A boszorkányok divatja mögött a ma emberének önazonosság keresése, és az ezt meglovagoló üzlet áll. Azt állítani, hogy a boszorkányüldözés mögött semmi más nem állt, mint a nők férfitársadalom általi elnyomása és a kapitalizmus kialakulása, ugyanakkor felvállalni a boszorkány létet, logikai ellentmondás. Büszkén vállalni a boszorkányságot, miközben azt hajtogatni, hogy az a nők elnyomása és kapitalista kizsákmányolás, nos nem más mint boszorkányság. A fenti linken található cikk sok mindent kever össze nemcsak tárgyában, hanem időben is. És főként megfeledkezik arról, hogy a boszorkány eredetileg férfi attribútum volt. A nők felszabadítása, az alávetettség elutasítása, a hierarchia eltörlése, a kizsákmányolás és az erőszak felszámolása mind elérendő cél, ám csak tényekre alapozva vezethet sikerre. A tudományellenes miszticizmus lenne az a felvilágosodás, ami a nők egyenjogúsítása felé vezet? Aligha. A társadalmi nemek egyenlősége olyan kérdés, amihez nem a boszorkányság, hanem a Gender Studies vezethet el.
1. Az egyenlőtlenség mi más, mint a profit. Márpedig a profit innovatív és kreatív hajszolása egy szenvedély a kapitalista társadalmakban, mert az egyenlőtlenség a kapitalista társadalomban nem pusztán adottság, hanem egy szenvedély. A kiválóság hajhászása, elsőnek lenni, versenyezni, szimbolikusan is mindent pontoznak. Ki a legeladottabb szerző, ki a leglájkoltabb, ki a legnézettebb videóblogger, kinek van a legtöbb pénze, kinek van a legtöbb fióküzlete? A kapitalizmus a versengés társadalma, tehát az önzés társadalma. (1:24:20 - 1:25:15)
2. A kapitalizmuson belül nem lehet a szociáldemokrácia erkölcsi célkitűzéseit elérni, vagyis az életet annyira megváltoztatni, hogy az a szenvedély ami a versengésben és az egyoldalú előnyszerzésben, a győzelem és a siker kultuszában nyilvánul meg megszűnjön. Éppen ezért nem sikerül nekünk is valamennyiünknek ebben a társadalomban megváltoznunk, pedig minden erkölcsi változás alapvető célja az, hogy mi is megváltozzunk. Mert mit is jelent egy erkölcsi célkitűzés? Nemcsak azt, hogy a viszonyok jobbak legyenek, hanem az is, hogy mi jobbak legyünk. (1:26:30 - 1:27:10)
3. Minél modernebb egy társadalom az egyén annál tehetetlenebb a gazdasági és történelmi struktúrákkal szemben. Gondoljanak bele a következőkbe: egy rendes középkori társadalomban, nem is csak az európai és a keresztény társadalmakban, másokban is ha nem is mindben, mit tehetett egy ember aki a szokásos munkarendbe nem fért el? Elment szerzetesnek. Létezett a rendes fizikai munkával és a szexuális renddel szemben tömeges alternatíva. Életformákat olyan radikális módon lehetett választani, ahogyan ma nem lehetséges. A modern társadalom ugyanis egységesíti a világot. Mindenki bizonyos értelemben termelő, mindenki bizonyos értelemben fogyasztó, mindenki közvetítő, mindenki számára rendelkezésre állnak kulturális javak, de az hogy valaki az életét meditációval töltse úgy, hogy az anyagi elégtétel érdekében ne tegyen semmit, az rendkívül kivételes helyzet. Ám voltak olyan pillanatok a történelemben, amikor a férfi lakosság 30%-a, és a női lakosság 10%-a szerzetes volt. Ez előfordult még a 20. század elején is Tibetben. Az egy archaikus társadalom. Mármost ezek radikálisan más lehetőségek, mint amik számunkra rendelkezésre állnak, tehát azt kell mondanom, hogy igen, egyre determináltabbak vagyunk, és többek között azért puhább és elasztikusabb ez a determináltság, mert különben nem bírnák elviselni, hiszen ez valamennyiünkre ránehezedik. De ez nem volt mindig így. (1:30:30 - 1:32:42)
Egy hónap alatt az iskolásoknak három olyan szombaton lesz-volt tanítási napjuk, amikor az őszi- és téli szünetre eső napokat kell letanulniuk. Magyarul a szabadságukat dolgoztatják le velük. Nehogy azt gondolja valaki, hogy ez független a most benyújtott rabszolgatörvénytől. A gyerekek azonban ezt úgy reagálják le, hogy a világ amiben élnek, mélységesen igazságtalan. Az óra ketyeg.
Átkozott vidék ez, sorsom ide kötött. Habár itt születtem idegen föld ez, számomra alig elviselhető. A néhány vigasztaló momentum egyike: Konrád Györgynek is szülőföldje. Ugyanabban az épületben láttuk meg a napvilágot, jól ismeri városom Debrecent. Néhány éve elzarándokoltam gyerekkora színhelyére Berettyóújfaluba, gyalogosan bejártam utcáit. Ez már Bihar, a megyeszékhelytől délre szimpatikusabb táj és ember. Most olvasom könyvét (Falevelek szélben), lírai hangvétel, realista, telve bölcsességgel. Pontosan, precízen gördülnek a szavak. Kicsiszolt tökéletesség, idős mester remekműve. A tudattalan pincéjéből felhozott óbor. Időutazás a jelenbe. A múlt dirib-darab mozaikkockáiból összeáll a jelen képe, ami nincs. Régészeti ásatás, feltárva múltunk, ezáltal megismerjük önmagunk. Reflexió és önreflexió. A nyitó első rész.
A Fidesz sajtótájékoztatóján megismerhettük a Debreceni Egyetemet is érintő változásokat. Miután sikeresen kiszorították a felsőoktatásból a magyar fiatalok jelentős részét és az egyetem már csak a jómódúaknak valós opció, a hallgatói juttatásokat 40%-al felemelték. Miután a fiatalokat Debrecenben már 10 éves koruktól a város külön programban arra buzdítja, hogy legyenek szakmunkások a BMW gyárban, kiszélesítik a diplomához jutó kiválasztottak magasan kvalifikált szakemberré képzését. Mivel egyetemi projektekkel az egyetem vezetősége a gazdasági élet különféle szereplőivel, amelyben benne ülnek épít ki gyümölcsöző együttműködést, ezért a projektek zökkenőmentes lefutása érdekében a rektor újabb ciklusra maradhat, ha a saját embereivel feltöltött szenátus ezt megszavazza. A jövőben a hallgatók az egyetem által működtetett gazdasági társaságokban munkaszerződés nélkül dolgozhatnak, tehát kiszolgáltatott helyzetben. Az egyetem fokozza a közpénzek átirányítását azokhoz a cégekhez, amelyekben az egyetem vezetősége érdekelt, valamint a Roszatommal is erősítik az együttműködést. Végül az egyetem rövidesen önfenntartóvá válik, annak minden következményével (gondoljunk csak bele), ami az állam gyarapodását jelenti, mert az állam én vagyok. Mármint ők.