Időzavar avagy tíz év a betonszürke magányban
Tíz hosszú évvel később vagy tíz évvel viszont előtte vagy utána, amikor a tíz év még tíz év volt és nem kilenc és fél, vagy tizenegy. Igazi motivációnak számított, hogy tíz évnek nézett ki az a tíz év, ahogy a belgák nem így mondják, úgyhogy ezután én sem jelenthetem ki, de ha szólít a múzsám, akkor simán kijön, hogy tíz év után vagy tíz évvel korábban, vagy tíz évvel később, ahogy a hangulatom diktálja és összetöri ritmusát előbb-utóbb majd csak kimászom ebből az időzavarból.
Ez nem olyan időutazás, mint amiről általában beszélni szoktak olyan körökben, ahol tudják hogy mit jelent a tíz év múlva vagy tíz évvel később, vagy viszonylag mint a szétesett második fejezetben, ahol az idő egyszerűen már az enyészeté, vagy annyira diszkrét, vagy annyira barbár, hogy nem lehet eldönteni, hogy most csak harminckilenc évvel ezelőttihez képest tíz év múlva, vagy tíz évvel későbbihez tíz év múlva, amikor azt a füzetet megláttam, vagy tíz évvel később, amikor azt a fekete füzetet megejtettem. Hogyha majd a szkennelést tíz év múlva kitalálják, akkor ezt felhasználva tíz évvel azután összezavarodhassak ezektől az időmázgálásoktól, hogy mi után mi jön, hogy melyik lexikonban van a meggyőződés definíciója. Mert tíz év az tíz év! Mert jó kifutni abból a tíz évvel későbbi időből, amikor a valóság még érdekelt leginkább, és aztán tíz év múlva meg már mit tudom én, hogy mi a valóság, meg a szórakoztató ipar zavara.
Mindentől függetlenül én tíz évvel később biztosan nem úgy szkennelnék, ahogy tíz évvel ezelőtt sem bátorkodtam direkt összezavarodni, abban az időben csupán az érdeklődésemnek megfelelően a valóság érdekében egy olyan keveréket készítettem, amit én nem koktélnak hívok, hanem sárnak, amely porból és vízből áll. De ez csak egy apróság, ami nagyon jól néz ki, mint a barna cukor, és jól megy az élet valóságszívéhez tíz évvel később is meg tíz év múlva is, amikor az emlékeinkből kibontjuk, és illata majd egyből megcsapja agyunkat, amit egy laza mozdulattal lesimítunk, és felvesszük környezetünk melegét, hogy hozzátegyük atlas and axis élvezettel az emlékezést, mert már ekkor még vagy korábban megjelent a monitor szó, megjelent a monitor szó, meg a birtoklással kapcsolatos összes rosszízű jelentéstartalom, hogy ne várjon senki semmit senkitől, mert nem rögzíthető az átlagosan, de az egész világ attól beteg, hogy tartósítószerekkel táplálkozik. Mert a tartósítószerek paradoxona: éppenséggel, hogy nem tartósítanak, hanem tíz év múlva kivégeznek.
És ezt-azt a bizonyos monitoron meg lehet nézni ámulattal vagy anélkül, unottan hasra ütve, mint egy védett állat, vagy környezetérzékeny világörökség, aki nem múlhatott el olyan kovbojcsizmás meztelen női lábak között figurálisan, de esetleg elvontan sem fikciós atrakcióban, meg még inkább mikor a tudományos felmelegedésről beszél az egész világ, mert maga a tudomány felmelegítése melegíti fel a felmelegített világot, amit tíz évvel ezelőtt nem volt még ennyire meleg, mint tíz év múlva, ahogy ezt a monitoron lehet látni, az emberré válás folyamatát mutatta a háttérben. Az emberré válás folyamatát mutatva a háttérben.
Katasztrófa várható, természetellenes katasztrófa, amit úgy kell érteni, hogy tíz évvel később biztos lesz valami, mert jönnek a filmtúró bogarak inváziói, akik a katasztrófafilmek tömegét vetítenék ránk sebtiben, hogy egybe egy olyan szórakoztató csapdát telepítsenek körénk észrevétlenül és körbetekerve, mintha emberközeli lenne ez a globális kataklizma, hogy a boldogság GDP-t, mint egy koszos globális zsákot az emberek fejére lehessen húzni és tíz évvel ezelőtt úgymint tíz évvel később, hogy Uram bocsá, itt miattunk van az sok köztudathasadás, amely ezt az egészet úgy összezavarta mint bennem, mint körülöttem, hogy a szabad gondolkodóknak nincs helyük ezen az emeleten, ahol ezeket a szociális ügyeket aprítják miszlikbe hogy, hogy nehogy már valami nyoma maradjon a kétkedésnek, meg a felpuhított gerincnek, és akkor tíz év múlva szépen eltűnik minden, ami tíz évvel később érdemes volt levegőt venni, de akkor még volt levegő, meg hittem is az időben és őszinte voltam, de aztán letaglóztak, és olyan kavarodás történt, ami akkor van, amikor letaglózzák az embert, és az fáj, és az fáj, és az fáj, és az fáj! Hogy üvölteni kéne tőle, de ezt az üvöltést már maga a szórakoztató ipartól kapja az ember, meg a feje a tömeges és mesterséges és műboldogságtól, amit veszett nyállal körítésnek tíz évvel később szervezetbe épült nyálból képzelt térerővel megspékelve allergiának nevezve vadállati előnyökkel kecsegtetve lapul ki az öngyilkos merénylő.
Nemzetközivé téve azt a javat, amit ha a postával azonosítottak és egy nagy őrületnek nevezve a mellékcselekményeket, azokat a cselekményeket, amelyek jelentősége eltörpül annak a kavarásnak az egészétől és mocskától, amely ezt a kiúttalanságot tíz év múlva a legtisztábban mutatja majd be. De bizonyára nem lesz így, mert tíz év kurvára kevés, legalább tízszerese kell, hogy valami előbb-utóbb érdektelen legyen, hogy a kutyának se jusson eszébe foglalkozni az akszuális jelen, bár neki mindig az jár a fejemben. Hogy nekem jó tíz évvel ezelőtt, amikor a valóság még érdekelt, jóformán ennyi volt az életem, de most már jóval kevesebb, mert nemhogy nem érdekel a valóság, amikor jórészt nincs is már olyan. De már olyan mélységes a kiábrándultságom, hogy azt szeretném, hogy semmi ne hagyjon igazán nyomot bennem, pedig van itt akkora terülj-terülj asztalkám, hogy mértékével töményen telezsúfolva silánysággal, hogy ha egy falat is lemenne a torkomon azt tíz év alatt se tudnám egészségesen megemészteni! Megemészteni.
De harminckilenc évvel később se, ahogy ezt annak idején le akarták a torkomon nyomni a hülyék, hogy a szív az életről, hogy olyan, mint amilyennek ők gondolják, és azt gondoljam én is, ami teljesen hidegen hagy, mert egy teljesen valótlan és ártalmas hazug baromságot soha nem fogok a szívembe zárni, ilyet a szívembe zárni, teljesen baromságot nem fogok a szívembe zárni. Mert ha így mennek, dörzsölődve magukba ragadnak a dolgok, akkor itt tíz év múlva már nem lesz semmi, de annyira nem, hogy a legendája sem lesz ennek az elmúlásnak, és akkor már mindegy, hogy miért ennyire más ez a hozzáállás.
Az ember bevergődik ebbe a szarba, és tudja, hogy már el sem olvassák lassan. Megfeneklik túlélése, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, tíz év múlva, tíz év múlva. Elsétál felette, tíz év múlva, tíz év múlva. Ha az ember bevergődik ebbe a szarba, és tudja, hogy már ezt el se mondhassák, lassan megfeneklik túlélése, amikor a végzet asszonya elsétál felette.
feLugossy László: A tízéves terv tükrében
Részlet a Nyarlaj ködben a Mirákulum szájton című (hozzávetőlegesen) zenés filmből
Zene: Laca és a Poszthús