"Amerika bármikor belecsúszhat a fasizmusba." (Rorty)
1. Richard Rorty már az 1990-es években arról beszélt, hogy a munkaerőpiac következő évszázadi globalizálódása visszájára fogja fordítani az európai és észak-amerikai proletariátus előrehaladó polgárosodását, amiből fakadóan a gazdag 20% képtelen lesz arra, hogy továbbra is a társadalom uralkodó osztálya legyen egyszerűen azért, mert képtelen lesz arra, hogy a többi 80% anyagi körülményeit akárcsak egy ókori rabszolga szintjén biztosítsa. Talán a kapitalizmus összeomlása fog ekkor bekövetkezni, s a politikai hatalmat a felvilágosult proletariátus veszi majd át. Ma Amerikában Donald Trump, és szerte Európában a szélsőjobboldal Orbán Viktorral az élen éppen ezt akarja elkerülni, és a kapitalizmus fenntartására illetve megvédésére tesz kísérletet. Trump és Orbán rezsimje egyaránt a felvilágosodás előtti barbarizmusba való visszaesésnek bizonyul. Megállításukhoz először is tűrhetetlennek kell éreznünk azt, hogy van aki tízszer és van aki százszor annyit keres, mint az átlag. Úgy kell tekintenünk a saját és más emberek jólétében mutatkozó egyenlőtlenségekre, mint ami sem nem Isten akarata, sem nem a gazdasági teljesítőképesség kérdése, hanem elkerülendő tragédia. Még ma el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy miként változtatható meg a világ s biztosítható az, hogy senki se éhezzen addig, amíg másoknak fölöslegeik vannak.
2. A keresztények irgalmat nem ismerő pénzsóvárgásainak történelmi emlékei arra kell, hogy indítsanak minket, hogy ne adjuk a hatalmat olyan embereknek a kezébe, akik tudni vélik mi az Isten akarata. Morális képmutatók ők, mint például az Amerikai Keresztény Koalíció, amely markában tartja a Republikánus Pártot és ezáltal a Kongresszust is. E mozgalom vezetői választók millióit győzték meg arról, hogy keresztényietlen dolog volna megadóztatni a jómódúakat azért, hogy legyen mit enniük az éhezőknek. Ugyanők a keresztény családi értékek nevében azt hirdetik, hogy ha az állam segítséget nyújt az alkalmazhatatlan és hajadon tinédzser anyáknak, akkor az aláássa az egyéni felelősséget, de a szegények társadalombiztosítása ellen is felléptek. A Keresztény Koalíció ugyanúgy, mint itthon a Fidesz-KDNP ténykedése ártalmasabb, mint a perui maoistáké. A Keresztény Koalíció Amerikában és a miniszterelnök Magyarországon valószínűleg sokkal több szenvedést fog okozni az embereknek, mint amennyit a maoistáknak sikerült Peruban.
3. Kétségtelen tény, hogy aki gazdag az a szegények további elszegényítésével próbál még gazdagabb lenni. Amint Ferenc pápa mondta: a jómódúaknál hagyott pénz soha nem csorog le, mert amint megtelik a pohár és éppen lecsorogna, hirtelen egy nagyobb pohár kerül elő. Ahol fejletlen a jóléti állam, mint az USA-ban, vagy ahol leépítették azt, mint Magyarországon, ott a pénzsóvárgás válik uralkodóvá. Minden kultúrában és bármilyen államformában azok, akik a pénzen és a hatalmon tartják a kezük, hazudni, csalni, lopni fognak, hogy ők és leszármazottaik mindkettőt mindörökre biztosan kisajátítsák. A kereszténység legsötétebb arca az, amikor e mellé állnak, mint a Keresztény Koalíció Amerikában, és például Kis-Rigó László szegedi püspök Magyarországon. A legfényesebb arca pedig a pápák társadalmi témájú enciklikái, és Ferenc pápa megnyilvánulásai. Ezek a pápai megnyilatkozások teljesen megegyeznek a felvilágosodás társadalmi liberalizmusával, a szociáldemokrata társadalompolitikával. XVI. Benedek pápa hangsúlyozta a katolikus és szociáldemokrata azonosságot akár a szakszervezetek jelentőségének megítélésében is.
4. A liberális remény egy tisztességes világ reménye, olyan világé, amelyben a kereszténység ígéretei teljesülnek. Egy osztályok nélküli globális társadalom, ahol minden gyermeknek azonosak az esélyei. Egy skandináv típusú jóléti állam világméretű kiterjesztése, amelynek nem az a lényege hogy mindenki angolul beszél és Coca-Colát iszik, sem az hogy kínaiul beszél és teát iszik. Nem kulturális, hanem jóléti globalizációról van szó, az egyenlőség szabályáról. A politikusok 1945 után a technológia fejlődését és a piacgazdaságot képzelték a jóléti világ alapjának. Az ebben való hit dőlt meg, és ma a nemzeti önzés uralkodik, amely a korrupció forrása. A szegény országok vezetői minden fejlesztési forrást elnyelnek.
5. A globalizáció központi fejleménye, hogy a nemzetállamok polgárainak jóléte kikerült ugyanazon állam törvényeinek ellenőrzése alól. Kialakult egy globális gazdasági réteg, amely meghatározza az emberek életét, miközben nincs felettük semmilyen ellenőrzés, nem lehet leváltani őket. Ennek a helyzetnek a kezelése nem az, amit a fasiszták ajánlanak Trumppal és Orbánnal az élen, hogy vissza a történelemben a régi világrendbe, mert az nyomorúságot és háborút jelent. A megoldás egy globális politikai hatalom felállítása a globális gazdasági hatalom fölé. Erről beszél XVI. Benedek pápa is enciklikájában (lásd itt a 41. pontot).
6. Amerikának csupán azért van világtörténeti jelentősége, mert ennek a globális világnak volt az élharcosa. Immár nem vállalja e szerepkört, ezért lelke elvesztésének veszélye fenyegeti, máris hanyatlásnak indult. Richard Rorty 1996-ban írt Visszatekintve, 2096-ból című cikkében felvázolta egy Trumphoz hasonló hatalomátvételt, amit ő 2014-re datált. Az új elnök leszámol a liberalizmussal és az emberi jogokkal. A rendszer bukása végül 2044-ben következi be, ami után Amerikának 50 évre van szüksége, hogy elfogadhatóvá váljon a gazdaság teljesítőképessége, ám még ekkor sem éri el az Európai Közösség színvonalát, amely a jóléti államnak köszönhetően sikeresen oldotta meg a globalizáció kihívásait. Ez az Európai Közösség a 90-es évek közössége, sőt a történet szerint kivált belőle Nagy-Britannia és Ausztria. A többiek ellenálltak annak a kísértésnek, hogy széles rétegek nyomorba döntésével őrizzék meg a jómódúak gazdagságát.
7. Rorty szerint a globalizáció problémái három okra vezethetők vissza:
- Megfelelő életnívó nélkül nincs demokrácia, mert enélkül nincsenek művelt választók, akik eligazodnának a világ dolgaiban, és megfelelő szabadidővel is rendelkeznének a társadalmi részvételhez.
- A kapzsi és önző gazdagok kifinomultak lettek. Tanulva a 20. század totalitárius rendszerek hibáiból, immár nem ideologikusak, hanem pragmatikusak. Nyájas és dörzsölt módon hazudnak, csalnak és lopnak.
- Nincs egy globális politikai erő, amely a világ irányítását kézbe veszi. Enélkül pedig valamelyik egyenruhás idióta előbb vagy utóbb elkezdi a nukleáris gombok nyomogatását. Amíg nem lesz a világ egy pólusú, addig szembenállás és ellentétek lesznek a háború veszélyével.
8. Egyenlőre a vallási őrület van felfutóban, mint az iszlám fundamentalisták és az amerikai protestáns keresztény fundamentalizmus, amely a részvénytársaságokkal szövetkezve hatalomba ültette Donald Trumpot. Lényegében arról van szó, hogy a gazdagok, tehát a régi elit azt látja hatalma megtartása legbiztosabb módjának, ha összefog a fundamentalista prédikátorokkal, akik azt sugallják a szegényeknek, hogy a liberálisok erkölcstelenek és nem látják a jövő új rendjét.
9. Úgy tűnik, hogy századunk végére nem lesz ember, aki tudná mi a demokrácia, a szabad vállalkozás, a szabadság. Az irracionális őrület van máris uralmon, az archaikus etnikai, vallási, faji, nyelvi vagy területi önazonosságtudat. Azonban az ember önmagát önmagának kell tekintenie és nem valamely nemzet részének. Az embernek félre kell tennie a vallási és etnikai önazonosságot, hogy csakis önmaga lehessen, az ami, egyedi megismételhetetlen lény.
Irodalom
Richard Rorty: Filozófia és társadalomi remény. L'Harmattan Kiadó - Magyar Filozófiai Társaság, 2007.