A Hasnyálmirigynapló közben írta. Mese egy Hasnyálmirigyrákról, aki megölte kedvesét. Minden gyilkosság mögött egy szerelem áll. "A gyilkosság mindig személyes", A. és A. van mögötte, egy apa-komplexus és egy anya-komplexus. A gyilkosság a halott vagy a gyilkos története? Vagy maga a gyilkosság is önálló entitás? Az író új neve: "Hallgass". Ő maga tehát az áldozat. A történet a jövőben, az akkor még jövőben 2016-ban játszódik Budapesten. Az országot köd fedi, mert ködben könnyű hazudni, könnyű butának lenni. "A köd a rosszabbik én otthona." Ez a köd művi, a hatalom köde, mert "ködben nem beszélgetnek az emberek". A történet akkor indul, amikor majd az író a valóságban be fogja fejezni utolsó könyvét. Valóság? Melyik az igazabb valóság? Az tény, hogy "a szerelem nem azonos a boldogsággal". A szerelem ugyanakkor a teljesség, akárcsak a könyv, ami "nem azt jelenti, hogy minden ott van, hanem hogy semmi nem hiányzik". "Valami mindig hiányzik, van ilyen vélemény is." A szerelmesek számára az együtt töltött idő mindig túl kevés, ugyanakkor végtelen. Hasnyálka megöli kedvesét. Ez a történet vége, "megemlítve, hogy a szerelem mindazonáltal örök". Története nem egyenes, mert a halál és a szerelem közelében megváltozik a logika, az ízlés és a stílus. A halál és a szerelem tehát egy, legalábbis hatásában. Gyökeresen megváltoztat, "akkor is az égbe röpít, ha tör-zúz és a porba sújt". A szerelem ugyanis vihar. Ellenben van olyan szerelem, aminek még az emléke is elmúlik. De ez nem az igazi. "Nincs szerelem akadály nélkül", mert bomlasztja a társadalmat, nem közösségi, hanem személyes. Végül ahogyan a gyilkosság (halál), úgy a szerelem (élet) is önállósodik, hárommá válnak, a két szerelmes és a szerelmük. A gyilkosság megtörtént, az ítélet megszületett.
Szüts zseniális képeiről nem szólok. Csöndben virítanak. Papíron nincsen pucér valóság, a művészet a valóság mögött megbúvó igazságot tükrözi.
Esterházy Péter - Szüts Miklós: A bűnös. Magvető, 2015.