Törvényen kívül

Itt minden attól függ, hogy milyen az én kedvem.

Azt szeretném kérdezni, hogy miután szabadultak, miért nem foglalkoztak azzal az egyszerű és kézenfekvő kérdéssel, hogy munkát keressenek? Nyilván kevés volt az idő, de meg lehetett volna próbálni. Hiszen önök megfigyelés alatt álltak és az nyilvánvaló volt, hogy eszük ágában se jutott, hogy a munka közelébe férkőzzenek. Én se vagyok szerelmes a saját munkámba, de ön valóban az egész jövőt munka nélkül képzeli el? Itt vannak a papírok nézze, például itt az áll, hogy egyszerűen semmire nem tartja a munka értékét, se azokat akik megdolgoznak érte. Hát ez szép beszéd! Na de egyszer elszállnak az évek - magának van felesége, gyereke? Arra számít, hogy majd a kisfia tartja el, vagy hogy lesz ez? Mikor majd eltörik a lába, gerince, meg koponyasérülések, szóval komolyabb dolgokra gondolok, amikor már nem tud saját maga segíteni magán!? A papírok szerint mást se csináltak csak áthágták a törvényt, méghozzá tiszteletre méltó buzgalommal. Mért pont most kezdik el tisztelni a törvényt? Már kora ifjúságuktól fogva tisztelték a törvényt? Hm... Az a nagyapja, de nem maga! Ne a nagyapjáról beszéljen, hanem magáról. Hát hogy is történt ez? Ne nevezzék a saját életüket tragédiának. Legyenek szerények! Semmi tragédia. Ismerem önöket, ez nem tragédia, hanem gazemberség. Maguk soha nem akarnak megváltozni? Nem mintha olyan drága dolog lenne az emberi élet. A rend az úgy tűnik, mintha a hatóság dolga lenne. Valójában ez az emberek dolga. A rend. A szabadságban azonban van valami nem emberi, valami isteni, valami olyan, amihez túl rövid az élet ahhoz, hogy megismerjük, és ha a kettő között összefüggést akarsz keresni - a rendet és a szabadságot gondolj Periklészre, a szenvedély köti össze. Mind a kettőbe kell hinni, mind a kettőtől szenvedünk, mind a rendtől, mind a szabadságtól. De tartalmas, gazdag, szép, szennyes az emberi élet, összeköt mindent. Csak a szabadsággal bánik olyan mostohán, tékozlón, mintha szemétre való lenne. Az emberek nem szeretik a szabadságot. Félnek tőle! Az az érdekes, hogy a szabadságban semmi ijesztő nincsen. Ellenben a rendben van sok ijesztő. De fel kell, hogy hívjam bizonyos dolgokra a figyelmüket. Arról van szó, hogy maguknak nincs más választásuk, mint az együttműködés. És éppen arra apellálok, amit ön mondott, hogy ha ennyire szívből tiszteli a törvényt, nyilvánvaló, hogy szinte csak alig előztem meg, gyakorlatilag fölajánlotta. Ne engem tiszteljenek, hanem a törvényt. Nem én vagyok a törvény, a törvény mind együtt vagyunk. Momentán önök törvényen kívüliek. De azt tudják jól, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy nem kell felolvasnom az egészet, és nem is mondom el még egyszer. Vagy mostantól fogva nekem dolgoznak, vagy azt kell mondjam, nincs választásuk. Most elmehetnek.


Sátántangó - Irimiás és Petrina a századosnál

Halló, halló!

Itt alfa, kombájn, Olivér, pesto, halló, halló! Löwenbräu fivérek jelentkezzetek, halló, halló! Félholdbázis, marsallfázis jelentkezzetek! Itt alfa, béta, daru, kréta, fehérmáj, odú, halló, halló! Vesztegzár barátaim jelentkezzetek, halló, halló!

Gardrób testvéreim jelentkezzetek. Itt alfa, karma, omega, létra, paricoltnyál halló, halló! Kommandós kollégáim jelentkezzetek! Itt alfa, zéró, izommisi, kurátor, kocogás, halló, halló! Kedves kacagtató árnyalataim jelentkezzetek halló, halló! Kacsingatós pénztárcáim jelentkezzetek! Itt alfa, gamma, zodiákus, csodabogár, DNS, halló, halló! Ti megvezetett földlakók jelentkezettek halló, halló, jelentkezzen már valaki! Éter, éter, csupa éter halló, halló! Itt alfa, csupasz bimbó, áldás, béke, időzsúr halló, halló idősödő Keszler nővérek jelentkezzetek!

Halló, halló fekete faló? Odüsszeusz pajtás jelentkezzetek! Itt alfa, gótika, sovány sajt, gésagolyó, pionír hívja iparmágnást, jetikassza kentaurzsoké hervadást, halló, halló, elvesztünk, elvesztünk, jelentkezzetek mert már azt hallucináljuk, hogy elvesztünk, minőség nélküliek lettünk, lebukott Napok halló, halló válaszoljatok!

Itt alfa farka, kuszkusz, Leopold, alkoholmentes vegyétek az adást hahó, hahó! Hitelből vedelő kis komáim vétel, vétel, patent vétel, halló, halló, világvége kovácsok, vektoros hajszárítók, örömünnepszőkék, itt alfa, veterán, bájital, dizájn, korbács halló, halló, vegyétek az adást, végtelen, ez nem móka hahóka-hahóka! Persziflázs, metán, diszkréció, menetrend vegyétek már az adást! Az Arrmagedonból beszélek fejből unatkozók itt alfa, jelentsd, homoktövis, erotika, széldzseki végünk van, végünk van, itt a káosz már a nyakunkig ér, lassan betemeti a pofánk is, itt anomáliák vannak, agyelszívás halló, halló, szürkeállományok jelentkezzetek!

Itt alfa, szakács, biogomba, szexmatrica vegyétek már az adást, mert mindjárt epilálnak, halló, halló, nagyfőnök pajtás, szívrohamelágazás, feketelyuk, félig nyitott pongyola, legyezőtyúk, itt alfa, dominó, inercia, feltámadás, szenteltvíz kérem vegyétek az adást, mert a szavak lassan elapadnak, halló, halló végelgyengülök, halihó-halihó, a Jóisten áldjon meg minden jóembert, ha még vagytok jelentkezzetek, jelentkezzetek, jelentkezzetek!

feLugossy László: Itt Alfamém (2014)
Zene: Laca és a Poszthús
Készítette: Fakó Árpád, feLugossy László, Hudák Maja

2018

Eszük? Ezeknek? Cselédek voltak és azok is maradnak életük végéig. Ülnek a konyhában és a sarokba szarnak, és néha kinéznek az ablakon, hogy mit csinál a másik. Ismerem őket, mint a tenyeremet. Ezek még mindig ugyanott ülnek, pontosan ugyanazon a mocskos hokedlin, paprikás krumplit zabálnak esténként, és nem értik mi történhetett, gyanakodva figyelik egymást, nagyokat böfögnek a csendbe és várnak, várnak szívósan és kitartóan, és azt hiszik egyszerűen becsapták őket. Uruk vesztett rabszolgák ezek, de nem tudnak meglenni büszkeség, méltóság, és bátorság nélkül, ez tartja bennük a lelket, még akkor is, ha tompa agyuk mélyén érzik, hogy mindezek nem belőlük fakadnak, mert ők csak ezek árnyékában szeretnek élni. Aztán amerre igyekszik ez az árnyék, arra vonulnak ők is, mint egy csorda, mert árnyék nélkül nem megy, mint ahogy nem bírják pompa és káprázat nélkül sem. Csak aztán nehogy egyedül hagyják őket ezzel a pompával és káprázattal mert megdühödnek, mint a kutyák és szétrombolják az egészet. Adjanak nekik egy jól fűtött szobát, párologjon az a paprikás, és boldogok ha éjjel a dunnácskák alatt vihogva beletalálnak a szomszéd húsos asszonykájába.

Tarr Béla: Sátántangó (1994)

Krasznahorkai László és Tarr Béla (2004)