Über alles hamburger

Punk zenekarunk egyslágeres együttes volt, már amennyiben slágerről beszélhetünk ebben a műfajban. Egy új életérzés volt ez, a hamburger, erről szólt az Über alles hamburger dalunk. Húsz évesek voltunk és először láttunk Hamburgert, maximálisan aktuálisak voltunk. Ez a hamburger még nem a mekis hambi volt, hanem egy ormótlan, zsírtól csöpögő, óriásteknősre hasonlító valami; én csak egyszer kóstoltam meg. A Piac utcán árulták, ami akkor Vörös Hadsereg néven futott végig a belvároson. Akkoriban mondogatták is, hogy Debrecenben a Vörös Hadsereg útja a Nagytemplomba, a Szabadság útja a Köztemetőbe, a Béke útja a Vágóhídra vezet, a Lenin szobor pedig karjával Nyugatra mutatja az utat. Az utcákat átnevezték, a szobrot eltüntették, a hamburgert pedig lecserélték az ehető mekisre.

Minden megváltozott. A Kishegyesi úton tőlünk két percre a Dorottya utcával szemben a kovács, ahol a lovakat patkolják, a Kisállomáson 424-es gőzösök, "a sorompó tíz percen túl is zárva tartható". A tüzép mellett lovaskocsik várakoznak, a boltnál lovakat itatnak, elszabadult fehér ló, vágtázó szekér, vándor cigányok, trafikos néni, Csécsi bácsi a cipész, Kósa a hentes. A kert végében kezdődik a temető, ahol Csokonai ismeretlen sírja. A sorompón túl a Kisdebrecen előtt részegek a földön, 5-ös villamos. Petőfi itt érkezett meg, nem messze a Hatvan utcai kapu hűlt helye, "bemegyünk a városba". Jókai a Péterfián lakott, a Piac utcán tábla "e ház erkélyéről mondott beszédet Kossuth", ám erkély sehol. Talán belül van és a disznóknak prédikált, mint Szent Ferenc a madaraknak. Most nézzünk a Nagytemplomra: tyúkól-technológia. A Piac utca szép napsütésben nem is Balkán, hanem Argentína. Iszonyatos provincializmus a vele járó gőggel, sokszor érzem a világ végén vagyok, elérhetetlen távol mindentől. Az utca túloldalán ma már nem tüzép, hanem McDonald's, házunk helyén parkoló. De hamburger már itt is van.

Az a hamburger a 80-as évek közepén négy helyen volt kapható, gyalog három perc alatt bejárható volt mind a négy. Kis üvegbódék voltak kerékkel, egyedi tervezés lehetett. Húsz forint egy hambi, ami akkor iszonyatos pénz volt, az utcán lehetett megenni. A mekis az más, és itt nem a monstrumokra gondolok, hanem az egyszerű sajtburgerre. Egyenburger, vagy ahogy Garaczi László írja, gasztrofasizmus az egyik oldalról,  evésdemokrácia a másikról. Mert ugyanazt esszük ugyan, de mindenki másként eszi. Nézzenek csak körül egy mekiben, mindenki máshogy eszi ugyanazt. Ha mindenki mást fogyasztana az evés egységesítene, ugyanaz a hamburger ugyanolyan étteremben a különbözőségeket kiemeli a homogén háttérből, ugyanazt evésünk kontúrozza másmilyenségünket. A hangsúly itt nem azon van, hogy mit eszünk, hanem, hogy ki eszi. Ezzel kitágul a kozmosz, a jövő embere nemcsak a maitól, de kortársaitól is egyre jobban különbözni fog. A gyorsétterem individualizál. Über alles hamburger!