Quimby

Van butaság, ami kárhozatot érdemel.

Az emberek mindig mindent összekevernek, tudva vagy tudatlanul összemosnak egymástól különböző dolgokat. Hiányzik belőlük a megkülönböztetés képessége. Ezért is jöhetett létre az Orbán-rendszer. Olvasom, hogy Tusványos semmiben sem különbözik egy 25 évvel ezelőtti MDF rendezvénytől, mintha a cikk írója nem tudná mi a különbség a 90-es évek eleje és 2016. között. Ha tényleg nem tudja, akkor egyszerűen csak hülye, ha tudja, akkor viszont hazudik, ködösít, egybemos. A jobboldalon láthatóan úgy tesznek, mintha 2010-ben nem kezdődött volna új világ, valami alapvetően más. Azóta minden a Fideszről szól, hogy ne lehessen leváltani. Ez egy új típusú diktatúra, amivel bármiféle közösködés a legitimálást jelenti, azt hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant, hogy egyszerűen tudomásul vesszük. A túlélés filozófiája ez, az együtt kell élni vele gondolata. Ezzel legitimálják azt a rendszert amiben élnek, de utálnak. A régmúltban ilyen volt Nagy Feró, akiről mindig tudni lehetett, hogy elsősorban megélni akar valamiből, lehetőleg jól. Ezért volt lehetséges, hogy miután betiltották azonnal két ragyogó lemezt adhatott ki, és szerepet kaphatott egy kádárista szuperprodukcióban (István a király). Legitimált és jól megélt. Ha a munkáit nézzük, a maguk nemében kiválóak. Ma 2016-ban Tusványos nem egy fesztivál, hanem Orbán Viktor jelképe. Nem lehet a dolgokat ettől elválasztani, mintha semmi köze sem lenne hozzá. Ez a nézőkre is vonatkozik. Az ott megjelenő fiatalok arról nyilatkoztak, hogy igen a Fidesz mélységesen korrupt, és sok minden nem tetszik nekik, de hát nincs alternatívája, ezért szavaznak rá. Na persze a maga nemében a Sátánnak sincs alternatívája, amit csinál abban ő a legjobb. Ezek a nemzeti-jobboldali fiatalok mélységesen liberálisak a korrupcióval és a butasággal szemben, ha az a saját csapatukban fordul elő. Az egyikőjük egyenesen beismerte, hogy csak azért fideszes, mert lefizették, mármint a magyar állampolgársággal. Érzelmi kielégülése mindent felülírt. Szóval ide ment el a Quimby, és úgy tesz, mintha nem tudná hová ment. Persze hogy tudta, de úgy gondolta, hogy meg kell élni, túl kell élni. És nem volt közöttük egy Mihály Tamás (Omega) formátumú tag sem. A zenéjük természetesen egészen más kérdés. De most nem erről van szó.

Csapatszellem

C. G. Jung ellenezte a csapatképzést, mert bár növeli a közösségi szellemet, ám a csapat jobban befolyásolható; ez az alapja a katonai fegyelemnek, a csíksomlyói zarándoklatoknak, Tusványosnak, és a futballnak. A csapatban a tagoknak csökken a helyzetfelismerő képessége és felelősségtudata. Személyiségünk (mélymagunk) veszélybe kerül a nagy szervezetekben, mint amilyen például a hadsereg, vagy a nemzetállam. A csapatképzés a tömegember szintjén tartja a tagokat, ezért azok szülőhelyettesnek tartják a csapatot, s önállótlanok maradnak.

Esterházy Péter

Az én apám is focista volt. Az is maradt mindhalálig. Én még emlékszem arra az időre, amikor egy Esterházy válogatott focista volt. Testvérére eleinte, akárcsak Kertész Imre gyanakvással tekintettem, hiszen könyvei jelenhettek meg a diktatúrában. Jóval később valahol vendégségben voltam, ahol a háttérben szólt a tévé, éppen Esterházy Péterrel beszélgettek ötvenedik születésnapja alkalmából. Annyi volt mint most én. Fordulóponton. Tizenhat éve ennek. Azóta volt itt az Egyetemen is, néhány méterre tőlem, de nem láttam. Nem vagyok találkozós típus, nekem a könyv elég. Voltak tervei, "van még legalább egy egyszerű történet, amit meg akarnék írni. Az volna a jó ha ebben az évben azt befejezném." (2015.04.30.) Aztán jött helyette a Hasnyálmirigynapló. Szerette a pontosvesszőt. Esterházy Péter élet és irodalom, más fordításban halhatatlan. A mindiget javítja örökkére.

Hasnyálmirigynapló

Még nincs semmi beígérve.

A sógornőm 29 éves kora óta tagja a rákosok felekezetének. A hívek száma évtizedek óta folyamatosan növekszik. Kilépni nem lehet, életre szóló elköteleződés. Hit az életben mindhalálig. Tőlünk járt kemóra, közel lakunk a klinikához. Hónapokig lakott nálunk, minden ami ezzel jár. Sokszor ültünk együtt az onkológián. A prof habókos egyensúlyi zavarokkal, furcsa tánclépésben ugrált. A Plazában a rákszirmot, azt szerette. Ott ülünk tehát, én is kopasz, de önkéntesen. A pszichológus hölgy, ki harmatgyenge tankönyveket ír, mondja tölteném ki az ívet. Nem töltöm. Ugyan miért nem? Köszönöm nem akarom - mondom. Pedig meglátom ilyenkor jó segítség, a lelki. Sajna nem játszhattam végig, sógornőm közbeszólt a felvilágosítással. Mindig is türelmetlen volt. A rákjával is, mell nyirokcsomó is májáttéttel. Egy svájci cég kiválasztotta tesztalanynak. Ezért a szerért könyörögtek milliomosok, vezető személyiségek, mindhiába, a svájciak maguk intézték a dolgot. Nincs az a pénz Magyarországon, amivel egy svájci gyógyszergyár lefizethető. Talán ennek köszönhető, hogy 43 évesen köszöni jól van, csak a rokkantságiját el ne vegyék, mert elveszti állását, és akkor csak közmunka. Takarítónő részmunkaidőben egy multinál.

Esterházy Péter Mucija, ahogy ő nevezi barátnőjét a rákot, különös mulatság (olvasmány). A nyelvi megformálás bámulatos, esterházys, betétek, valóság és fikció, az egész lehet nem is igaz, vagy ha nem is valóság, de igaz. Minden mintha és mégis, egy szerep magára osztva, a valóságban alakítva. Az élet válik regénnyé, az elbeszélés életre kell. Részesévé válik az olvasó is, amint beszüremkedik a menekültügy a háttérben. Persze a foci, ami Esterházynál a főúri kollektivizmussal magyarázható, szemben például egy kóborlovag individualizmusával. És persze a nagy zabálás. "Lenint most már soha nem feledhetjük, beette magát a nyelvbe." Milyen igaz gondolom, mikor olvasom, nekem Lennonról mindig Lenin jutott az eszembe, és íme az első mondat életemben, amikor fordítva történik minden, Leninről Lennon. A szó, a nyelv, a hangzás, ahogyan hat a gondolatra, alakítja, meghatározza. A kemó és sugár ismétlődése, mint zsolozsma a szerzeteseknél, keretet ad a rákosok rendjébe tartozó életének. Sógornőmmel sokat hülyéskedtem, mindig életörömet lop szívembe a beteg, az önzés felszabadító örömét, hogy nem én vagyok a választott. A halál barátom, a lelki szenvedést belső megtisztulásként üdvözlöm, a testi szenvedés viszont legfőbb ellenségem, főként ha orvos okozza. Az élet nem elég ellenszolgáltatás. Sokan vagyunk így - gondolom. Az önsajnálat hiánya, szemben a szláv, német, zsidó ősmagyarok önsajnálatával. A halál az élet hiánya. Ami van az a lét fájdalma céltalan sírás bele a világba. Hascsikarás mint életérzés. Az élet a halál hiánya?


Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Magvető, 2016.

Eger

Gyermekkorom színhelye Eger, tizennyolc éves koromig félig ott laktam. Először a fürdő melletti egyik tízemeltesben, majd a Bródy Sándor utcában, végül a Domus felett. Eger azóta megváltozott, a kopott és megnyomorított városkából vendégei pénzéből élő önmagába zárt gőgös település lett. Furcsa érzés volt a jól ismert utcákat járni, és a fiamnak mesélni arról, hogy apámmal merre jártam. Megnéztük a kaputelefon feliratát: Palánki. Majd harminc éve nem voltam bent. Első utunk a tűzoltósághoz vezetett. A bazilikába oldalról mentünk be, az ajtón felirat: a turistáktól egy euró adományt várnak el. Tűnődés, hogy ki vagyok én? - szedjenek inkább belépőjegyet, vállalják fel a kufárságot, de akkor ugye nem lenne adómentes. Bent püspöki mise (itt a Balog is mert az Esterházyból egyetem lett), öltönyös úr tüntetőleg kísér minket, jön utánunk, megáll mellettem épp hozzám nem ér. Ha szól hozzám meglehet belefojtom a szenteltvízbe. Hamar kimentünk, a port is leráztam lábamról. Több templomba nem mentünk be. A várba egykor szabad volt a bejárás, ma pénzért lehet csak, mi hátulról foglaltuk el a külső várat ingyen, de előbb megnéztük a kilátást Gárdonyi háza előttről. Azután a McDonald's, ahol viszont igazán kedvesek voltak a lányok. Megmutattam a régi tűzoltóság épületét is, amiből azóta tűzoltó múzeum lett. Elsétáltunk a fürdő mentén ahol egykor oly sokat voltam, majd az Érsek kertben a régi autók és traktorok kiállítását néztük meg, utána vissza a Mekibe. Tulajdonképpen ott volt a legjobb, meg messzi a hegyek. Vonattal érkeztünk (Balmazújvárostól látszódtak a hegyek), busszal távoztunk, sokáig néztük a naplementében a Mátra és a Bükk vonulatait.