Rugalmasan elszakadunk

A rugalmas elszakadás a náci háborús terminológia szakszava volt a visszavonulás leplezésére. Ez jutott eszembe a brexit kapcsán. Anglia történelmi szerepe véget ért, immár mellékszereplővé tette magát. A brexitben az EU kibontakozásának lehetőségét látom, és persze Nagy-Britannia szétesését. Mi lesz Európával? - ez ma még kétesélyes. Jürgen Habermas 2014. május 29-én Budapesten tartott előadásán került szóba az amerikai polgárháború, annak egy európai megfelelője. Lehetséges, hogy a nemzeti és a liberális Európa egymásnak esik, ám van itt egy tényező, ami nem volt az USA esetében: a határon ott áll Oroszország - nem kétséges mit tenne egy ilyen történelmi helyzetben. Másrészt éppen a közös veszély hozhatja össze - tarthatja féken a feleket. Magyarországon azonban már nem úszhatjuk meg a dolgot. A maffia soha nem kapitulálhat, mert akkor vége van. Ez látszik a foci EB tekintetében is, ami szintén a rugalmas elszakadást idézi. A leggyengébb megverése mint egetverő szenzáció után úgy játszunk egy amatőr csapattal döntetlent, hogy egyetlen gólunkat is ők lövik nekünk - ez mindennek a teteje, illetve legalja. Ezután egy véletlen döntetlen - véletlen pattant kétszer elénk a labda, majd az ítélet 4-0; (nem nézek focit, az adatok az Amerikai Népszavából), majd hősökként fogadják ezeket a faszfejeket, nacionalista bárgyúság. (A pisilő brüsszeli, azóta sajnálatosan törölt karikatúrája tökéletes volt.) A hangulat az országban végig, mint a náci időkben a németeknél. Irányított tömegpszichózis, amit az ellenzék is átvett, orgánumaik nyilván jól megfizetett kormánycikkeket ontanak; nézzék csak meg a 444-et. A birkák bárgyú bégetése az egeket veri. Közben sorra maradnak el a műtétek az idegsebészeten, a Debreceni Egyetem pedig nevetségessé teszi önmagát: nem vonja vissza a vezérőrnagy plagizált doktoriját, mert bár tényleg plagizált, de hát ő is így gondolta. Ezek után van-e értéke a debreceni oklevélnek? A Veritas Intézet ugyanekkor igazságosnak tartja a numerus calusust, amivel kinyilvánította, hová tartunk. Oda, hogy kompetencia teszteken ma már azt kérdik a gyerekektől, hogy otthon a szüleik mit néznek a tévében, mit olvasnak, és mennyit keresnek, majd a névtelen ívekre ráírják a tanulmányi azonosítót. Most meg ez a Liget dolog. Rugalmasan elszakadunk, ergo harctérré válik otthonunk.

Sport

"Soha nem leltem kedvemet a sportolásban, sőt a sportot mindig gyűlöltem és még ma is gyűlölöm. (...) Aki a sportot támogatja az a maga oldalára állítja a tömegeket, aki a kultúrát támogatja az maga ellen fordítja őket. (...) Mint minden diktatúra a nemzetiszocialista is a tömegsporton keresztül tett szert hatalomra és majdnem világuralomra." Thomas Bernhard - futócsoda, majd író.


"Kezdettől fogva gyűlöltem a tornát. Nekem ugyan senki ne írja elő, hogyan mozogjak. Azért járok iskolába, hogy tanuljak, semmi kedvem a hiábavaló és értelmetlen akrobatikára. (...) Gyűlöltem mindenfajta versengést, és ha valaki vetélkedéssé züllesztette a játékot, én abbahagytam." C. G. Jung erőművész, majd pszichiáter.

Náci-foci

Sétálni voltunk. Feltűnő volt, hogy alig vannak autók az utcán. Azután rájöttünk a tömött kocsmákból kiszűrődő tévé hangjából. Valami meccs. A riporter hangja üvöltött. Nyolc éves fiam megjegyezte: olyan, mint amikor katasztrófát mond a hírek. Adrenalin mint szóma. Mindig utáltam a foci kollektív csorda-őrületét. A Mekiben a földszinten maradtunk, mert fönt ment az üvöltés. Három lány volt még lent, odébb két férfi beszélgetett, és mi ketten. Hamar távoztunk. A dohányboltban vettem egy kávét. Nem, nem nézzük a meccset. Azonnal ellenség lett belőlem. Nyilván zsidó. Pedig nem, csak arról van szó hogy semmi értelmét nem látom a focinak, illetve igen, de az a borzalom értelme. Ha valaki még mindig nem érti, miként működött a nácizmus, nézzen körül ma Magyarországon.

Elfriede Jelinek: Egy sportdarab

Egyenruhát öltenek, sportruhát. Mind csakugyan egyforma, azonos küllemű. Katonalelkület. Ne gondolkodj, csináld amit mondanak. Ehhez persze előbb szétrombolják összetéveszthetetlen természeted, nincs már benned semmi egyedi. Vonulnak a szurkolók is beöltözve, jelvényekkel, csapatszínekben, identitászászlókkal, sálakkal, hogy szétverjék a padot, villamost és úgy általában a hont.

Testnevelés. Mert a test is nevelhető, nemcsak a benső. A testet fejlesztjük, de a bensőt csak annyira, hogy igenis - mondani ezt tudja. Az anyák szülik a gyermeket, hogy legyen sok sportoló. A sport által elveszik anyától gyermekét. A sport nyilvánosan űzve a leghatékonyabb. A butítás eszköze, a kollektivitás érzete. Csak semmi egyénieskedés, semmi gondolat, a semmit célzó ösztön fejlesztése. Bizalom a sportcipőben. A testedzés ami vezet állami székbe és a széfbe. Ettől még esze nem lesz, ám erkölcseit a sport legyőzte.

Emberek kiket arra ellettek, hogy gondozzák a testet és bármikor elvessék a lelket. Léleksulyokvetés, lélekrúgás. Az emberek önként harcolnak saját felszabadulásuk ellen. Stadion a szolgaság temploma. Kinek legádázabb ellenségeiből lettek áldó hívei, ezt mind a sport műveli. És ő ezzel él oda-vissza. A sport értelme, hogy nincs értelme sokat lelkizni.

A sport a nagy embervezér kedvence, nemzeti hitvallása. Stadion a butaság szentélye. Állati ösztönök tombolnak áldozati szertartás gyanánt. A sport elhiteti, hogy az ember gyors elhasználódásra termett. Sport társadalom, más szóval fogyasztói társadalom.

Sport, hogy kötődhessünk vezérünkhöz, ki már gyermekként mászott mindenre fel, és színjátékban is gyakorolta színét-visszáját. Senki jobban a pályát nem ismeri. Elvágódik, de íme máris feláll. Áll. Mindeneket szellemével ismét átjár. Már amennyiben szellemét a sok megboldogult szellem közén agya mosógépének habzásában egyáltalán megleli! Talán a zoknijába gyömöszölte. Lépést váltok, keresztet hányok, paprika jancsi térdhajlítás, kilazítás!

A sportolók jó hát híresek, de tulajdonképpen mégse valakik. Nem, ezek igazából senkik! A sportoló erénye a hűség és a feledékenység. Akkor tetszik a vezérnek, még lesz belőle valaki, hiszen a sport lényege, hogy erkölcstelenségre csábít, csaló és erőszakos ki sportoló. Az élet bizonyítja, nézd csak a híreket. Senkiket mi naggyá tettünk. Na ehhez a tömeghez én, egyértelmű, nem tartozom, de másikhoz, egyikhez sem. Ki sportol elébe megy a halálnak.

Nézd vonulnak futballmeccset nézőként kiszolgálni. A kezdődő hibbanat jelei, nejüket-gyermeküket is magukkal hozzák. Kint a pályán a bizonytalanok rövidnadrág-egyenruhában. Borzalom-kollekció. Testében él a sportoló, teste ő maga. Egyetlen ős-bűn a tribün. Ember koncentrátum, mindenik összecsomózva. Az emberek készségesen kikészülnek, tapossák egymást, hullát hullára halmoznak, bedőlnek, dőlnek, korlátlanul, korláttalanul. Menetből adnak pofonokat hitetlenkedőknek. Ember embernek társa minden emberpusztításra. A gondolkodók a többi embernek mindig megmaradnak idegennek.

A sportolóban magát szereti az ember, ha nyer. Általuk lesz belőlük bármi is! Nélkülük csak feleannyit érnének. Önnek érzelmi fogyatékai vannak, és értelmi devianciákkal küzd, küzdősportot folytat. Mi a tömegsport? - képernyő előtt emberek milliói. A sport egy nagy nulla. De mivel van, az emberek rosszabbak lesznek általa. Emberelőállító. Létbuborékok pattannak.

Elfriede Jelinek: Egy sportdarab. Ab Ovo Kiadó, 2006.

A nő

A férfi vágyakozzon utána, kövesse, feküdjön a lábai elé, szakadatlanul csak rá gondoljon, ne hagyjon tehát semmiféle kiutat. Bensőséges ölelésre vágyik, hogy aztán, amikor az ölelés elvégeztetett, királynői mozdulattal eltaszítsa magától a férfit. A szenvedély mindig pótlék, az átszellemültség hiánya. A szellemi ember felett nem uralkodik a teste. A nő kivonja magát minden és mindenki alól, de ha az ő hatása alól vonja ki magát valaki, azt megváltójaként követi, mezítelen lábbal, akárha mágnes vonzaná. Vannak nők, akiket láthatóan egyetlen gondolat sem kínoz. Szellemi üresség árad belőlük, amit a férfiak hamar megunnak. Ezek a nők gyakran több diplomával rendelkeznek. A férfi legkésőbb fél év alatt mohón elpocsékolja a nőt, és akkor új élvezet után néz. A két nem valami alapvetően ellentétest akar egymástól.

Elfriede Jelinek után szabadon.

Az egészségesek

A nyájszellem mindig nagyra értékeli a középszert. Azt hiszik erősek, mert ők alkotják a többséget. Összetartanak az akolmelegre vágyva. A középszerben az ember sosincs egyedül, akkor sincs, amikor magában van. És milyen elégedettek magukkal! Létezésükben semmi kivetnivalót sem találnak. Fogalmuk sincs semmiről. Az egészséges tömeg valamely hagyományt egészségesnek nevez, és belehempergőzik. Az egészség nem más, mint dicsőítése annak, ami van. Az egészség ellenszenves konformizmus. Az egészség mindig a győztes oldalán áll. Minden egészség ellentéte például Schumann és Schubert. Beethoven sem volt egészséges. Süket volt. És ezek elbuknak ezek miatt a hencegők, meg falra hugyozók miatt. A közvéleménykutatások minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy ebben az országban többen tudják ki az a Bulibáró, mint azt, hogy ki a köztársasági elnök.

Elfriede Jelinek után szabadon.

A fal

A középkorú férfi úgy talált a fiatal lányra, mint egy nőre. Közöttük áthatolhatatlan fal. A falon egyikőjük sem tud áttörni. A férfi és a lány ég a szerelemtől és a hiánytól, ám ott a fal. A falat a férfi építette, hogy megvédje a lányt. A lány a férfire pillant, aki maradhat, mert védőfalat épített neki. A férfi teljesen el akar veszni a lányban. Lehetőleg észrevétlen. A férfi tudja, hogy életében először ő a gyengébb fél, mert ő szeret jobban. Szerelmét fegyverként használva lassan és óvatosan, miként a víz amikor a partot mossa úrnőjévé teszi a lányt. A vágyakozás a tudattalan tanácsadója. Amiről nem lehet beszélni, arról írni kell.

Nemzeti összetartozás napja

Apa, mi az a nemzeti összetartozás napja? - kérdi a most elsős fiam. Nem tudom pontosan, mondom neki, olyan mint nekünk volt az április 4. Azt mondja egy éneket kellett megtanulniuk, de olyan hülyeség, hogy az egész osztály azon nevetett. Már az óvodában is ez volt, a március 15. Valami lehetett láttam rajta (csak egy évet járt oviba és csak délig, nem kis munkával sikerült elérnünk, hogy 7 évesen menjen csak iskolába). Egy halom nemzeti színű zászlóval indultunk az oviból. Ezek nekem nem kellenek, mondta, és mindet kidobáltuk az óvoda melletti kukába. Ki volt az a Kossuth? - kérdi. Mondom egy seggfej, hozzá téve, hogy ez Széchenyi álláspontja is. Ebben maradtunk, meg abban, hogy minden ünnep hülyeség, különösen az, amin kötelező idióta énekeket tanulni.

Ahol büntetik a nemzeti jelképek megsértését ott bálványimádás van, a bálvány ledöntése pedig lelkiismereti kötelesség.