A király meztelen

G. K. Chesterton immár több mint száz éve, hogy kifejtette gondolatait a női egyenjogúságról, a nők szavazati jogáról és a politikában való részvételükről. Ellenezte a szavazáson és a politikában való részvételüket. Érvelése pszichobiológiai jellegű volt, ám fő érve demokratikus gondolkodásából fakadt. Eszerint a nők többsége nem akar részt venni a politikában, sőt egyenesen ellenzi azt, tehát nem lehet rájuk kényszeríteni. Álláspontja szerint a szüfrazsetteknek előbb meg kell győzniük őket tételük helyességéről, majd utána kezdeményezni a nők választójogának a bevezetését. Amennyiben ez még életében megvalósult volna, biztosak lehetünk benne, hogy Chesterton is melléjük áll, mert bár katolikus volt, ám egyben liberális demokrata is. Vitatkozni lehet nézetével, ám meghamisítania nem ildomos. Márpedig ezt teszi művének újabb magyar kiadása (Hagyományok és hazugságok. Kairosz, 2013), ahol a témát tárgyalja. Egyszerűen lehagyták a fő érvét tárgyaló részt, és általában is úgy válogatták össze írásainak részleteit, hogy az az uralkodó hatalom ideológiáját igazolja.

Mindez a Rubicon tematikus John Lukacs emlékszámáról jutott az eszembe, amelyben a hírneves történészt mélyen konzervatív emberként mutatják be, egy lapon említve Molnár Tamás filozófussal, akinek a 90-es években a MIÉP Havi Fórum című folyóiratában volt állandó (egyébként figyelemre érdemes) rovata. Molnár valóban mély-konzervatív volt, John Lukacs ellenben utálta a konzervatívokat, és önmagát reakciósként definiálta. A reakciós értelmezése szerint esküdt ellenfele, sőt az egyetlen igazi ellenfele a szélsőjobboldalnak. A lap egy szót sem említ John Lukacsnak a Fidesz politikáját bíráló megnyilatkozásairól, ellenben féloldalas fotót közöl, ahol Orbánnal közösen látható. Mindezzel nyilvánvalóan azt sugallja, hogy John Lukacs szerint is minden úgy van jól, ahogy azt a miniszterelnök gondolja. Pedig az utóbbi években lépten-nyomon bírálta külpolitikai lépéseit elsősorban Putyin tiszteletét és Brüsszel ellenességét. John Lukacs példaképe Churchill, aki az Európai Egyesült államok első meghirdetője volt. Lukacs ezt nem az USA, hanem Svájc mintájára képzelte el.

Mindkét felvázolt eset a hatalmat kiszolgáló manipuláció tényei. De kik azok akik a hatalmon vannak, és védik keresztény kultúránkat? Hogy-hogy ellentétben van a kereszténységet védelmező pártszövetség a római pápával? És mért vannak ellentétben Ferenc pápával azok a klerikálisok, akik a Fideszt támogatják? John Lukacs ír azokról a papokról, akik gyerekkorában a nácik mellett álltak. Ők voltak azok a papok, akik fociztak. Az emlékezetet újra lehet írni, de a történelmet nem, mert az sokkal komplexebb minthogy egy íróasztal mellett kigondoljuk. A történettudomány felhasználja a régészek, genetikusok, nyelvészek, filológusok eredményeit is. A történész szigorú tudományos mérce szerint dolgozik, ha nem, akkor hamar kiderül, hogy a király meztelen.

Turanizmus és nyelvészet

Okok és okozat. A magyar nyelv eredetéről történeti, szociálpszichológiai és filozófiai megközelítésben. Szerkesztette: Bakó-Nagy Marianne. A humán tudományok alapkérdései. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának könyvsorozata. Az MTA 2017 májusi tudományos ülése előadásainak átdolgozott változata. Gondolat, 2018.
A kötet témája a magyar nyelv finnugor eredetét kétségbe vonó nézetek okainak vizsgálata. Sem cáfolni vagy igazolni nem igyekszik ezeket a nézeteket, hanem arra keresi a választ, hogy egyáltalán miért jöhettek létre és terjedhettek el ezek az elképzelések.


Johanna Laakso: A (magyar) finnugorisztikának még mindig legitimálnia kell önmagát?
Laakso nemzetközi kitekintéssel vizsgálja az áltudományos nyelvtörténetek okait.


Békés Vera: A "nyelvrokonság" terminus fogalomtörténeti okai.
Az írás feltárja a nyelvtörténet alakulásának filozófiai hátterét.


Ablonczy Balázs: Néprokonság és néprokonítás a két világháború között.
A szerző azt vizsgálja, hogy a Horthy-rendszer kormányai miként válogatták ki a turanizmusból a számokra politikailag hasznos elemeket. A turanizmusban ekkor még a finnugor elem is benne volt, és Horthy maga is a finnugor faj hegemóniájának létrehozására törekedett a Kelet-Közép-Európai térségben. Ebbe a törekvésbe jól illeszkedtek az antikommunista, antiorosz, antiszláv, nézetei. A Horthy-rendszer óriási összegekkel támogatta a finnugor néprokonság eszméjének terjesztését.


Sárközy Miklós: A szittya Zarathustrától a gudzsárokon keresztül az ind Jézusig. Zajti Ferenc mint orientalista.
A szerző népszerű-ismeretterjesztés jellegű munkájában rámutat arra, hogy 1945 után a Turáni Mozgalomban kizárólag a radikálisok maradtak, így a finnugor elem kikerült látókörükből. A mai turanizmus vezetőjük Zajtó Ferenc dilettáns munkásságára épül. Ez a hiperaktív, misztikus elképzelésekkel megszállott ember behízelgő modorának köszönhetően a kor politikusival igen jó viszonyt ápolt nemzetközi szinten is.


Szilárd Réka: Feltalált hagyomány. A nyelvtörténet és eredetmítosz polémikus reprezentációja.
A szerző a kérdést társadalomtudományi oldalról vizsgálja, amelybe bevonja a narratív pszichológiát is. Feltárja a kelet-európai államok nacionalizmusának a Nyugattól teljesen eltérő kialakulását és az ebből fakadó lényegi különbségeit. Említi annak a széleskörű kutatásnak az eredményét, amely szerint a magyarság nemzeti identitásának sajátossága az identitásfenyegetettség érzése, a nagyon erőteljes áldozati szerep megélése, valamint a történelmi veszteségek pszichológiai feldolgozásának teljes hiánya.


Krekó Péter: Nagynak lenni múltunk által - mások ellenében. A turanista összeesküvés-elméleti eredetmítoszok szociálpszichológiai háttere.
Krekó azzal a felütéssel kezd, hogy egy 2016-os felmérés szerint a magyarok több mint egynegyede úgy gondolja, hogy a finnugor elmélet téves. Munkájában a finnugor nyelvtudományt megkérdőjelező áltudományos politikai mitológiák szociálpszichológiai hátterét tárja fel. A turanizmus ma a politikai fősodor részévé vált. Elsőként a MIÉP, majd a Jobbik (ma már egyre halkuló jelentőséggel) programjában jelentkeztek. A turanizmus politikai vetülete a török-iráni illetve az orosz-kínai orientáció. Célja a kultúra, a tudomány, és az iskolai tananyag átalakítása. 2010-ben az Orbán-kormány is erre az útra lépett, látszólag csak pragmatikus okokból, ám Orbán 2012-es nyilatkozatában (a magyar fél-ázsiai faj) arra utalt, hogy az ázsiai származású népeknél a kormányzásnak tekintélyelvűnek kell lennie. Kormányzati oldalról eközben az is elhangzott, hogy kívánatos lenne a turanizmus beemelése az iskolai tananyagba, illetve genetikai vizsgálattal megállapítani a magyar faj eredetét (Szőcs Géza). Kulturális oldalról Lezsák Sándor a turanizmus terjesztőjeként lép fel, amelynek legfőbb pontja a Kurultáj, amit "magyar törzsi gyűlésként" határozott meg. Krekó a turanizmust összeesküvés-elméletként határozza meg, bemutatva az összeesküvés-elméletek metódusát, pszichológiáját, majd nemzetközi kitekintést is ad. Felhívja a figyelmet ezeknek az elméleteknek a vonzerejére. Példaként említi a Da Vinci-kód sikerét, ami nem más, mint egy összeesküvés-elmélet-regény.


A kötetet két vitaindító cikk zárja. Hanti László: Anyanyelvünk és népünk előéletéről fabrikált tévtanok háttere (lekezelő modorú írás), valamint Róna-Tas András: Őstörténet és társadalmi tudat.


Végül a kötetről megállapíthatjuk, hogy a kérdés ilyen jellegű, interdiszciplináris megközelítése első kísérlet a témában.