Új világ születik

Kerényi Imre újabb terve a Gizella-tábor, ahová a miniszterek és államtitkárok gyerekeit hívják meg. Azokat, akik a hatalmon lévők elképzelése szerint majd átveszik tőlük az ország irányítását. Erre vannak predesztinálva születésük szerint. Hozzájuk csatlakozhatnak (micsoda kegy), a plébánosok által kiválasztott tehetséges (értsd: megbízható) nem rokon gyerekek. Az ő táborozási költségeiket az egyháznak kell állnia, nem véletlen öntik rájuk a pénzt, feladat is társul hozzá. Az örökletes hatalom mellett fenntartanak egy államilag támogatott ellenzéket is, amelynek az élén jelenleg Karácsony Gergely áll, akit nyilván megzsaroltak valamivel, hogy ezt elvállalta. A többieket majd a titkosszolgálat elintézi. Meddig fog mindez tartani? Amíg a világpolitikai helyzet gyökeresen meg nem változik, márpedig ma ugyanúgy változóban van, mint a 80-as években. Akkor Gorbacsov húzta ki a talajt a kommunisták, ma Trump a republikánusok alól. Új világ van születőben. A Fidesz nem biztos, hogy örülni fog neki.

Anna-történetek

Az Anna-történetek első, immár nem létező változata Drift címen (majdnem néven-t írtam, mert írásaim olyanok, mintha gyermekeim lennének, akik miután elengedtem kezüket önálló életet élnek) született 2014-ben. Ez egy meglehetősen terjedelmes önéletrajzi elemeket tartalmazó, irodalmi fordulatokkal megírt létfilozófiai esszé volt. Ennek a rövidített változata

Anna

című írásom, amelyben minden lényegest meghagytam, ám alaposan meghúztam az erőteljesebb hatás érdekében. A folytatás

Varázshegy

a korábbi kereteket tágította a mélylélektan irányába. Ezen az úton haladt tovább a harmadik rész is.

Párhuzam

Olyan kutatónak a szerepében találtam magam, aki saját magán végzi el a kísérletet. Ezért elkerülhetetlennek tűnt bizonyos fokú beazonosíthatóság kockázatának a vállalása is, annak minden következményével együtt. Minden író az életből veszi anyagát, amit többé-kevésbé átalakít, transzformál. Az Anna-történetekben a hús-vér világ csupán látszat, az igazi valóságot a tudattalan képviseli. Ezt azután indirekt módon, általánosítva jelenítettem meg írásaimban. A cél végül is az, hogy a létezés művészetté váljon. Ezt úgy érheted el, ha belefeledkezel egy olyan helyzetbe, amikor magadat és a létrejött szituációt alkotásként éled át. A feladat életre szóló.


Traktátus a szerelemről

Párhuzam

Emlékszel, a múltkor meséltem róla, de akkor nem beszéltem az előjelről. Mert volt, mint Liviusnál is mindig vannak. Még azelőtt, hogy megismertem, két-három évvel korábban találkoztam vele az utcán. Jön szembe egy lány, semmi különös, majd kipukkan a nevetéstől, tudod, ahogy a kamaszok szokták, és akkor hirtelen belém hasít a gondolat, hogy ez a lány megváltoztatja az életem. Nem most, majd egyszer valamikor. Érted? Teljesen váratlan volt. Nincs rá magyarázat. Megérzés. Valamilyen rezonancia, amire rá vagy hangolva. (Én Őrá.) És egyszerre csak fogod az adást. Miért nem mondtam eddig? Mert nem tudtam, hogy ő volt, teljesen el is felejtettem már a dolgot, egészen addig, amíg fel nem ismertem egy régebbi fényképről. Ez megismerkedésünk után egy évvel volt. Akkor beugrott. A történetünk azonban ettől függetlenül zajlott. Ez csak előjel volt, mert előjelek mindig vannak.

Egy tavaszi napon, váratlanul a semmiből megjelentem előtte, és ott a buszmegállóban megvalósult a beszéd nélküli kommunikáció. Ennek már tíz éve. Akkor még kaptam egy évet, az utolsó hónapok egyre lazuló kapcsolatával. Éreztem a kíméletes elválás tapintatát. Utolsó találkozásunkkor (nem tudtam, hogy az) nem bírtam megszólalni. Talán nem is kellett, mert a szerelem önmagáért beszél.

Őrzök magamban egy képet róla, ami azóta megváltozott, hiszen a fiatal lányból felnőtt nő lett. A lényeg, az alapszituáció azonban ugyanaz. Nem légies tündér, hanem a Természet, mint a Napfény, vagy mint éjszaka a csillagos égbolt, nekem elhiheted fenséges látvány. Végtelen nyugalmat áraszt. A mélyben lapuló feszültségek néha feltörnek. Ilyenkor váratlan, de veszélytelen lavinák indulnak, mert vigyáz rá, hogy ne essen bajod. Legalábbis ilyen volt akkor, tapasztalatból beszélek. Soha nem érintettem meg, ilyesmit nem engedtem meg magamnak. Azóta is teljes absztinencia. Mit nem értesz? Ettől lesz a dolog hiteles. A harcot nem magamért, hanem érte vívom. Tudod a szabadság önmagában nem alkotó erő. Határokat kell állítanunk magunk elé, amibe a szabadság beleütközhet. Az ütközésből azután új minőség születik. Ezt hívjuk művészetnek. Arról van szó, hogy a létezés is lehet olyan, mint a művészet.

Találkozni? Nem is tudom. Nekem sokkal jobb érzés kimaradni a dolgokból, mint benne lenni. Az utóbbi időben többször voltunk már látótávolságban, de valahogy soha szemtől szembe. Tizenkét éve ismerem, kilenc éve nem láttam. Az idén lesz harminc, én ötvenkettő. Amióta nem beszéltünk, a fiatal lányból felnőtt nő lett. Új ismeretlen, titokzatos világ. Talán kicsit félelmetes is. De érzem, hogy van bennünk valami közös. Anna vezetéknevében a Fény, a nagyanyáméban (aki nekem az, ami neked az anyád) a Nap. De nem erre gondolok (ez csak véletlen), hanem arra, hogy van kettőnk jellemében valami megegyező, valamiféle párhuzam; nehéz ezt szavakba önteni. Van valami, ami összeköti az ellentéteket. Találkozni? A párhuzamosok a végtelenben találkoznak.

Anna-történetek

Megéreztem és kivéreztem

Jobban éget mint hittem volna
Jobban fáj mint gondoltam volna
Többet láttam mint éreztem róla
Jobban hittem mint égtem tőle
Jobbnak gondoltam mint féltem tőle
Többet éreztem mint benne voltam
Láttam magam de nem én voltam
Sírtam is de elfordultam
Megéreztem és kivéreztem
Megéreztem és kivéreztem
Megéreztem és kivéreztem

Jobban éget mint hittem volna
Jobban fáj mint gondoltam volna
Többet láttam mint éreztem róla
Jobban hittem mint égtem tőle
Jobbnak gondoltam mint féltem tőle
Többet éreztem mint benne voltam
Láttam magam de nem én voltam
Sírtam is én de elfordultam

Megéreztem és kivéreztem
Jobban fáj mint gondoltam volna
Jobban fáj mint gondoltam volna

Linzerkoszorú, ischler, puncsgolyó
Linzerkoszorú, ischler, puncsgolyó
Linzerkoszorú, ischler...

Wahorn András - feLugossy László: Jobban fáj mint gondoltam volna
Wahorn András : ONE - CD
Wahorn Records - Los Angeles, 2000.

Műút

Sors

Ültem és néztem
Láttam a végem
Égtem

Ülök és nézek
Már nem mozdulok
Égek