(Anatole France)
1. Forgács Attila munkáját az Akadémia Kiadó Pszi-könyvek sorozatában (sorozatszerkesztő Feuer Mária) adta ki elsőként magyar nyelven 2004-ben. A kezemben a 2018-as harmadik bővített kiadás van; Forgács frissítette, és a legújabb fejlemények bevonásával aktualizálta enciklopédikus összefoglalóját az evés pszichológiájáról. Minden tényezőt számba vesz, szintetizálja a legkülönfélébb diszciplínák eredményeit. Írása a tudományos nyelvtől mentes közérthető szakirodalom. Lenyűgöző ahogyan átvezeti témáját a kultúrtörténeti ismertetőből a mélypszichológia világába. Szemlélete és stílusa leginkább C. G. Junghoz köthető, miközben teljesen egyedi, sajátos a világa. Munkamódszere közel áll hozzám, hasonló módszerrel dolgozom magam is, ezért érteni vélem célkitűzését.
2. Feltételezem, hogy a könyv írója és olvasói is szeretnek enni, magam csupán szükséges rossznak tartom, üzemanyag felvételnek. Éppen ezért érdeklődő távolságtartással, kívülálló résztvevőként szemléltem Forgács munkáját. Rendkívül figyelemre méltónak találtam a női egyenjogúsítás hatásának pszichoanalitikus értelmezését. Eszerint a mai ideálisnak tartott női alkat megszületése egybeesik a feminizmus térhódításával. Ez a folyamatosan soványodó, a nők túlnyomó számára elérhetetlen alakforma a hatalmuktól megfosztott férfiak tudattalan, divatot diktáló bosszúja. Az elérhetetlen ideál okozta frusztráció a kisebbrendűség érzetét kelti a nőkben, a másodrangúság helyzetét a társadalomban; így kompenzálják kasztrációs félelmüket a felsőbbrendűségi tudatukat vesztett férfiak (53. oldal).
3. Az étkezés, mint a társadalmi rang kifejeződése a kivagyiság fokmérője. Éppen ezért áll értékelésem szerint a támadások középpontjában a gyorsétterem, ez a demokratikus képződmény, ahol mindenki ugyanazt kapja, ugyanott, ugyanannyiért, ugyanúgy (lásd még itt). A zárt társadalom képviselői számára elviselhetetlen, hogy azonos bánásmódban részesüljenek bárkivel is. Éppen ezért egészségügyi vagy kulturális indokkal támadják, miközben sokkal egészségtelenebb ételeket propagálnak. Ugyanők azok, akik ellenzik a gimnáziumi és egyetemi tanulmányok széleskörű biztosítását, mert a diplomát az uralkodó osztály előjogának tekintik. Ugyan ez a tendencia nyilvánul meg abban is, amikor egy nép egy nála fejlettebb és civilizáltabb országgal szembeni kisebbrendűségi érzését virtussal kívánja kompenzálni, mint a mexikói vagy a magyar a méregerős paprika fogyasztásával. Az emberi fajnak úgy tűnik alapmentalitása az önértékelési zavar, ami a rasszizmusnak is a hajtóereje. Az ételek mágikus hatásának hite is erre utal, ilyen a keresztény eucharisztia is, amiben kizárólag a beavatott tiszták, a magasabb rendűek részesülhetnek, és ami tovább növeli különbözőségük tudatát a többi halandótól.
4. Az ember alap jellemvonása az oralitás, amit a könyv több oldalról megközelítve tárgyal, lényegében ez vezérmotívuma. Az ember orális lény, és ez az, ami a fogyasztói társadalmat is élteti. Ez a javak mértéktelen halmozásának kiindulópontja. Ennek az ösztönnek a pusztító erejét kívánja megtörni az ókortól kezdve a mértékletesség eszménye, kevés sikerrel. A gazdagságot, pontosabban a materiális javak halmozását a gondolkodók mindig megvetették. Az ember ugyanis egy bizonyos szint fölött nem süllyed egy bizonyos szint alá. Ebben a szellem uralma mutatkozik meg az anyag felett. Ugyanakkor a gazdagság önmagában nem rossz, ha azt mások, a szűkölködők javára, objektíve jó dolgokra fordítja tulajdonosa. A táplálkozás és a gondolkodás (szellemi táplálék) kapcsolatára utal az a középkori gyakorlat is, amely szerint evés közben a szerzeteseknek elmélkedésre ösztönző szövegeket olvastak fel.
5. A libidó magába foglal minden életre irányuló részösztönt, így a táplálkozást és a szerelmet is. "A két funkció ősi párhuzama ontogenetikus, filogenetikus és szociogenetikus szinteken egyaránt követhető" (Forgács). Freud elméletének alapvetése, hogy a csecsemő táplákozása szexuális célként jelenik meg, orális testi vágyként. Az élőt az élettelentől két dolog választja el: az anyagcsere és a szaporodás. A legkezdetlegesebb élő organizmusoknál a táplálkozás és a szaporodás szerve azonos. Az emberi szexualitásban is fontos szerep jut a szájnak. Forgács a szerelem kifejezést következetesen a szexualitás szinonimájaként használja, holott itt véleményem szerint két különálló dologról van szó, amelyek nem állnak feltétlenül kapcsolatban egymással (erről bővebben itt).
6. Forgács az evészavarok után a szexuális eltévelyedéseket mutatja be, meggyőzően igazolva a kettő összefüggéseit, ami leginkább a patológiás kannibalizmusban nyilvánul meg. A különféle nyelvek etimológiai vizsgálata is ezt támasztja alá. A szerelem és halál azonossága mellett részletesen tárgyalja a szexualitás és a táplálkozás közös szimbólumait. Lényegében az életösztön megnyilvánulásáról van szó. És ez az ösztön önmagában inkább teszi egy rémálommá a világegyetemet, semmint idillikussá.
7. Az értelem megjelenése, a felülemelkedés az anyagi világon az, ami egy fejlődési utat mutat. Az embernek fajfenntartó ösztöne és önfenntartó ösztöne két célt határoz meg a számára. A személyiségfejlődés, az individualizáció kiteljesedésével a primitív kollektív célt felváltja az egyén kiteljesedésének igénye. A nemzetben vagy bármely csoportban gondolkodás elnyomó az egyénnel szemben, meggátolja a személyiség fejlődését, míg az individualizáció visszahat az egészre, és a közösség javára válik. Ez a pszichés evolúció része a világegyetemben tapasztalható állandó változásnak.
8. Forgács 2017-ben írt 75 oldalas gasztropszichológiai utószavában részletesen tárgyal a tudattalan befolyásolásról (saját kutatásom itt olvasható), ami a cégek reklámjaiban is megvalósul. Ez növelheti fogyasztásunk a táplálkozás terén is. Kísérletek igazolták, hogy a fogyasztást a kiszolgáló személyének szépsége is befolyásolja. Konklúzióként elmondhatjuk, hogy sokkal inkább kultúrtörténeti, semmint pszichológiai könyvet tartunk a kezünkben, ahol a szerző a táplálkozást pszichoanalitikus, ám szintetizáló szemszögből vizsgálja, bemutatva az összes számba vehető nézetet. A téma világviszonylatban is úttörő kutatójától sokkal többet kapunk holmi gasztronómiai gyakorlati tanácsoknál, az emberi táplálkozás rejtett, a tudattalanban lévő befolyásoló tényezőiről kapunk átfogó képet.
Irodalom
Forgács Attila: Az evés lélektana. Harmadik bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, 2018.
Kapcsolódó írásaim
A főszövegben elhelyezett linkek mellett:
Az európai táplálkozás kultúrtörténete
A táplálkozás individualitása
Forgács Attila - előadások