1994-ben a baloldal 2/3-os többséggel megnyerte a választásokat, a jobboldal a romokban hevert. Egy addig radikális baloldali liberális párt, amely épp csak bejutott a Parlamentbe, azonnal megkezdte menetelését a jobboldalra, hogy betöltse az összeomlást követő űrt. Négy év elteltével szépen felhízott ugyan, de a jobboldali szavazók többsége a múltja miatt továbbra sem bízott benne, és ezért csak egy jobboldali középpárt, a Kisgazdák segítségével juthatott hatalomra. Kormányzásának négy évét arra használta, hogy a jobboldalon egyetlen pártként ő maradjon. Ez a mai napig sem sikerült neki.
2010-ben a jobboldal 2/3-os többséggel megnyerte a választásokat, a baloldal romokban hevert. Az újból hatalomra került párt azonnal elkezdte menetelését egy autoriter rendszer kialakítása felé. A baloldalon maradt űrt senki meg sem kísérelte betölteni. 2014-ben a kormányváltás feltétele a teljes ellenzék technikai összefogása lett volna. Ennek legfőbb akadálya az volt, hogy a Jobbik érzelmileg még nem volt képes a Fideszről leválni, mint egykor tette a Fidesz az SZDSZ esetében. 2016-ban a Jobbik elkezdte menetelését középre. Két évvel kevesebb ideje volt rá, mint anyapártjának. A baloldali szavazók többsége a múltja miatt továbbra sem bízik benne, és nincs egy középpárt, amely segítené balról. A választási törvény is egészen más egy autoriter rendszerben, mint volt 1998-ban a demokráciában.
A hatalom ma egy szélsőjobboldali párt kezében van. A szélsőjobboldali pártokat békés úton soha nem lehet leváltani. Vagy külső konfliktus, vagy belülről, forradalom buktatja meg őket. Az elsőre jelenleg nincs kilátás, bár nem tudható mi lesz akár a közeljövőben. A másodikra két út is mutatkozik. Az első a teljes ellenzéki összefogás azzal, hogy a baloldali szavazók megértik, hogy nincs szó a Jobbik kormányra emeléséről, ellenben nagyon is a jelenlegi rendszer megdöntéséről. Éppen ezért jönne utána a forradalom. A másik út az, hogy előbb jön a forradalom, és utána a valóban szabad választások.
Válasszatok.