Pierre Manent szerint nem (Politikai filozófia felnőtteknek). Az alábbiakban erre adok választ.
1. A demokrácia a szétválasztások rendszere. Szétválaszt ott, ahol más rendszerek nem. Ezt az ipari forradalom és a technológia fejlődése teszi lehetővé, amely szétválaszt és megkülönböztet, szakembereket igényel. Minél demokratikusabb egy társadalom, annál több benne a szétválasztás, szemben az egységesítő együttműködés rendszereivel, a totalitárius világokkal. A demokrácia nemcsak a munkamegosztást és specializációt ismeri, hanem a hatalmak szétválasztását, az egyház és állam szétválasztását, a civil társadalom és az állam szétválasztását, az értékek megkülönböztetését, stb. A diktatúrák tehát központosítanak és egységesítenek, míg a demokráciák tovább haladnak a szétválasztás útján, például a politikus személyét elválasztja hivatalától, demokráciákban a vezetők jönnek-mennek, személyük mellékes tényező, míg a diktatúrákban a vezető személyének központi jelentősége van.
2. A demokrácia szétválasztó tendenciájának legújabb állomása a feltétel nélküli alapjövedelem eszméje, amely új paradigmát jelent. Lényege a szétválasztás demokratikus eszméje, amely itt a munkát választja el a jövedelemtől, ugyanakkor ötvözi a demokrácia egy másik alapvetésével, az egyenlőség eszméjével. A kulturális változás lényege abban van, hogy a javaslat egy olyan ponton hajtja végre a szétválasztást, amelynek szoros összetartozásában egyetértenek a marxisták, kapitalisták, konzervatívok és szélsőjobboldaliak. Az említett irányzatok szerint a társadalom az értékteremtő munkára épül, amire a fizetség ösztönzi az embereket. A tétel önmagában téves, hiszen, akinek nincs jövedelme, az nem fog tudni munkát találni, fel sem vesznek sehová egy egzisztencia nélküli embert.
3. Az alapjövedelem a modern társadalom szívében hajt végre egy elkülönítést. Ez bizonyos mértékben a régi társadalmakhoz való visszatérés, ahol a a munka érték volt, de a fizetség sértés. Pénzért a cselédek dolgoztak, a nemesek ingyen láttak el közfeladatokat. A társadalom kulcspozícióiban a legmegbecsültebb egyének fizetés nélküli tevékenységet folytattak, birtokaik jövedelméből élve. Ezek a birtokok úgy keletkeztek, hogy a vagyon elvesztve közvagyon jellegét magánvagyonná vált. Az alapjövedelem lényegét tekintve egészen más, ám az igaz, hogy a nemesi életmódot az állam minden polgárára kiterjeszti. Az arisztokrácia ezzel tökéletesen demokratizálódik. Egy újfajta forradalmi szétválasztás ötvöződik a legmesszemenőbb egyenlősítéssel.
4. Ezen a ponton vonjuk be az emberi jogok kérdését. A feltétel nélküli alapjövedelem ugyanis azon a demokratikus állásponton nyugszik, hogy minden embernek veleszületett jogai vannak. Ez alanyi jog, tehát nem állampolgári, nem nemzeti, hanem emberi jog. Ezzel szemben áll a szélsőjobboldali elképzelés, amely az erősebb jogait hirdeti. Az alapvető jogokat a konzervativizmus is támadja mondván: az ember egy közösségbe születik bele, ami kötelezi a nemzet szolgálatára. A nemzetek feletti emberiség elvére épülő szabad demokrácia ezzel teljesen ellentétes. Nem véletlen, hogy a demokratikus szétválasztás kiterjed az állampolgárság és a katonai kötelezettség szétválasztására is. A háborút szakemberekre bízza, amint ez egyébként a középkorban is volt.
5. A marxisták azért alakítják át a gazdasági rendszert, hogy politikai hatalmukat véglegesítsék, a szélsőjobboldal, azért alakítja át a politikai hatalmat, hogy gazdasági hatalmukat véglegesítsék. Mindkettő kihagyja az embereket, csupán egy szűk csoport érdekeit tartja szemelőt, az alapjövedelem ezzel szemben a teljes népesség érdekét, kivétel nélkül. (Marxizmuson itt az államkapitalizmust értem, a szélsőjobboldal részének az illiberális demokráciát.)
6. Kapitalisták és marxisták egyaránt azzal támadják az alapjövedelem eszméjét, hogy az igazságtalan. Miért éljen ugyanolyan jól, aki nem dolgozik, mint az, aki igen? Erről nincs szó, amiről szó van az az emberhez méltó élet, ami ember voltunkból következik, nem kötött valamely feltételhez. Mi az igazságosság? Megadni mindenkinek azt, ami jár neki. A felvilágosodás és a katolicizmus szerint az emberhez méltó élet alapvető emberi jog. Akik "kegyelem kenyérről" beszélnek, tagadják ezt az alapvető emberi jogot. A katolicizmus már a középkorban sem kötötte termelő munkához a jövedelmet, nemcsak a nemesek hanem a kolduló rendek esetében sem. Ma is természetes, hogy a gazdagoknak nem kell dolgozniuk, mert van pénzük. Az alapjövedelem rendszerében sem lesz mindenki gazdag, de mindenkinek lesz pénze a megélhetéshez. Honnan?
7. Az alapjövedelem előfeltétele a technológiai fejlődés, aminek következtében munkahelyek nem teremtődnek, hanem csökkennek, mert a gépek elvégzik helyettünk a munkát. Az alapjövedelem abból a szempontból is igazságos, hogy megszünteti a mélyszegénységet és a dúsgazdagságot. Ma a javak nagy részét egy elenyésző kisebbség birtokolja. Ők nem dolgoznak többet vagy jobban, hanem a mai rendszer igazságtalan, míg a feltétel nélküli alapjövedelem az igazságosság rendszere. Mindennek az emberi személyiségfejlődéséhez, az individuációhoz is köze van, amely a tömegtársadalmak után az egyediség felé tart. Az emberi méltóság és a demokrácia kiteljesedése addig várat magára, amíg az irigység és az önzés erősebb lesz az igazságosságnál.
Alapjövedelem