Vázsonyi Vilmos

"Az első magyar zsidótörvényt harmincnyolcban nem követelte senki, csak a magyar lakosság. A németeknek akkor még erre se kapacitásuk, se szemük nem volt."

Vázsonyi Vilmos (1935-2008) maga a 20. század. Nagyapja Magyarország első zsidó származású minisztere a monarchia idején. Apja ellenzéki politikus a Horthy-rendszerben. Ő maga 56-os forradalmár, majd emigráns. Hihetetlen, de szinte mindenkit ismert, aki számított az elmúlt században. Beszélgetésekből összeszerkesztett élettörténete fontos kortörténeti forrás.

Édesapja Vázsonyi János mint politikus a második zsidótörvénytől kezdve csak illegalitásban volt hajlandó politizálni, mert a jogegyenlőség ilyen mértékű megsértését összeegyeztethetetlennek tekintette a jogállammal. Nem kívánta részvételével legitimálni a rendszert és eljátszani a komédiát, miszerint még jogállam lenne. Úgy gondolta, hogy mindenkinek le kell mondania parlamenti helyéről aki a demokrácia híve (senki nem követte), és fel kell készülni nem legális aktusok vállalására egyszerűen azért, mert a másik oldalról nem legális aktusok érkeznek. Amikor a kormánnyal nem lehet tárgyalni, mert az erőből politizál és mindent megcsinál amit csak akar, valamint nincsen szabad választás csupán annak látszata, akkor egyedül az illegális lehetőség marad, vagyis a polgári engedetlenség. Meglátása érvényes 2010 utáni korszakunkra is.

A Horhy-rendszer apartheid antiszemita volt, és nem tömeggyilkos antiszemita, vagyis nem akarta legyilkolni a zsidókat. Ám az apartheid antiszemitizmus nagyon nagy mértékben járult hozzá a tömeggyilkosság megindulásához, ahhoz hogy senki nem állt ellent, mindenki hallgatott mert már hozzászoktak ahhoz, hogy a zsidók alsóbbrendű állatok, akikkel azt lehet csinálni, amit akarunk. Az apartheid antiszemitizmus, és a tömeggyilkos antiszemitizmus adta az ország kétharmadát, az együttműködés és a közös gondolkodás nagyon erős volt - tegyük hozzá, akárcsak ma. Vázsonyi leszögezi: a március 19. után történt dolgokért elsősorban Horthy a felelős.

Vázsonyi számára nem volt felszabadulás az oroszok bejövetele. Az életét köszönheti nekik, de felszabadulásról nem volt szó. A Vörös Hadsereg nem azzal a céllal jött, hogy a zsidókat megmentse, vagy bárkit bármi alól felszabadítson. Akik addig zsidóztak, azok most kommunisták lettek.

Vázsonyi Vilmos részletesen beszámol az 56-os forradalomról, a nyugati emigrációról, zsidóságról, a szexuális forradalomról, a rendszerváltás utáni Magyarországról. Hatalmas műveltségű ember volt, ugyanakkor ellentmondásos alkat. Társadalmi nézete mereven konzervatív, politikailag polgári demokrata, életvitelben liberális nonkonformista. Egy erre szakosodott zürichi intézetben mint gyógyíthatatlan beteg, méregpoharát kiürítve búcsúzott az élettől.


Hadas Miklós - Zeke Gyula: Egy fölösleges ember élete. Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal. Balassi Kiadó, 2012.

Egyre jobban teljesítünk

Négymillió magyarországi honpolgár él a létminimum alatt. A magyarországi gazdaság teljesítménye az EU átlagának 67 százaléka, a magyarországi reálbér az EU átlagának 37 százaléka.

Üdvözlettel

Tamás Gáspár Miklós

2016. április. 20. - HVG

Turul népe

Az óperzsa mitológia szerint Irán Ormuzd a fény urának birodalma, népe az isteni fényt terjeszti a földön. Ezzel szemben az Irántól északra fekvő Turán Ahrimán birodalma, a sötétség uráé. A turáni népek sátáni népek, mondja az óperzsa mitológia.

Vasárnapi kinyitás

Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae 2/2-ben hosszan sorolja azokat a munkákat, amelyeket vasárnap is szabad végezni, majd hozzáteszi: a vasárnap nem előkép mint a zsidó szombat, ezért nincs olyan szigorúan megtiltva a munka vasárnap mint a zsidóknál van szombaton, ellenben sok munka van megengedve, ami pedig nincs megengedve, az alól minden további nélkül adható felmentés, ha a társadalom szüksége úgy kívánja. (122.4.)

Elfriede Jelinek: Die Liebhaberinnen

A semmiből nem támad semmi.

Igaz regény az irodalmi Nobel-díjas Jelinek könyve, ha elolvassák nem lesz sok örömük benne. A pofánkba vágja az igazságot, az íróját ezért utálják. Minden férfinek szüntelen nő kell, használják is a nőt, de az úgymond használt nőre nem tartanak igényt, tovább-használatra nem. Serdülőkoruktól használni kezdik őket, hát hamar elhasználódnak, nincs használatlan nő, mindet állandóan használják. A nők gyakran férjhez mennek, vagy másképpen mennek tönkre. Rettenetes ez a haldoklás, férfiak és nők közösen haldokolnak.

Egy nőnek munka közben is dolgoznia kell. Ha valakinek sorsa van, az férfi, ha valaki sorsot kap, az nő. Így van ez mifelénk ténylegesen. A falvakban semmi csak halál, bejönnek hát a városba. Ha tud, ha sikerül. Ma egyre kevésbé. Poros kisváros, mégis micsoda mennyország a faluhoz képest, ahol nincs semmi. A városban sincs semmi, de legalább csillog. Aki nem jut be legalább a megyeszékhelyre az elveszett. Akinek szerencséje van (ritka jelenség manapság), az a fővárosban köt ki, ott fog haldokolni.

Mit akar a nő? Megfogni egy férfit. Mit akar a férfi? Lefektetni minden nőt. Ezt nevezik életnek. Mi nekik a szerelem? Dugás. És a nőnek? Pénz. Azt mondják szeretlek, ám a férfi sok nőt akar élvezni. Egy férfi más - mondja a férfi. De én éppen azért szeretlek mert férfi vagy - mondja a nő. Mert te többet keresel, mint aki kevesebbet keres. Ez a könyv olyannyira igaz, hogy nem is tudom ki nem így.

A férfinek nincs agya, csak farka. A nő a férfit igen izzón gyűlöli. A férfi belé-ereszkedik a nőbe, mint egy természeti katasztrófa. Milyen jó veled - mondja a nő és engedi; valamit valamiért - gondolja. Férfi és női szerepek, örök-aktualitás, nyomasztó világ. Férfi és nő, az ember kettéhasadása megoldatlan probléma. A romlás virágai. A szerelem belülről.

Ha semmid sincs, abból nem is lesz akkor semmid.

Elfriede Jelinek: Die Liebhaberinnen, 1975. Magyarul: Kis csukák. AB OVO, 1998.

Honlap

Über alles hamburger

Punk zenekarunk egyslágeres együttes volt, már amennyiben slágerről beszélhetünk ebben a műfajban. Egy új életérzés volt ez, a hamburger, erről szólt az Über alles hamburger dalunk. Húsz évesek voltunk és először láttunk Hamburgert, maximálisan aktuálisak voltunk. Ez a hamburger még nem a mekis hambi volt, hanem egy ormótlan, zsírtól csöpögő, óriásteknősre hasonlító valami; én csak egyszer kóstoltam meg. A Piac utcán árulták, ami akkor Vörös Hadsereg néven futott végig a belvároson. Akkoriban mondogatták is, hogy Debrecenben a Vörös Hadsereg útja a Nagytemplomba, a Szabadság útja a Köztemetőbe, a Béke útja a Vágóhídra vezet, a Lenin szobor pedig karjával Nyugatra mutatja az utat. Az utcákat átnevezték, a szobrot eltüntették, a hamburgert pedig lecserélték az ehető mekisre.

Minden megváltozott. A Kishegyesi úton tőlünk két percre a Dorottya utcával szemben a kovács, ahol a lovakat patkolják, a Kisállomáson 424-es gőzösök, "a sorompó tíz percen túl is zárva tartható". A tüzép mellett lovaskocsik várakoznak, a boltnál lovakat itatnak, elszabadult fehér ló, vágtázó szekér, vándor cigányok, trafikos néni, Csécsi bácsi a cipész, Kósa a hentes. A kert végében kezdődik a temető, ahol Csokonai ismeretlen sírja. A sorompón túl a Kisdebrecen előtt részegek a földön, 5-ös villamos. Petőfi itt érkezett meg, nem messze a Hatvan utcai kapu hűlt helye, "bemegyünk a városba". Jókai a Péterfián lakott, a Piac utcán tábla "e ház erkélyéről mondott beszédet Kossuth", ám erkély sehol. Talán belül van és a disznóknak prédikált, mint Szent Ferenc a madaraknak. Most nézzünk a Nagytemplomra: tyúkól-technológia. A Piac utca szép napsütésben nem is Balkán, hanem Argentína. Iszonyatos provincializmus a vele járó gőggel, sokszor érzem a világ végén vagyok, elérhetetlen távol mindentől. Az utca túloldalán ma már nem tüzép, hanem McDonald's, házunk helyén parkoló. De hamburger már itt is van.

Az a hamburger a 80-as évek közepén négy helyen volt kapható, gyalog három perc alatt bejárható volt mind a négy. Kis üvegbódék voltak kerékkel, egyedi tervezés lehetett. Húsz forint egy hambi, ami akkor iszonyatos pénz volt, az utcán lehetett megenni. A mekis az más, és itt nem a monstrumokra gondolok, hanem az egyszerű sajtburgerre. Egyenburger, vagy ahogy Garaczi László írja, gasztrofasizmus az egyik oldalról,  evésdemokrácia a másikról. Mert ugyanazt esszük ugyan, de mindenki másként eszi. Nézzenek csak körül egy mekiben, mindenki máshogy eszi ugyanazt. Ha mindenki mást fogyasztana az evés egységesítene, ugyanaz a hamburger ugyanolyan étteremben a különbözőségeket kiemeli a homogén háttérből, ugyanazt evésünk kontúrozza másmilyenségünket. A hangsúly itt nem azon van, hogy mit eszünk, hanem, hogy ki eszi. Ezzel kitágul a kozmosz, a jövő embere nemcsak a maitól, de kortársaitól is egyre jobban különbözni fog. A gyorsétterem individualizál. Über alles hamburger!