivel nem a regisztrációt függesztették fel, hanem az előzetes regisztrációt; a különbség alapvető. Újabban megjelenő érv, miszerint egy digitális korban nem digitálisan élni lehetetlen. Ezzel kapcsolatban egyet kell értenünk Edward Snowden megállapításával, miszerint vannak dolgok, amik ellen az ember nem tud védekezni, mint például az atomfegyverek, csak úgy, ha korlátozzuk az elterjedésüket, és szerinte a mobiltelefon is ilyen. (Lásd a még a linkeket.)
Véleményem szerint a járvány visszaszorításának legitim eszköze az adminisztratív úton elrendelt általános kötelező oltás, és nem egy igazolás, amelyet világszerte milliós tételben hamisítanak.
Vannak jó könyvek, érdekesek, néha egy-egy remekmű, de az alapmű kivételes tünemény. Heltai Jenő 1944-45-ös naplója alapmű. A naplók művészi céllal születnek, a szerző szerepet játszik - Heltai könyve nem ilyen. Izgalmas, megrázó, pontos és mulatságos. Tények, hírek, rémhírek. Hírek Horthy környezetétől az utca emberéig, a rádiótól az újságokig. Magyarország egy éve a legfelső politikai köröktől a házmesterig és alább. Még a napló elején leszögezi, hogy a világvallások közül a náci és a bolsevik győzött; ma sem mondhatunk mást. Heltainak nincs ideológiája, ő normális ember. Őszinte és bölcs. Szemlélete a szociológusé, bölcsészé, pszichiáteré. Azt is rögzíti, hogy az őt felismerő nyilas pincelakó nem jelenti fel, és azt is, hogy a menedéket nyújtó apácák gyűlölik azokat, akiket rejtegetnek. Heltai annyit tudott, amennyit akkor tudni lehetett, és nem utólag okoskodta ki, hanem akkor. Láthatjuk: mindent lehetett tudni. Aki ezentúl azt állítja, hogy erről meg arról a korabeli politikusok, értelmiség, vagy az egyszerű ember nem tudtak, immár bizonyíthatóan hazudik. Sejtette, hogy ez lesz élete fő műve. Heltai naplója a 20. századi magyar irodalom alapműve.
Spiró György írásának kivonata. Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.
Heltai Jenő: Négy fal között. Naplójegyzetek 1944-1945. Magvető, 2017.
A Római Birodalomban a pogányok gyógyszerekkel ellátva elkülönítették és magukra hagyták a betegeket, a zsidók és a keresztények, akik akkor még azonos csoportnak számítottak nem adtak a betegeknek gyógyszert, viszont nem különítették el, hanem ápolták őket. A nem zsidók közül így aztán azok is meghaltak, akik meggyógyulhattak volna, míg a zsidók és keresztények közül aki képes volt rá az meg is gyógyult. Ők a lehető legracionálisabb utat választották: minden tőlük telhetőt megtettek a betegekért, a többit rábízták a Gondviselésre. Nem döntöttek emberi szempontból életről és halálról, erre úgy gondolták nincs is jogosultságuk, és érezték, hogy az emberi mérlegelés támadható, mert elfogult. Néró ráfoghatta volna a járvány terjedését a zsidókra, de megelégedett a tűzvésszel. A császároknak eszükbe nem jutott korlátozni a kereskedelmet, noha jól tudták, hogy a járvány emberről emberre terjed, és az árukkal is behozható, de azt is jól tudták, hogy a kereskedelem korlátozása még több áldozattal járna, mint maga a járvány.
Amit mi csinálunk az a pogány és a zsidó-keresztény eljárás keresztezése, és egyáltalán nem racionális. Beletörődünk, hogy az általunk egyéb funkciókra felhatalmazott politikusok döntsenek az életről és a halálról, holott az ilyen döntés nem lehet gazdasági jellegű, mert az élet mindenek fölött áll. Kivéve a modern társadalmakban, ahol minden egyéb fontosabb, mint az egyes ember. Mivel nagy pénzekről van szó az egészségügyet mindenhol elhanyagolták, a beteg ki van szolgáltatva az összes többi szempontnak. Forradalom kellene ahhoz, hogy az egyes ember életének szentségét ismét megerősítsék, ahogy azt az őskeresztények hirdették és gyakorolták, és amit a második világháború után a nyugati világban újra feltaláltak. Ma azonban újra az embertelen hülyeség uralkodik. A század kórokozója az ember. Szophoklész írta: "Nincs az embernél szörnyűségesebb." Ez a valódi értelme annak, amit magyarul úgy szoktak idézni: "Nincs az embernél csodálatosabb." Nekünk nincs erre egyetlen sokértelmű szavunk. Az ember a legsúlyosabb kórokozó. Még néhány év, és ezt a járványt is elfelejtik. Aztán az emberiség válságról válságra fog vergődni, amíg meg nem semmisíti magát.
Spiró György írásának kivonata. - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.
Amióta kialakult a beszéd és vele az individuális tudat, mondani kellett valamit a halálról és a halottakról, mert nem tudjuk mi történik az egyénnel a halál után, amit viszont tudni lehet, azt nem lehet elviselni. Az ember kínjában feltalálta a vallást. A rettegésből színpompás világ keletkezett. Az egyiptomi Halottak Könyve részletesen kidolgozott túlvilági hierarchiát tár elénk. A halottak tartósítása mindenképpen létezésre készít fel. Az általunk ismert vallások mind a túlvilággal operálnak. A szövegek képpé alakító gondolkodással születtek, innen a túlvilág képi ábrázolása. Ilyen az Ó- és Újtestamentum, a Hénok Könyve, vagy Dante aprólékos ábrázolása a Pokol bugyrairól. Úgy tűnik, hogy az ördögöket valamiért jobban kedveljük, mint az angyalokat. A feltámadás gondolata minden vallásban megjelenik. A mai rettegőknek a már rég meghalt rettegők írják elő, hogyan rettegjenek; ezt hívjuk kultúrának. Remélik, hogy szeretteik visszatérnek, és félnek, hogy tényleg visszatérnek. A zsidók követ helyeztek a sírra azért, hogy az elhunyt vissza ne jöjjön az életbe. Ezekből táplálkoznak a vámpír és kísértet históriák is, a Halloween. Ennyit mondhatok, és később már ezt sem.
Spiró György írásának kivonata - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.
Kádár egy új 56-tól tartva a 73-as olajválság után kölcsönöket vett fel az életszínvonal emelésére, és ekkor kötötte a magyar energiaellátást minden történelmi fordulatot túlélve legalább száz évre az orosz kőolajhoz, földgázhoz és atomiparhoz. Az elmúlt harminc év a szellemi leépülést és a remények leépülését jelentette. A piacképes munkaerő és az értelmiségi elit nagyrészt Nyugatra vándorolt, a lakosság harmada a mélyszegénységbe süllyedt, a társadalmi mobilitás megszűnt, az egészségügyet és az oktatást visszafejlesztették. Az elviekben emberséges, de embertelen világot az elviekben is embertelen világ váltotta föl. Cserébe adtak egy ideológiát, amely a 20. században kétszer döntötte romba Európát. Az ember ez a vallásos vadállat a megoldhatatlan problémákat új vakhittel szokta orvosolni. Ma már nincs olyan vezető a világon, akinek egy súlyos válság mibenlétéről és kezelésének módjáról fogalma lenne. A világjárvány már kitörésének eltitkolásával a hazugság járványa lett. Néhány ország kivételével azóta is csak hazudoznak világszerte. Egy-két ésszerűen reagáló ország kivételével (például a svédek) az egész Föld lakóit háziőrizetbe küldték és az egész világkereskedelmet zárolták. A politikusok a felelősséget lázas álcselekvéssel hárítják az áldozatokra, és közben egyeduralomra törnek. Az Emberi Jogok Nyilatkozatát rövidesen végleg lerombolják. Az egyén megfigyelhetősége és a központi akaratnak való alávetése technikailag tökéletesen megoldható. Az egyéni szabadságjogokra épülő szabad társadalom felbomlóban. Az Emberi Jogok Nyilatkozata lassan a múlté. Aki túléli a járványt, az meg fogja tapasztalni, milyen a technikailag fejlett középkor.
Spiró György írásának kivonata. - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.
Világviszonylatban is ellentmondásokkal van tele a járványkezelés, ami teljesen hiteltelenné tesz minden intézkedést. A maszk körüli ellentmondó tájékoztatásokkal kezdődött, ami egy hazai egészségügyi szakember nyilatkozatában tetőzött, aki nemrég azt írta, hogy az is hülye, aki nem vette észre, hogy kezdetben csak a maszkhiány miatt hazudozott a WHO. Ebből az következik, hogy ettől kezdve semmit se kell elhinni a szakembereknek. A legsúlyosabb ellentmondás az, hogy nem adják be mindenkinek a vakcinát. Sehol nem kötelező legfeljebb nem dolgozhat, aki nincs oltva, ami egészen más, mint a kötelező oltakozás. Az előbbi járványkezelés, az utóbbi fasizmus. Itt most nem a kötelező oltás mellett szólók, hanem egy ellentmondásra hívom fel a figyelmet. Ha tényleg olyan nagy a baj, akkor nyilván azonnal mindenkit be kell oltani. Nem ez történt, hanem zsarolással akarnak mindenkit rávenni nemcsak az oltásra, hanem egy felelősségi nyilatkozat aláírására, amit nem tehet meg az, aki nem szakember, mert nem ért hozzá. A felelősséget az államnak kellene vállalnia, annak minden következményével. Tehát vagy a járvány nem olyan súlyos, és/vagy a vakcina nem olyan biztonságos, esetleg a világ vezetői totálisan inkompetensek, mindebből ez következik. A védettségi igazolvány csupán egy zsarolási eszköz, az nem véd meg semmitől. Azt mondják a két oltásnak már megkopott a hatása, meg arról is van hír, hogy a harmadik után is vannak fertőzött betegek, de vezessük vissza a védettségit, amivel minden egyszer oltott is rendelkezik. Hol itt a logika? A védettségi igazolás semmit sem igazol és még kevésbé véd. A közösség érdekéről beszélnek miközben az egyéni felelősséget hangsúlyozzák. Mindenki egyéni felelőssége, hogy beoltassa magát, miközben én sem tudom magam beoltatni, és közel sem vagyok ezzel egyedül. Lélekben le is tettem róla, már a tavasszal mindent elrendeztem, amit az ember elrendez a végső út előtt, és ha megnyílna a lehetőség lehet inkább választanám az oltakozni nem akarók melletti szolidaritást, akiket ugyanaz a hisztéria övez, mint a zsidókat az európai történelemben.
A színházi szövegekkel nincs baj, ha évszázadok alatt változik a nyelv, modernizálják. Baj akkor van, ha a darab nemzeti címkét kap, és a hatalom a szent változatlanságot követeli meg. A nemzeti drámairodalom viszonylag új dolog, és a nagy nyelvek nem is ismerik ezt a fogalmat. Nincs angol, francia, német, spanyol nemzeti drámairodalom, szerzők vannak, korok, stílusok.
A modern polgári szerzői jog totálisan művészetellenes, mert megnehezíti az elődök nagy műveinek újrateremtését, azt lopásnak minősíti.
Sok tragédia valójában szomorújáték. A szomorújátékban valaki valamit el akar érni, de nem sikerül neki. A tragédiában a hős valamit nem akar elkövetni, és mégis megteszi.
A Bánk bán lassan vált nemzeti drámává, és nem is könnyű megérteni, hogy miért, valószínűleg mert nem volt jobb. A cselekmény túl bonyolult, a szereplők mindenfélét összezagyválnak, a magánéleti szál krimije harmatgyenge, a búgatóporra gondolok, ami Melinda ártatlanságát kellene, hogy igazolja.
Én Czillei és a hunyadiakat tenném meg kötelező olvasmánnyá. Van benne egy zseniális jelenet, amelyben Hunyadi Jánost egyetlen ember siratja el az országgyűlésben, egy német, a magyarok viszont mind egy szálig örülnek a halálának.
A Bánk bán pontosan olyan darab, mint amilyeneket abban az időben egész Közép-Európában, így a magyar városokban is német nyelven játszottak. A Bánk bán drámaiságát illetően kitűnő német típusú dráma magyarul.
A Bánk bánnak van egy feljavított változata: Jelisaveta, knjeginja crnagorska című remekmű Dura Jaksic 19. századi kitűnő költő munkája. Velence és Montenegró szövetséget köt a török ellen. A montenegrói fejedelemhez velencei nőt adnak feleségül, aki szépségével visszaélve unalmában bajt okoz. Fellázadnak ellene, az idegen nő ellen a montenegrói férfiak, polgárháború tör ki. Az igaz hazafiak bosszúból hazaárulókká válnak, és a járhatatlan hegyeken át bevezetik a törököket. A végén mindenki meghal, csak a megtébolyult velencei nő marad életben. Jaksic 1848-ig Pesten tanult a festőakadémián, erről a magyar történészek nem tudnak, a szerb történészek pedig hallgatnak, holott elismerik Petőfi hatását költészetére.
150 éven át a legnagyobb művektől is elidegenítette a tanulókat kötelező olvasmánnyá emelése. Ma már nincs így, mert a magyar tanulókat nem sok helyen tanítják magyarra.
Amikor feltűnt, hogy a Bánk bán már nem hozza lázba a közönséget, felkérték Illyés Gyulát az átigazításra, akinek dramaturgiai képzelete korlátolt volt, akárcsak Németh Lászlóé. Ők Herczeg Ferencen szocializálódtak.
A Bánk bán Nádasdy Ádám által modern magyarítása rendkívül hasznos, van miről tűnődni. Mert miről szól a Bánk bán? Arról, hogy ha egy nő hatalomra jut, akkor elnyomja a férfiakat. Nemzeti köntösbe bujtatott nemzetkarakterológia.
Spiró György írásának kivonata - Mikor szabad ölni?Esszék. Magvető, 2021.
Szabadkán született 1920-ban jómódú zsidó családban. Tanult zenét, balettozni, táncolni, eredetiben olvasott németül, angolul, olaszul és franciául. Szerbül az utcán tanult meg, oroszul magától. Szép volt és eleven. 16 évesen feleségül ment a királyi Jugoszlávia párizsi nagykövetéhez. A nászúton elmentek csónakázni, felborultak, Albina ki tudott úszni, a férje nem. Visszatért Szabadkára és élte tovább a jómódú nagypolgári életet. A háború alatt a jugoszláv partizánok összekötője Belgrád és Budapest között. A Gestapo letartóztatta és a hírhedt svábhegyi Majestic Hotelben hónapokig tartották fogva. Hogy ott mi történt vele, arról soha nem beszélt. A háború után férjhez ment egy gazdag üzletemberhez. Nagy házban éltek, moziba és színházba járt, autóját maga vezette, cselédeket tartott és kutyát. Rákosi hatalomra jutásakor férjét letartóztatták. Albina kénytelen volt munkát keresni. Az amerikai követségen lett mixernő, ahová korábban társaságba járt. Rövidesen őt is letartóztatták, 1952-ben szabadult. Ekkor hajléktalan és munkanélküli. Nagy nehezen felvették teherautó sofőrnek. Sok kilincselés után kiutaltak neki egy 28 négyzetméteres konyha nélküli garzont, ahová szekrény már nem fért be, függönnyel eltakart polcokra pakolt, a kádban mosogatott. Később pincérnő lett éjszakai lokálokban. 1953-ban az ekkor 33 éves Albina itt ismerkedett meg egy nála 9 évvel fiatalabb 24 éves munkanélküli hajléktalan fiatalemberrel, aki ágyrajáróként nappal más ágyában aludt, az éjszakákat pedig fűtött lokálokban töltötte. Alkalmi írásokból tartotta fenn magát. Hamar összeköltöztek a 28 négyzetméteres garzonba, 1960-ban össze is házasodtak.
A fiatalember nem is akart munkát keresni, közveszélyes munkakerülőként bármikor letartóztathatták volna. Két zenés bohózatát nagy sikerrel mutatták be 1957-ben, amiből annyi pénzhez jutottak, hogy ruhákat tudtak venni maguknak. A fiatalember azonban úgy döntött, hogy felhagy a link szövegekkel és komoly író lesz. Az elkövetkező 25 évben kizárólag Albina fizetéséből éltek, aki túlórákat vállalt, hogy megélhessenek. Végül bement az igazgatóságra, ahol az igazgató elvtárs hajlandó volt fogadni őt. Albina le tett elé egy kéziratot és ezt mondta: férjem nagy író, én tartom el, adjon nekem fizetésemelést." Az igazgatóelvtárs elolvasta a Sorstalanság kéziratát, és szó nélkül a másfélszeresére emelte Albina fizetését. A jó ízlésű igazgató elvtárs a 90-es években belügyminiszter, majd miniszterelnökként azt a világot igyekezett restaurálni, amelyik Albinát és férjét egykor halálra ítélte.
A regényt előbb elutasították, majd a másik szépirodalmi kiadó végül elfogadta és kiadta. A kritikusok megdicsérték, de az áttörés elmaradt, továbbra is egy fizetésből éltek, de legalább bekerült Kertész Imre személyijébe, hogy "önálló író", nem kellett félni a letartóztatástól. A szigligeti alkotóházba is lejárhatott, ahol olcsón étkezhetett és volt fűtés is. Albina eközben dolgozott, és mivel keveset volt otthon nem fűtött, így teleltek át. Kertész Imre Szigligeten sok mindenkivel megismerkedett, és mivel szimpatikus személyiség volt megszerették, kapott fordítási munkákat, nehéz német szövegeket, amiken lassan, lelkiismeretesen dolgozott. Albina ekkor már éttermekben dolgozott az Oktogonon, végül az Üllői úton az Ecseri elágazásnál. Férje anyjának halála után beköltöztek annak Pasaréti úti garzonjába, ahol már volt konyha is, végre kiélhette főző szenvedélyét. Volt miből a férje ekkorra már ismert sikeres szerző lett. Vas Albina 1995-ben halt meg.
Spiró György írásának kivonata. - Mikor szabad ölni? Esszék. Magvető, 2021.
Jogszerűnek nyilvánította az alkotmánybíróság azt, hogy alapvető dolgokban korlátozni lehet embereket azért, mert nem tesznek meg egy nem kötelező dolgot. Az indoklás összemossa a jogos járványügyi intézkedést a diszkriminációval. Lényegében azonos érvelést láttunk, mint elődeink az 1938. évi XV. törvénycikk esetében. Szociálpszichológiailag azonos hisztéria látható a zsidóüldözés, Soros, migránsok, oltatlanok tekintetében. A tömeghisztéria ugyanis témájától függetlenül azonos módon működik. A védettségi igazolvány az új árjaigazolás.
Mi a helyzet? Csak azt tudom mondani, amit én láttam, tényeket mondok, máshol mi van nem tudhatom. Környezetemben szeptember elején indult be a negyedik hullám az oltottak körében, méghozzá szinte kizárólag Pfizerrel kétszer oltottak körében. Hetekig kizárólag oltottak betegedtek meg igazoltan covidban. Mivel nincs semmiféle járványügyi intézkedés, szabadon terjeszthették, és mivel állandóan azt hallják, hogy az oltás működik és más intézkedésre nincs szükség, nem is vigyáznak semmire, ellentétben az oltatlanokkal. Szeptember végén jelentkezett a járvány az oltatlanok között, ma környezetemben egyenlő arányban vannak oltottak és oltatlanok a betegek között. Ez a tény nem mond ellent a szakembereknek, de ellent mond a kormánypropagandának. A feleségem munkahelyén sok igazolt covidos fekszik otthon középsúlyos állapotban, kizárólag Pfizerrel kétszer oltottak, az oltatlanok ott még nem betegedtek meg. Jellemző a főnökének esete, akinek felesége (ápolónő) otthon feküdt covidosan, férje elég rossz állapotban még tíz napig dolgozott, mert hát az oltás működik, aztán csak leteszteltette magát, pozitív. Mindketten Pfizerrel kétszer oltottak.
A kormányszóvivő tegnap ismertette a kórházban ápoltak összetételét, a betegek fele oltott, elsősorban Pfizerrel, főként öregek, mondta. Az én ismeretségi körömben főleg egészséges 30-40-es emberek, de kórházba egyik sem került, se az oltott, se az oltatlan. Egy ismerősöm a nyáron miután megtudta, hogy nem vagyok oltva, ha találkoztunk, soha nem mulasztotta el azt, amit előtte soha nem tett, hogy megérintsen, vagy legalább ujjával megbökjön. Egy hónapja nem láttam, nem tudom mi van vele.
A helyzet tehát az, hogy van legalább 5 millió ember az országban, aki védettségi igazolvánnyal rendelkezik, miközben a járvány terjedése és a mutáció szempontjából azonos kockázatot jelentenek az oltatlanokkal. Ettől kezdve nem csak jogszerűtlen, hanem értelmetlen is a védettségi igazolvány.
A megoldás semmiképp se a védettségi igazolvány, hanem a harmadik oltás. Azt el kell dönteni, hogy kötelezően e vagy sem. Ha nem, akkor békén kell hagyni az oltatlanokat, ha viszont komoly és halálos járvány van, akkor fel kell vállalni a kötelező oltást, nem pedig zsarolni az embereket, ahogy azt a bűnözők szokták csinálni.
1. Magyarország első természetvédelmi területe a debreceni Nagyerdő 1939. október 10. óta védett terület, ezért október 10. a Nagyerdő Napja. Az utolsó jégkorszak végétől, mintegy 9 ezer éve folyamatosan erdővel borított területről van szó. Debrecen település azért van ott ahol, mert a hajdúsági löszhát (egy hosszan elnyúló hátság a nyírségi homok és a Hortobágy között) megvédte a Tisza áradásától, amely a mai Keleti-főcsatornáig időszakosan elárasztotta a vidéket. A Nagyerdő nem kiterjedése, hanem nagy öreg tölgyfáinak köszönheti nevét. A területre a város soha nem engedett betelepülőket, az így megmaradt zárt erdőségnek a város északi részén.
2. A várossal határolt részén először a Régi Vigadó épült meg (1826), majd fürdő is létesült. A gyógyvíz forrása nem itt van, hanem a Sámsoni útról vezetik ide, hogy megnyugtató környezetben lehessen gyógykúrát venni. Ezt követte a Klinika, majd az Egyetem Nagyerdőbe építése. A stadion és az állatkert-vidámpark, valamint szállodák és a temető az ami jelentős helyet foglal el az erdőből. A természetvédelmi oltalom alá helyezése után két építkezés is volt, amely engedély nélkül történt. Az egyik a gyógyszergyár, amely a természetvédelmi hivatal tiltása ellenére a kommunista pártvezetés határozata alapján épült meg, és amely vízigénye folytán jelentősen hozzájárult a Nagyerdő kiszáradásához. A másik a Debreceni Lovasakadémia az ezredfordulón a városvezetés döntése alapján lett engedélyezve, és amely mára az Egyetem tulajdonába került. A lovasok megjelenésével jelentősen romlott az erdei utak állapota, amiket a lovak patáikkal felszántanak. A Debrecenhez tartozó alsó-józsai lovastelepről is rendszeresen a Nagyerdőbe járnak a lovasok, nemegyszer a vadállományt megzavarva. Nem a lovaglással van baj, egyszerűen a terület túlterhelt.
3. Mintegy 40 éve figyelem közelről a Nagyerdő életét. A 80-as évek, 90-es évek közepéhez képest az öreg tölgyesek mintegy 70%-a mára eltűnt. Ugyanakkor a 80-es évek eleje óta következetesen az őshonos tölgyekkel folyik az újratelepítés. Az 1366 hektáron elterülő Nagyerdőt három részre osztjuk:
- A Nagyerdei körút által határolt 88 hektáros belterületi Nagyerdei Park, amely az 1860-as évektől kezdve van parkosítva.
- A Nagyerdei körút és a Benczúr Gyula út között szintén belterületi, de nem parkosított belső erdő 164 hektáron.
- A külterületen lévő külső erdő 1114 hektáron.
4. Az 1939. évi védelem csupán 36 hektárra terjedt ki a külterületen, amit 1959-ben megtoldottak 81 hektárral, majd ezt 1972-ben újabb bővítés követett, így lett a védett terület 127 hektár. 1976-ben került védettség alá a 15 hektáros Botanikus Kert. 1992-ben a Nagyerdő egész külterületi része, 1993-ban pedig a belterületi részei is, vagyis a teljes 1366 hektáros terület védetté lett nyilvánítva.
5. A Nagyerdőt középen észak-déli irányban kettészeli a Debrecenhez tartozó Pallagra vezető műút. Ennek keleti oldalán lévő belső erdőrészén van a szociális otthon és a Vízmű-telep, a külső erdőrészében pedig a TEVA Gyógyszergyár, a Köztemető, a tévé torony és a Debreceni Nemzetközi Iskola. A terület tele van a Vízmű kútjaival. A nyugati oldal háborítatlan erdőterület, amelynek belterületi részén van az Egyetem és a Botanikus Kert, a Klinika, valamint a Debreceni Lovasakadémia, amely 2021-ben felvette a hazai lovassport meghatározó alakjának a debreceni születésű Ákos Ajtony nevét. A Nagyerdei Park nagyrészt beépített sport és kulturális létesítményekkel, illetve itt található a fürdő valamint több szálloda és vendéglátó hely.
6. A debreceni Nagyerdő a nyírségi tölgyesek maradványa, talaja homok. A talajvíz elszívása, és a klímaváltozás hatására jellemző az öreg kocsányos tölgyek úgynevezett csúcsszáradása, illetve a telepített fenyvesek haldoklása. A területet keletről a 35-ös út menti Tócó völgy, illetve a Kartács utca határolja, nyugaton a 4-es főút, délen a város beépített része, míg északon a Pallag-pusztai terület és a Monostori erdő zárja le. A szarmata-sánc maradványai végig haladnak a Nagyerdő nyugati és északi határvonalán. A Nagyerdő és a Monostori erdő közé épített kerítéssel védett elkerülő országút elvágta az állatok évezredes vonulási útjait, az egyetlen vadátjáró híd ezt kevésbé tudja kompenzálni. A két főút, két vasút, a város, a Pallagi út és az új elkerülő út által közrefogott erdő külterületén is jelentős a zajterhelés, amihez a gyógyszergyár is jelentősen hozzájárul.
7. Számtalan védett növény és állatfaj él a Nagyerdőben. A sok gyöngyvirág mellett említsük meg a különlegességnek számító védett csillagvirágot, amelynek telepét az erdő északi határának közelében a fakitermelés elpusztította. Sok rovar és tizennyolcféle denevérfaj található, ám az öreg tölgyekhez kötött élővilág az öreg tölgyek említett csökkenése miatt megritkult. Ugyanez érvényes a madárvilágra, ám újabban hollók is fészkelnek a területen. A nagytestű állatok között az őz rendkívül gyakori, sok róka van, borznak csak a nyomát láthatjuk. A mókusra vadászó nyuszt is élt itt a 90-es években. A területre a 90-es évek végén települt be a vaddisznó, amely rendkívüli módon elszaporodott, és a lakot területen is megjelent. A Kartács utcai részen a kutyasétáltatók összeütközésbe is kerültek velük. Az erdő belsejében töltik a nappali időt, fekvőhelyeiket jól ismerem. Több dagonyázó helyet is kialakítottak maguknak.
8. A rendszerváltás után évekig folyt a társadalmi vita arról, hogy mi legyen a Nagyerdő belterületi részével. Az egyik álláspont szerint mivel itt található a Klinika és az Egyetem, valamint a Gyógyfürdő, váljon gyógyító, csöndes tanuló-pihenő, rekreációs területté, kitelepítve onnan a szórakozó- és sportlétesítményeket az Erdőspuszta Vekeri tavi részére. Az ezredfordulón a városvezetés a pénz mellett döntött, és hangos szórakoztatóközponttá vált a Nagyerdei Park, egyre újabb szállodai, szórakoztató- és vendéglátóhely építésével csökkentve az erdős területet.
9. A jelenlegi városvezetés az 1970-es évek terveit felmelegítve a Keleti-főcsatornából a Tisza vizét EU-s pénzből a közeljövőben Debrecenig vezetve rendezi a város környékének, így a Nagyerdőnek is a vízellátását. Reméljük, hogy ez nem fog a Nagyerdő további szabadidős-szórakoztatóipari terhelésével járni.
Kósa Lajos körzetében lakom. Az előválasztás kétség kívül felrázta az embereket, 1998 óta nem lehetett látni azt, amit most ismét, az utcai padoknál emberek politizálnak. 10%-ban fideszesek, 90%-ban ellenzékiek, 100%-ban nyugdíjasok. Az előbbiek Gyurcsányt szidják, az utóbbiak Dobrev Klárát istenítik.
Az első döbbenetem akkor volt, amikor az MSZP-Párbeszéd jelöltje Fábián István szórólapját láttam. A Karácsony Gergely szövegével és arcképével díszített nyomtatvány oly mértékben volt semmitmondó, jellegtelen és bugyuta, hogy ha nem ismertem volna a jelöltet, biztos hogy nem szavazok rá. Azután a Partizánon lezajlott vita után jött a hír, hogy a jelölt tudta nélkül visszaléptették a Momentum javára, mert hogy máshol meg te nekem, és a színfalak mögött adok-veszek, meg kéz kezet mos stb. Minek akkor egyáltalán előválasztás? Tették mindezt az Egyetem volt rektorával szemben, akit amikor ellenezte Putyin egyetemi díszpolgárságát, a fideszes rektor balfácánnak nevezett. Aki nem az MSZP oldaláról jött, és a Párbeszéd frakciójába ült volna be, ha nyer. Embereket egyszerűen eldobni, akik mindent föltesznek egy lapra, aljasság. Az eredmény: a Momentum jelöltje csupán a harmadik lett, még Pálinkás József is megelőzte. Toronymagasan nyert a DK jelöltje és Dobrev.
Azt, hogy 2022-ben miért nem fogok az ellenzéki összefogásra szavazni, annak oka ugyanaz, amiért soha nem fogok védettségi igazolványt használni. Erkölcsi okból. Mert zsarolni erkölcstelen dolog. Helyeslem a Fudan építésének a megakadályozását. Abszolút nem érdekel az Atlétikai Világbajnokság, de ha azt mondják, hogy ha lesz Fudan, nem lesz Atlétikai Világbajnokság, ha nem lesz Fudan akkor meg lesz, az zsarolás. Épp ezt a fideszes stílust akarnám leváltani!
Semjén Zsolt szerint antropológiailag bennünk van a vadászszenvedély. Őbenne meglehet, gondolom a dögevés és a fára mászás is. Ez számára az ősök öröksége, valláserkölcsi kötelesség. Véleménye szerint a természet tönkretevője az, aki ipari parkká teszi a környezetet, mint az a kormány, amelyben ő a miniszterelnökhelyettes. A vadászat mindig a gazdagok kiváltsága volt, de eddig még nem kerekítettek ideológiát is hozzá. A vadászat az urizálásról és a pénzről szól. Ketrecben tápon nevelt fácánokról, amelyeket szabadon engedve jó pénzért lelövetik. Kétféle vadászat van. Az egyik ez, a természeti terrorizmus, a másik a vadgazdálkodás. Összekeverni a vadászatot a vadgazdálkodással demagógia. Fekete István, a nagy vadász tudta, hogy nincs ez jól így.
Thomas Bernhard:
A vadászok sose voltak a barátaim. Sosem kedveltem a trófeákat, a trófeakultusz mindig is taszított, a vadászatot pedig szívem mélyéből elutasítottam és megvetettem. A vadászok előkelő modorban érintkeznek, személyeskedő viccekkel és fejük felett lóbált pálinkásüvegekkel szórakoznak. A vadászok mindig csak letámadtak hivalkodó, fölényeskedő stílusukkal, hangos, italtól érces hangjukkal. A vadászok általában nem öregszenek meg, hamar lerobbannak, elisszák az eszüket. Már negyvenévesen egyensúlyzavaraik vannak. Többnyire a faluban találni őket, ahol is kibiztosított fegyvereik körül ücsörögnek hájasan valamelyik fogadóban, s abszurd politikai nézeteiket hangoztatják. A vadászok mindig is fanatikusok voltak, ténylegesen bizonyítható, hogy a világ összes szerencsétlenségének jó része a vadászokra vezethető vissza, a diktátorok szenvedélyes vadászok voltak, akik a vadászatért mindent odaadtak volna, akár saját népüket is meggyilkolták volna a vadászatért, amint azt, ugye, nem egyszer láttuk. A vadászok voltak a fasiszták, a vadászok voltak a nemzetiszocialisták.
Ma ismét fel lett függesztve a fiókom, ezzel kapcsolatban a következőkről tájékoztatlak benneteket. Bejelentkezéskor rövid idő alatt immár másodszor a szokásostól eltérő felületre kerülök, ahol különböző feladatokat kell megoldanom, hogy kiderüljön nem vagyok robot. Azt gondolom azért, mert a telefonhoz hasonlóan elvi okból nincs személyes internetem sem, ezért különböző helyekről és gépekről vendég üzemmódban lépek ki-be, és ezt újabban gyanúsnak tartja az automata ellenőrző rendszer. Az egész eljárás a telefonszám megadásával zárul, ami nekem nincs, ezért akárcsak a vakcinaregisztrációnál nem tudok továbblépni, a fiók pedig abban a pillanatban felfüggesztésre kerül. Ezután űrlapon kell kérelmeznem a fiók feloldását. Erre válaszul kapok egy automatikus elítélő határozatot, ami ellen fellebbezést kell benyújtanom. Ennek az elbírálása után elnézést kérnek és feloldják a fiókom. Ha tehát a jövőben hasonlóan fel lennék függesztve, tudjátok miről van szó. Ám abban nem vagyok biztos, hogy én ezt a procedúrát havonta végig akarom járni, ha ez rendszeres lesz inkább felhagyok a Twitterezéssel.
Pulzus kutató: van 250 ezer ember, aki szeretne koronavírus elleni védőoltást, de a regisztráció miatt nem jelentkezik.
MTA elnöke: el kell törölni a regisztrációt.
Orbán: van elég vakcina, regisztráljanak.
El sem tud képzelni más gondolkodást, mint ami az övé, ezért is alkalmatlan bármilyen vezetői posztra. Nem mindeki olyan sunnyogó mint ő, hogy majd megússza valahogy. Jól tudjuk, hogy előbb vagy utóbb mindenkit elér a vírus, ezért is akarunk oltakozni, mert azt is tudjuk, hogy végzetes is lehet a dolog. Ám van ami a létnél is fontosabb, az elveinkhez való hűség.
Gyávasága nyilvánvaló: az oltás nem kötelező, mert ez egy szabad ország, de aki nem oltakozik az nem lesz szabad. A zsarolás türhetetlen és erkölcstelen, és eltávolít az oltástól. Ha az oltás kötelező lenne azt megérteném, de nem az, akkor? A védtelenek fognak meghalni és nem a védettek, én és nem te, mi a probléma?
Egy oltásellenest még a télen rábeszéltem az oltakozásra. Neki nem kellett regisztrálnia.
Az 1960-as években arról volt szó, hogy a technikai fejlődéssel egyre kevesebbet kell majd dolgoznunk, és egyre több szabadidőnk lesz. Ma kevesen dolgoznak nagyon sokat, ahelyett hogy sokan dolgoznának nagyon keveset. A tőke eközben kergeti az olcsó munkaerőt körbe a földgolyón, a munkás pedig szalad a magasabb bérek felé, ellenkező irányba. A kapitalizmusban a munkabér az életet jelenti, ezért rohan mindenki a munkahelyek felé: ezt nevezik migrációnak.
Részlet Tamás Gáspár Miklós: Antitézis című kötetéből.
Az Orbán-rendszer mint kormányzás ketté választja az állampolgárokat barátra és ellenségre annak érdekében, hogy minimálisra szűkítse az állampolgársággal járó jogi és anyagi előnyökre jogosultak körét. Mint ideológiai gyakorlat etnicizmus annak érdekében, hogy az állampolgárok ne a hatalmon lévők, hanem a szegények, a hajléktalanok, munkaképtelenek, segélyre szoruló elesettek, menekültek ellen forduljanak. Mint kulturális gyakorlat a fölvilágosodás eltörlését célozza annak érdekében, hogy az identitás alapja a vérség és a születés legyen.
Részlet Sipos Balázs TGM: Antitézis című kötetéhez írt előszavából.
A Twitter láthatatlanná tette néhány válaszomat egy beszélgetésből, és szokatlan tevékenységre hivatkozva kizárt a fiókomból azzal, hogy csak a telefonszámom megadása után juthatok vissza. Miután napokig hiába vártam, hogy értesítenek mi a baj, írtam nekik egy levelet, amelyben közöltem, hogy nincs telefonom. Erre azt válaszolták, hogy megszegtem a közösségi szabályokat, adjam meg a telefonszámom, ha vissza akarom kapni a fiókom. Azt válaszoltam, hogy nem szegtem meg, és nincs telefonom. Ezután kaptam egy levelet, amelyben közölték, hogy fiókom fel lett oldva, és elnézést kértek. Arra hivatkoztak, hogy a figyelőrendszerük tévedésből Spam-fióknak nézte az én fiókomat is. Mindez alig két órába telt megállapítaniuk. Tavaly a NAV a telefonszámomat kérte. Fél év kellet amíg megértették, hogy nincs.
Az embert az elvei teszik azzá, ami. Aszerint él, és ha kell meghal értük.
A mai napon a Twitterre való belépéskor adat ellenőrzést végeztek, aminek a végén telefonszámot kértek arra hivatkozva, hogy szokatlan tevékenységet észleltek, megakarnak győződni, hogy valóban én vagyok-e? Mivel nekem soha nem volt telefonom, így nem tudtam bejutni a fiókomba, gyakorlatilag ki lettem zárva. Ezután megnéztem a fiókom belépés nélkül, ahol az fogadott, hogy "Ez a fiók ideiglenesen le van tiltva. Azért látod ezt a figyelmeztetést, mert szokatlan tevékenységet észleltünk ebben a felhasználói fiókban. Biztosan megszeretnéd nézni?" Rákattintottam az "Igen, megnézem a profilt" gombra, ahol azt láttam, hogy a @kelt felhasználói fiók és én köztem @kulturtortenet fiók közötti beszélgetésben két, egy órával korábban írt válaszom nem érhető el. Ezekben az szerepelt, hogy a kötelező oltás mellet vagyok, de elutasítom a védettségi igazolvánnyal való zsarolást, ez elvi kérdés nálam, amihez tartanom kell magam.
Itt szeretném jelezni, hogy ezek után nem is akarok a Twitteren jelen lenni, hiszen az elvi kérdés lelkiismereti kérdés. Sajnálom, mert nyolc év alatt sok kedves ismerősre és egy mély barátságra tettem szert. Őket mostantól nem tudom elérni, különösen a barát elvesztése tölt el nagyon nagy fájdalommal.
A kormány a járvány kezdete óta szakadatlanul hangoztatja, hogy azért nem teszi kötelezővé az koronavírus elleni oltást, mert "ez egy szabad ország", ahol "mindenkinek joga van rosszat akarni magának". Ha most mellőzzük azt a keresztény teológiai tételt, hogy nincs joga, amit illene tudnia egy önmagát kereszténynek valló kormánynak és államnak, akkor is kijelenthetjük, hogy szabad országnak azt az országot nevezhetjük, ahol az emberek szabadon élhetnek, ahol nem kényszerítik őket egy bizonyos életformára, ahol nem tiltják nekik, hogy önmaguk lehessenek, ahol lehet viccelődni a nemzeti jelképekkel, ahol van munkanélküli segély, lakhatási jog, de nincs homofób törvény, nem tiltanak be életmentő programokat, és ahol nem kényszerülnek lakásokba az emberek, nincs korlátozva mindennapjaik azért mert járvány van. A szabad országban ugyanis beoltják az embereket, hogy szabadon élhessenek. A kérdés akörül forog, hogy mennyire fontos az emberi élet. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy egyáltalán nem fontos, különösen nem az ha szegény ember életéről van szó. Beoltatni minden embert nyilván nem olyan kifizetődő, mint újjal mutogatni az oltatlanokra, bűnbaknak megtenni őket, hogy érvényesüljön az oszd meg és uralkodj elve.
"Az az érzésem, hogy nincs is idő. Vagy, hogy nincs múlt. Mert ami elmúlt, az elmúlt. Akkor meg teljesen mindegy, mikor mi történt, mivel soha nem tér vissza az az idő. És azt, amit én az időmben megéltem, mások bizonyára teljesen másképpen élték meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy rengeteg múlt létezik, nem csak az enyém."
Ilyen és ehhez hasonló filozofikus gondolatokkal átszőtt önéletrajzot írt Christian "Flake" Lorenz a Rammstin billentyűse. Ugyanígy szövi át a humor is, ráadásul a szerző kimondottan jól ír. "Kedvenc hónapom a november. Imádom, amikor végre lehűl az idő, nyirkos köd lepi el az utcákat és a fák előremeresztik fekete ágaikat és úgy sorakoznak az út mentén, mint a madárcsontvázak."
A kötet eredeti címe Der Tastenficker (billentyűbasztató), ami az egykori NDK-ban szintetizátoron játszó vendéglátós zenészt jelentett. A magyar címet Villanycigány kevésbé tartom szerencsésnek.
Amint a borítón is olvashatjuk "vigyázat, ez NEM Rammstein-könyv", hanem Christian Lorenz életútja. Dokumentumértékű betekintést nyújt az NDK 70-80-as évekbeli mindennapjaiba, ahogyan azt egy gyerek, illetve egy kamasz, a fiatal felnőtt látta. Az elsődleges helyszín Kelet-Berlin, de a vidék is bejárásra kerül. Kisgyerekként valamelyes időt magam is eltöltöttem ebben az országban, rokonoknál egy Karl-Marx-Stadt (ma Chemnitz) közeli kis településen (Kemtau) az Érchegység lábánál. Vajon elhaladt-e arra a rendszeresen gyalogtúrázó Lorenz család?
Háztartásbeli édesanyját szakértelme miatt alkalmilag foglalkoztatta egy múzeum, ahová kisebbik fiát is magával vitte. Ha anyja el volt foglalva az ötéves Lorenz tartotta a tárlatvezetést, a szöveget kívülről tudta.
A könyv bemutatja az NDK rockéletét, csoportosítva a zenekarokat a hatalomhoz való viszonyuk szerint.Lorenz a Feeling-B (a B Berlint jelenti) az ország legfontosabb punk zenekarának tagjaként bejárta nemcsak az NDK, hanem Lengyelország és Magyarország területét is.
Zenei alapvetése a következő: "Meglátásom szerint zenélés közben nem az a fontos, hogy virtuóz módon őrült hangzuhatagokat adjunk ki magunkból, hanem inkább az, hogy milyen módon nyilvánulunk meg a zene segítségével és hogyan juttatjuk el érzelmeinket a hallgatókhoz." (170. oldal.)
Természetesen szóba kerül a Stasi, az NDK állambiztonsági szervezete, amely mindenhol jelen volt, így az összes zenekart is megfigyelték. A határok megnyitása azután nyilvánvalóvá tette a nyugatnémetek teljesen eltérő látásmódját. Az NSZK egy teljesen más világ volt, tökéletesen más emberekkel, Lorenz számára ellenszenves mentalitással. Az újraegyesítéskor a lakbér 65 keleti márkáról pillanatok alatt 600 nyugati márkára emelkedett. Keleten ugyanakkor, vagy talán éppen ezért "rövidesen túl sok lett a náci". Lorenznek különféle praktikákkal és bujkálással sikerült a katonai szolgálatot elkerülnie.
Hosszan ír az autókról, ami a hobbija, sőt egy időben megélhetése is volt. Nem műszakilag érdekli a dolog, ahhoz nem ért, hanem esztétikailag a nagyméretű veteránautók. A Trabanthoz számára a csóró nyárspolgár képzete kapcsolódott, ami ráadásul nem is volt olcsó. Első kocsija egy Zaporozsec volt. A márka gúnyneve a T34 Sport, mert a hangja valóban a T34-es tankéra hasonlított. Kedvenc autója a Mercedes 123, 230 TE.
Szabadidejében szeret szépirodalmat olvasni, illata miatt hagyományos könyveket, soha E-könyvet. Véleménye szerint a könyv a legszebb ajándék.
A Rammsteinről valóban nincs egy árva szó sem, annak ellenére, hogy a tagok fele a Feeling-B-ből érkezett, ám vannak utalások, mindig lehet tudni, épp társairól van szó. A történet valójában a Rammstein megalakulásával véget ér, ám az ő személyes jellemábrázolása nem, a világhír következményeivel is megismerkedhetünk. De ír fiatalkori alkoholizmusáról is. A könyvet Christian "Flake" Lorenz festményei és fotói illusztrálják, méghozzá hatalmas mennyiségben. Mindenképpen érdemes elolvasni, nemcsak Rammstein rajongóknak.
Flake: Villanycigány. Minden, vagy legalábbis amire emlékszem. Puha kötés, 307 oldal. Cser Kiadó, 2019
"A vírus továbbra is terjed Európában és még jelen van Magyarországon is. A betegség ellen a védőoltás jelenti a legerősebb védelmet. Mindenki számára továbbra is nyitva áll a www.vakciainfo.gov.hu regisztrációs honlap és az online időpontfoglaló."
A fenti kormányzati közlemény nem felel meg a valóságnak. Nincs mindenki számára nyitva a regisztrációs honlap, többek között nekem sem. Már decemberben megpróbáltam regisztrálni, de nem fogadott be a rendszer, ugyanúgy, ahogy ma sem. A regisztráció ugyanis feltételekhez van kötve, ezek a kötelezően megadandó adatok, amiből az egyik nekem nincs, soha nem is volt, ezért nem vagyok jogosult az oltásra. A családban egyedül a feleségem van beoltva, egyedül neki nem kellett regisztrálnia, és egyedül neki nincs alapbetegsége. Ami a fiamat illeti soha nem kérték, hogy egy atomreaktor beindításánál vállaljam a felelősséget, ám most nekem kell vállalnom a felelősségét, ha azt akarom, hogy beoltsák, pedig épp annyira vagyok kompetens mint az atomreaktor esetében. Ott is, és itt is készségesen elhiszem, amit a szakemberek mondanak, ám éppen azért, mert ők a szakemberek, a felelősség is az övék kell, hogy legyen. Írja alá az orvos, vagy vállalja a felelősséget szakembereire hivatkozva az állam, én nem tehetem, mert nem vállalhatok tiszta lelkiismerettel felelősséget olyan dologban, amiben nem vagyok kompetens. Ha a feltételeken rövidesen nem változtatnak, akkor alapbetegségekkel és oltatlanul indulunk neki a negyedik hullámnak, én és az általános iskolás fiam. Amit nemigazán értek, az az, hogy ha annyira fontos az oltás, akkor miért nem feltétel nélkül osztogatják, mint számtalan országban azok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak regisztrálni, de az oltást egyébként felvennék. A legalapvetőbb emberi jogaikban korlátoznak embereket, a lelkiismereti szabadságban, valamint az egészséghez és az élethez való jogaikban. Ha a kormány mindenki számára szabaddá tenné az oltást, az több százezer új jelentkezőt és jó néhány megmentett életet jelentene. De úgy látszik ez tényleg nem számít.
A mai járványkezelés "egyáltalán nem racionális. Beletörődtünk, hogy az általunk egyéb funkciók teljesítésére felhatalmazott politikusok döntsenek az életről és a halálról is, holott az ilyen döntés nem gazdasági jellegű, mert az élet mindenek felett áll, kivéve a modern társadalmakban, ahol minden egyéb fontosabb, mint az egyes ember."
Spiró György: Mikor szabad ölni? Legújabb esszék. Magvető, 2021. (A legsúlyosabb kórokozó.)
1. Dobszay László (1935-2011) zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár. Alapítója és Szendrey Jankával vezetője a világhírű Schola Hungarica énekkarnak, amelynek lemezei a világ vezető egyetemein a gregorián ének demonstrálására szolgálnak. Az egyházzene kimagasló ismerője. Az 1990-es években jegyzetek a liturgiáról címmel majd tíz éven át jelent meg heti rovata a Katolikus Új Ember lapban. Az egyház fideszesítése után egyik napról a másikra kitiltották a lapból. Elnöke volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, de posztjáról az MMA alaptörvénybe kerülése miatti tiltakozásul lemondott. Mélyen hívő, liturgikus szempontból tradicionális, egyéb tekintetben liberális szemléletű ember volt, a konzervatív és a liberális szemléletet egyensúlyba hozó jellem. Az alábbiakban néhány fontos gondolatát, az élő beszéd írott, tehát szerkesztett változatában olvashatjuk.
Kereszténység és politika
2. 1989-ben úgy látszott, hogy függetlenül attól, hogy kivel vagyok világnézetileg egy véleményen, attól még lehet, hogy mást gondolok a zenéről, akivel viszont azonos véleményen vagyok a zenéről lehet, hogy mást gondolunk például az Expóról. Azt katasztrofálisnak érzem, hogy egy dobozba összegyűjtik, hogy ha ilyen vagy abból az következik, hogy ilyen és ilyen véleményednek kell lennie ebben meg ebben a dologban. A másikat berakja egy másik dobozba, és aztán ez a kettő engesztelhetetlen ellenfélként lép föl egymás ellen, ahol úgy érezheti mindkét fél, hogy erkölcsi ítéletet gyakorolhat a másik felett, ahol a másik a gonosz, és nekünk van igazunk, és mi vagyunk a jók. Ez a keresztények esetében még szörnyűbb azáltal, hogy ők azt hiszik, az Isten nevében ítélhetnek. Ezt lehet, hogy nem mondják ki, de a személyes gyűlöleteiket és intrikáikat, amiket nem mernek vállalni, mert hogy vállalhatna olyat egy keresztény ember, hogy ő nem szeret; ő ezt a gyűlöletét behelyettesíti az istenítélettel. Ő tulajdonképpen mint az istenítélet képviselője áll oda, és mondja meg a másikról, akit gyűlöl, hogy az miért elvetemült. Ez engem többféle szinten zavar. Zavar a napi politika szintjén is, zavar kulturális szinten azért, mert úgy érzem a józan ész, a mérlegelés, az okos beszéd került veszélybe. Természetesen nekem külön fájdalom az egyházak belekeveredése ebbe a dologba. Egy keresztény ember, mint minden más ember, mint egy normális ember kialakítja a maga politikai nézetét jobb-párton, bal-párton, középen, itt vagy ott, és politizál, és nyilvánvalóan a politizálásában egyrészt egy végső lelkiismereti faktorként ott lesz a kereszténysége, másrészt lesznek egészen konkrét dolgok, amelyekben ő a kereszténységéből következő dolgokat fogja képviselni. Tehát lesz egy általános erkölcsi és lesz egy konkrét állásfoglalása. De eközben van 80-90%, ami nem ide tartozik, hanem egy technikai kérdés. Arról van szó, hogy a kereszténység szívébe egy abszolúte természetfölötti tény áll. Ezt most nem akarom elmondani, mert téríteni nem akarok. De számomra a kereszténység természetfölötti tény. Nem is erkölcs, a kereszténység nem erkölcs. A kereszténységben a bűnösök is ott vannak, az erkölcstelenek is ott vannak. A meghívás ott van a számukra az erkölcsre, én azt nem mondom, hogy a kereszténység összefér az erkölcstelenséggel, de a kereszténység messze több mint erkölcs, ez egy sokkal elementárisabb tény, Pilinszky beszélt erről nagyon sokat. Na most, hogy ebből hol következik erkölcs, hol filozófiai tételek, és aztán valahol egész messze hol következnek bizonyos politikai meggondolások, ez messze visz, és mindig vissza kellene jutni oda, ahol a közepe van. Én az egyház szempontjából azt érzem tragikusnak, hogy nem ezzel a közepével foglalkozik, nem a maga legmagább dolgait teszi rendbe, hanem extravertáltá vált, de ezt most hagyjuk. Senki nem tudta még nekem megmondani, hogy mi az a keresztény politizálás. Azt hallottam kijelenteni, hogy a kereszténység az nem vallás, hanem értékrend. De mi ez a keresztény értékrend, valaki sorolja már föl nekem! Én legalább három dolgot tudok mondani: a kereszténység mindig racionális, mindig a racionalitás pártján volt. Egy olyan vallás, amely Aquinói Tamást és Augustinust kitermelte, annak az irracionalitás mindig idegen volt a kereszténység szellemétől. A másik a szegények iránti részvét, az biztos hogy a kereszténységet mindig jellemezte. Végül a szellemi értékeknek a megbecsülése. Tehát számomra az keresztény párt, mindaz keresztény párt, amely a racionalitást védi, amely a szegényeket megvédi, és amely a szellemet megvédi. Csak ezen tudom lemérni. Ilyen szempontból bármelyik párt lehet keresztény, és teljes értelemben pedig egyik sem. Most az, hogy az embereket bandákba gyűjtsük azon az alapon, hogy ha te keresztény vagy, akkor ebben a pártban van a helyed, ebbe nem tudok bele menni.
Nincs megoldás - konzervatív vs. liberális
3. Van ilyen kronolatria, időimádat, hogy a mai ember más, mint az 500 évvel ezelőtti. Petrarcának van egy nagyon szép mondása, hogy igen mások a hajók, mások a városok, mások a házak ma mint régebben, de az emberek a sebeikkel a bajaikkal ugyanazok. A probléma tehát nem az, hogy a mai korban nem jöhetnek létre tökéletes rendezett zeneművek, vagy hogy a mai ember a lármás világban nem lehet fogékony erre. A probléma másutt van. A kérdés az, hogy a társadalom életében járt utak vannak-e az értékek tekintetében arra, hogy odavigyék az embert a valóság szintjén. A gondolat szintjén pedig az, hogy az emberben felkeltik-e annak az igényét, hogy megbecsülje és ennek megfelelően az életéhez hozzá kösse ezeket az értékeket. Innentől kezdve már nem a zenéről beszélünk, hanem az utóbbi évszázadok alapvető irányváltásáról, a társadalmi egység megbomlásáról, amely az egészséges értékközvetítés egész mechanizmusát megzavarja.
4. Ha azt gondolnánk, hogy ez részemről egy konzervatív szöveg, akkor tévednénk, mert ez egy tragikus szöveg, abban az értelemben, hogy nincs megoldás. Az európai társadalom kényszertársadalom volt, egy lélekkel átjárt kényszertársadalom, amely arra épült, hogy az értékeket megalapozza kényszerrel, majd átlelkiesíti, ezáltal a külső kényszer egy belső indíttatássá válik, amelyet újból és újból levédek a külső kényszerrel, aminek már nem kell mozognia, csak rendkívüli esetekben. Ez a mechanizmus a múlté. Ebben a mechanizmusban sok rossz lehetett, viszont kétségtelenül jó volt benne az, hogy töméntelen értékelemet természetesként adott át a társadalomnak. A társadalom abban a tudatban élt, hogy ezek az értékek, amelyeket vagy betartottak, vagy nem, ez nem jelenti azt, hogy szentek éltek volna a földön, egyáltalán nem. Lényegében közmegegyezés volt az erkölcsi törvény, amelyet többé kevésbé betartottak, és akkor mindenki tudhatta, hogy most nem tartotta be, hogy vétkezett.
5. A társadalomról, a társadalom egész életrendjéről két koncepció, két elképzelés létezik. Az egyik az értékközpontú tradicionális társadalomkép. Ez azt jelenti, hogy az emberiség illetve annak az arra kiképzett csoportjai felelősek azért, hogy az emberiség által kitermelt értékeket, amelyek azáltal válnak az emberiség értékeivé, hogy túlmutatnak az emberiségen, tehát nem az emberiség önkényesen kialakított értékeit képviselik, hanem valahol az életnek, a kozmosznak, a vallásnak (mindenki választhat a saját értékrendje szerinti kifejezést), tehát ezzel kötik össze az emberiséget. Ezek a felelős írástudók tanították az embereket egyfolytában arra, hogy ezeket miként tegyék magukévá. Tették mindezt abban a tudatban, hogy ezzel nem a saját hatalmukat, a saját befolyásukat növelik, hanem az embertársaik egészséges kibontakozásához járulnak hozzá.
6. A másik szélső álláspont az, hogy nekem ember ne mondja meg, hogy nekem mik az értékek, majd azt én megmondom saját magamnak. Végső soron a liberalizmusnak, most a szó tiszta értelmében a liberalizmusnak (nemcsak politikai értelmében beszélek a liberalizmusról) egy megfogalmazhatósága merül fel, ahol az ember autonóm abban, hogy a maga értékrendjét és életrendjét meghatározza mindaddig, amíg ezzel nem kerül összetűzésbe a többi emberrel.
7. És itt van a döntő nehézség az első magatartással kapcsolatban, hogy az önmessiásoknak terrorjától szinte lehetetlen ebben a koncepcióban megszabadulni. Nem beszélve arról, hogy milyen módon lehet valakit rávenni arra, hogy a másik ember értékítéletét elfogadja. De ha erre nem is gondolunk, akkor is óriási a veszély a tekintetben, hogy kinevezik magukat az érték őreinek, hordozóinak, védelmezőinek emberek vagy embercsoportok, és rákényszerítik akaratukat a többiekre.
8. A másik oldalon a liberalizmus erőterében teljesen nyilvánvaló, hogy mint egyénileg megszerezhető érték, semmi sincs veszélyben. Senkit se kényszerítenek arra, hogy a diszkóba járjon. Ameddig van járhat hangversenyre, legfeljebb az a veszély merülhet föl, hogy már csak tízen vannak, és pont őnekik nincs arra pénzük, hogy őértük fönntartsanak egy koncerttermet. Egy zenekultúrát egészében nem lehet fönntartani, ha az nem egy kollektív zenekultúra. Ha valaki a tiszta beszédet értéknek tartja, akkor őt nem lehet arra kényszeríteni, hogy káromkodjon, de el kell tűrnie azt, hogy az utcán minden lépésben trágárságba ütközik, tehát a tiszta beszéd a maga igazában csak kollektív értékként létezik. A liberalizmus valójában a kényszer kérdése körül forog, és nem akörül, hogy valami jó vagy rossz, helyes vagy nem helyes, hanem hogy kényszeríthető e a helyesre. Ekörül forog az egész liberalizmus, a kényszeríthetőség kérdése körül forog, és nem az értékek körül. Lehetséges, hogy egy liberális ugyanazokat az eszményeket vallja, mint egy konzervatív azzal az egyetlen különbséggel, hogy ő azt mondja ez az én értékrendem, és nem megyek rendőrért, ha ezt a másik ember megszegi. A konzervatív ha következetes akar lenni azt mondja, én ugyanabba hiszek amibe te, de ha egy harmadik nem ebben hisz, akkor nekem vannak eszközeim rá, hogy őt kényszerítsem arra, hogy magáévá tegye azt. Ez a döntő különbség.
9. Viszont ha nincs kényszer, akkor mindig az egyén szintjén maradnak ezek az értékek. Semmi garancia arra, hogy a kollektívum mint kollektívum abban részt vegyen, abban részesüljön. Ezáltal maga az érték elveszti mindazokat a dimenzióit és életformáit, amelyeket csak kollektív módon lehet megélni. Ahhoz, hogy a társadalom normálisan éljen összeférhetetlen, összebékíthetetlen két dolgot kell egyszerre megélnie, amely harmonikusan soha össze nem simulhat, azért nem mert a jóra kényszeríteni nem lehet az embereket, viszont nincs jó kényszer nélkül. Az életünkben sok olyan van, amiket úgy fogunk föl, hogy ezek ellentétek, amelyeket szintézisbe kell egymással hozni, és vannak ellentétek, amiket nem lehet egymással szintézisbe hozni, hanem mindkettőt száz százalékban meg kell szenvedni, és ez tipikusan ilyen. Nekünk száz százalékig meg kell szenvedni azt, hogy az értékek mellett való elkötelezettség nem lehet egyéni. Én nem hiszek abban az értékben, hogyha én belenyugszom abba, hogy az csak nekem beszél. Ha én hiszek az értékbe, akkor azt idézőjelben rá akarom kényszeríteni mindenkire. Ez egy százszázalékos értékkonzervativizmus. Ugyanakkor a másik oldalon száz százalékig tudnom kell azt, hogy valakinek a lelkiismeretét nem terhelhetem meg kényszerrel bizonyos dolgokban, azt át kell utalnom egy másik ítélőszéke elé. Ez egy százszázalékos liberalizmus. Az ember mind a kettőt ugyanazzal az intenzitással éli végig, tudva, hogy nincs a kettőt között kompromisszum igazából, nincs a kettőnek szintézise, hanem van az élet, ahol az ember mindkettőt hordozza, és felszisszen, amikor az egyiket sérelem éri. És ezt így fogjuk most már az utolsó ítéletig végigvinni.
Nyikolaj Bergyajev nyugat-európai száműzetése alatt sok országban, így Magyarországon is tartott előadást. Ezeken az utakon figyelte meg a különféle nemzetek két világháború közötti nacionalizmusát. Az alábbiakban ennek kivonatos változatát olvashatják.
Megdöbbentett, taszított és felháborított a mindenütt uralkodó nacionalizmus, a nemzetek hajlama, hogy önmagukat felmagasztalják, központi jelentőségűnek tekintsék. A magyaroktól és az észtektől Magyarország és Észtország óriási és kivételes küldetéséről hallottam. A nemzeti önmagasztalás és dicsekvés másik oldalát a más nemzetek, különösen a szomszédok iránti gyűlölet jelentette. A nacionalizmus Isten helyére lépett. Undorodom ettől a jelenségtől, amely nemcsak erkölcstelen, hanem ostoba és nevetséges is, Európát pusztulással fenyegető kór. Érdekes, hogy a nacionalisták majd mindenütt hazájuk árulóivá váltak.
Az oroszok önteltsége és kizárólagossága taszít, és teljesen elfogadhatatlan. Különösen viszolygok az antiszemitizmustól. A franciák provincializmusa egészen különös jelenség. Meg vannak győződve arról, hogy ők az egyetemes ősi görög-római civilizáció, a humanizmus, az értelem, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség hordozói. Történetesen ez valóban így van, de ezt bármely nép átveheti, amelyik kilép a barbárságból. Ezért a francia nacionalizmus szélsőségesen öntelt és önmagába zárt, csekély képessége van arra, hogy megismerjen más kultúrákat, de nem agresszív és nem erőszakos. A német nacionalizmus egészen más típusú. A németekre sokkal kevésbé jellemző a magabiztosság, nincs xenofóbiájuk, saját nemzeti elveiket nem tekintik egyetemesnek és mindenkire érvényesnek, nacionalizmusuk azonban agresszív és hódító, az uralkodás akarata hatja át.
Nyikolaj Bergyajev a baloldali és a jobboldali gondolkodásmódról. Kivonatos összefoglalás.
Baloldalinak azt a véleményt nevezem, amelyik az embert, bármelyik embert potenciális személyiségnek tartja, és ezt a legfőbb értékének, aminek alárendeli az úgynevezett kollektív, személyiség feletti valóságot: az államot, a nemzetet, a gazdasági hatalmat. Jobboldalinak pedig azt, amely alárendeli és lényegében leigázza az embert, ezt a szenvedni és örülni képes lényt az állam kollektív valóságának és hatalmának, a nemzetnek és a nemzetgazdaságnak, a külső tekintélyuralmi egyháznak, és másoknak. Baloldalinak az emberiességet és a humanitás elvére épülő társadalomszervezést tekintem, jobboldalinak pedig a humánum tagadását vagy leértékelését nevezem, azt a hagyományok erejéből merítkező társadalomszervezést, amely az embertelen kollektív valóság elvére épül.
Kétféle embertípus van. Az aki az érdekei szerint él, és aki az elvei szerint. Aki az érdekei szerint él, az hülyének nézi azt, aki az elvei szerint él, de néha hősi emlékművet emel neki. Aki viszont az elvei szerint él, az megveti azt, aki az érdekei szerint él. Nem teszi jól, mert mindét típusra szükség van. Ez akkor jutott az eszembe, amikor azt olvastam, hogy két lehetőség, van: vagy hülye valaki, vagy beoltatja magát. Ám nem képezhető le a társadalom erre a két lehetőségre. Több variáció is létezik, az alábbiakban számba vesszük őket.
Elöljáróban még annyit, hogy a hibás érvelés iskolapéldája, amikor arra hivatkoznak, hogy a tüdőszűrő sem kötelező, mégis csak azzal lehet munkát vállalni az egészségügyben. Itt ugyanis éppen arról van szó, hogy kötelező a tüdőszűrő a dolgozóknak, ezzel szereznek egy speciális jogot. Ezzel szemben a védettségi igazolás általános jogot vesz el. A védettek vesznek el jogokat a védtelenektől. De ki a védtelen, és miért marad védtelen?
A miniszterelnök az asztalt verve hangoztatta, hogy csak az kap covid elleni oltást, aki regisztrál. Ez nincs így. Egyes szakmák csoportjai regisztráció és soron kívül kaptak oltást. Ez rendben van, az nincs rendben, hogy másokat regisztrációra kényszerítenek, és az sem, hogy az erre nem kötelezettek között vannak a leghangosabb regisztrációt kiáltók. A miniszterelnöknek nyilván nagyon fontos ez a dolog, ha ennyire ragaszkodik hozzá, holott enélkül is lehetne oltani, méghozzá gyorsabban, amint láttuk teszik is.
Azt kell még tisztáznunk, hogy kizárólag azért nem kötelező az oltás, mert az államok nem vállalják be az esetleges később felmerülő mellékhatások kártérítési igényeinek ellentételezését. Ez tény, tehát nem érdemes lehurrognunk oltásellenség kiabálásával. De végre nézzük meg ki miként kap, illetve nem kap oltást.
Ma Magyarországon állampolgári jogon nem jár oltás, csak regisztrációs jogon, vagy a kivételezettségi jogán.
1. Vannak, akik munkakörük alapján soron kívül kapnak védőoltást.
2. A többség regisztrálni kénytelen, ha oltást akar kapni.
3. Vannak akik nem akarnak oltást, nem érdemes lehülyézni őket, szíve joguk, amíg az oltás nem kötelező.
4. A félig oltásellenesek azok, akik az előzőekkel ellentétben nem az összes, csupán bizonyos vakcinákat, elsősorban a kínai és orosz vakcinákat utasítják el. Akceptálható döntésük, hiszen megengedett a vakcinák közötti választás.
5. Mások egyáltalán nem kaphatnak oltást egészségi állapotuk miatt.
6. Akik fertőzöttek, vagy nemrég estek át a fertőzésen, átmenetileg nem kaphatnak oltást.
7. Vannak akik szeretnének oltást kapni, de adatvédelmi okból nem regisztrálnak. Ez egy legitim lelkiismereti kérdés.
8. Végül vannak, akik egyszerűen nem tudnak regisztrálni, mert a regisztráció feltételeivel nem rendelkeznek.
Az utolsó két csoport nem jogosult oltásra, pedig szeretne kapni. Az ő beoltásukra vagy a regisztráció eltörlése, vagy az oltás kötelezővé tétele adna lehetőséget.
A hetes szám a tökéletesség, és beteljesedés száma.
Jézus Krisztus hét szava a keresztfán:
1. Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
2. Még ma velem leszel a paradicsomban.
3. Asszony, íme a te fiad; íme a te anyád.
4. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
5. Szomjazom.
6. Beteljesedett.
7. Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.
Szakrális megfogalmazású, a túlvilágra, Istenre figyelő, elhagyatott és kiszolgáltatott ember szavai, aki épp ezáltal tölti be létküldetését.
Orwell: Állatfarm - Hétparancsolat
1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.
Szekularizált puritán megfogalmazású mondatok, elsősorban a megkülönböztetés meghatározására, és az egyenlőség deklarálására szolgál. A hatalom változó érdekei szerint később számtalanszor átírt, és megtagadott alaptörvény.
Orbán Viktor - Magyarország hét törvénye
1. Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!
2. Minden magyar gyermek újabb őrhely!
3. Az igazság erő nélkül keveset ér!
4. Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!
5. Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük.
6. Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!
7. Egyetlen magyar sincs egyedül!
Egy Sancho Panza-i lelkialkatú akarnok szavai ezek. Az önteltség, és a mindent nekem gondolkodás jellemzi, de más szempontból is mélyen keresztényellenes, különösen a harmadik pont. Ami igazán vészjósló, az az utolsó mondat. Aki ilyen törvényeknek nevezett mondatokat gyárt, az nemcsak lerántja magáról a leplet, hanem nyilvánvalóan veszélyt jelent a közösségre, amelynek az élén áll.
Ez a közmondás valós, a régi épületeknél kifejezetten. Az akusztikára gondolok. A Debreceni Egyetem főépülete folyosóival, oldallépcsőházaival olyan, mint Harry Potter Roxfortja, különösen, ha arra gondolunk, hogy a pincében lévő bunkerből egy földalatti folyosó vezet ki, amely távolabb bukkan a felszínre. De ki gondolna arra a különös akusztikára, amely akkor jelentkezik, ha a könyvtár emeletén a gép előtt ülsz, és egyszer csak valaki beszél a füledbe. Mintha melletted állna, pedig a távolban fent van a harmadik emeleti kerengőn és halkan beszél. Sok érdekes telefonálást voltam kénytelen így meghallgatni. Ennek a kerengőnek nevezett területnek az akusztikája a negyedik emeleten a holland tanszék folyosóján is érvényesül. Ha valaki végig megy a kerengőn, azt hiszed fent, hogy ott jönnek melletted.
A legérdekesebb tapasztalatom azonban a debreceni Szent Anna Székesegyházhoz fűződik. Ha a szentélyre tekintesz, látsz jobbra fent egy ablakot, az az oratórium, valójában egy tanterem. Ha ott leülsz a tanári asztalhoz, akkor ha a hátsó padban suttognak, az olyan, mintha oldalról közvetlen közelről belesuttognának a füledbe. Azt gondolom, nem véletlen van ez így, a terem hatalmas lehallgatókészülék.
A Debreceni Egyetem főépületének negyedik emelete két különálló részből áll. Hátul a könyvtár fölött a kisebbik részére csak gyalog lehet feljutni külön erre épített lépcsőkön a harmadikról az Aud. Max.-hoz. Minket most a másik, elöl lévő rész érdekel. Oda lifttel is fel lehet menni, vagy az oldallépcsőházakon keresztül, a főlépcső oda sem vezet fel. A liftből kilépve balra az olasz és a francia tanszék és újabban a Konfuciusz Intézet található. Birodalmakra jellemző, hogy külföldi egyetemeken létesítenek intézményeket abból a célból, hogy azok pozitív képét terjesszék államuknak, és egyúttal titkosszolgálati feladatokat is elássanak. (Nemrég Orosz Intézet is létesült az egyetemen.) Az Olasz Tanszékről csigalépcsőn juthatunk fel egy toronyszerű építménybe, ahol kisebb tantermek találhatók.
A lifttől jobbra fordulva egy karzatszerű területre jutunk, ahonnan kilátás nyílik a harmadik emeleti kerengőre, szemben a könyvtár az órával, a bejárata már csak félig látszik, a díszudvar mélységébe nem láthatunk le, ahová beférne egy tíz emeletes lakóház. Az egész épület ugyanis bazilika jellegű, jelezve, hogy a tudomány templomában járunk. Kívülről nézve a homlokzaton lévő timpanon mögött vagyunk, amin a Horthy-rendszerben és a Harmadik Köztársaságban semmi, a kommunizmusban viszont vörös csillag, az Orbán-rendszerben pedig magyar címer látható. Mi most odabent tovább haladva a holland tanszékre és a klasszika-filológiára jutunk. Ez nyolcvan évig a Földtani Intézet volt, amit néhány éve költöztettek át egy másik épületbe. (Nem is túl rég az elsőn még kémiai laborok voltak.) Ennek a racionalizálásnak esett áldozatul a földszinten az Ásvány- és Földtani Tanszék egyedülálló folyosójának állandó gyűjteménye, ahol nemcsak kőzetek voltak láthatók, hanem mamutcsontok, barlangi medve fogak, meteorit, megkövesedett juharfa maradvány, ősember megmunkálta marokkő és sok más érdekes dolog tárlókban kiállítva. Iskolás csoportokat magam is körbevezettem itt. Ma egy üres folyosó van a helyén.
Fent a negyediken a Földtani Intézet egykori folyosójának a falán egy dombormű látható: Debrecen térképe és talajfajtái. Nagyrészt nyírségi homok, nyugaton hajdúsági löszhát, és a Tócó ártere. Nem tudom mikor készülhetett, az épület 1932-ben lett átadva, legkésőbb az 50-es évek elején kerülhetett a falra, hiszen Debrecen határa itt még egészen máshol húzódik. Józsa még nem tartozik hozzá (majd csak a 80-as évektől), ugyanakkor a nyugati irányba hosszan elnyúlik a város, be a Hortobágyba, mint ma Miskolc a Bükk-hegységbe. Debrecen határa ezen a térképen Egyek és Tiszafüred között egészen a Tiszáig ér.
Térjünk vissza a karzatra, mely tele van az egykori hallgatók bevéséseivel. Ezek böngészése izgalmas, már szinte régészeti munka. A következőket olvasom:
ML 1939. - Ő minden bizonnyal legelsők között tanult ebben az épületben.
1943. IV. 25. - hozzá kapcsolódva rovásírás.
SZ. P. B. 1943. X. 10.
Egy szívbe írva: AK - VJ
1960. V. 31.
Baranyi Tibor 1966. V. 17.
SZT 1970. VI. 13.
1986. VIII. 25.
Attila 1986.
1994. III. 21.
KL 97
Itt járt Fáro Éva Bea
Dr. Gödény Sándor - bekeretezve
Szabó István
Joci és Tünde 2014-ből.
2016. 11. 16. Böbe Zoli
KGY + BF - újabb vésésnek tűnik.
Úgy látszik mélyen emberi törekvés rögzíteni magunk emlékét az örökkévalóság számára.
1. Az augusztus végén kezdődő második hullámra érdemben csak november 11-én reagált a miniszterelnök. Egyesek szerint ezért felelősségre kell vonni, mások szerint nem.
Ön mit gondol erről?
2. Egyesek szerint a kormány visszatartja, illetve manipulálja a járványügyi adatokat, mások szerint nem.
Ön mit gondol erről?
3. Egyesek szerint, ha valaki nem tesz meg egy nem kötelező dolgot, azért hátrányosan megkülönböztethető, mások szerint nem.
Ön mit gondol erről?
4. Egyesek szerint ha valakinek nincs lehetősége megtenni valamit, azért hátrányosan megkülönböztethető, mások szerint nem.
Ön mit gondol erről?
5. A kormány milliárdokat költött feleslegesen használhatatlan lélegeztetőgépekre. Egyesek szerint ez rendben van, mások szerint nem.
Ön mit gondol erről?
6. Egyesek szerint a járvány végén feloldhatók a korlátozások, mások szerint maradjanak meg örökre.
Ön mit gondol erről?
7. Egyesek szerint Mészáros Lőrinc szállodái járvány alatt is legyenek nyitva, mások szerint zárjanak be minden szállodát örökre.
A lét szempontjából az esetlegesség a lényeg. Ugyanis a létezés már meghatározása szerint sem azonos a szükségszerűséggel. Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak ennyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de létüket önmagukból levezetni nem lehet. Vannak akik megértették ezt, csakhogy az esetlegesség problémáját úgy akarták megoldani, hogy kitaláltak egy szükségszerű lényt, aki önmagának az oka. Igen ám, de egy szükségszerű lény nem képes megmagyarázni a létet, ugyanis a lét esetlegessége nem csupán látszat, ellenkezőleg, az esetlegesség az abszolútum, s ennek következtében a lét tökéletes véletlen. Minden véletlen, te is az vagy, és én is, az is, hogy időben egyszerre létezünk, és hogy ismerjük egymást, véletlen.
A végéhez közeledő vasárnap savanyú ízt hagy hátra az emberekben, gondolataik már a hétfő körül járnak. De az én számomra nincsen hétfő, és nincsen vasárnap: napok vannak, amelyek összevissza lökdösik egymást.
Az idő múlásáról sokat beszélnek, de még senki se látta. Az ember lát egy nőt, arra gondol, hogy a nő egyszer öreg lesz, de megöregedni nem látja. Csakhogy néha úgy tűnik fel, mintha mégis látná megöregedni, s úgy érzi, hogy vele együtt öregszik maga is: ez a kaland érzése. Az idő visszafordíthatatlansága maga a kaland.