Szelényi Iván 2015. december 2-án tartott előadást a Debreceni Egyetemen a Szociológia és Szociálpolitika Tanszék meghívására. Témája a magyar társadalom jelenkori helyzete. Szelényi közel ötven éve járt utoljára Debrecenben, akkor Konrád György társaságában végzett kutatást az egyetem melletti lakótelepen. Az előadás elején munkásságáról ejtett néhány szót. Témájára térve alapvetése, hogy a rendszerváltás után a Kelet-Közép Európai országok gazdasága a 90-es években közel liberális demokráciák voltak. Ennek a fő mozgatója a privatizáció volt, ami többé-kevésbé piaci úton zajlott le. Ezt nevezte Marx a közös bekerítésének, utalva arra, hogy a földesurak a közös földeket saját használatra bekerítették. Ez Angliában 200 év alatt zajlott le, hazánkban 5 év alatt. Ami kevés maradt, azt épp napjainkban kerítik be nem piaci, hanem manipulált módon úgy, amint Oroszországban is történt. Az előadás során többször szóba került Polányi és redisztribúció fogalmának tisztázása. Ezzel kapcsolatban említi, hogy a szocializmus egyáltalán nem volt koraszülött jóléti állam. Sajnos ma éppen a jóléti újraosztást nyirbálják meg, ez a mai kormány politikája is. A központi állam szerepe megnő a gazdaságban. Pekingben, Moszkvában és Budapesten egyetlen ember kezében van a gazdaság, a Miniszterelnöki Hivatal megkerülhetetlen ebben a kérdésben. Szelényi érzékletesen ismertette a Putyin-rendszer működését, amiben kísérteties módon tükröződtek a magyar viszonyok. A vagyonok újraelosztása zajlik, akik már szereztek, azoktól elveszik, és hűbéri rendszerben újraosztják. A tulajdonviszonyok bizonytalanná váltak, és a politikai hatalomtól kerültek függővé. Szelényi egykor úgy gondolta, hogy a kommunizmus után a pályák széttartanak majd, Közép-Kelet Európa a Nyugathoz fog tartozni, míg Oroszország járja a maga cári útját. Nem így lett, Közép-Európa és Oroszország között konvergencia van. 2010 óta Magyarországon is az állam megerősödését látjuk, és itt is a politikai hatalom ütközik a gazdasági hatalommal, a politikai hatalom pórázra köti az oligarchákat. Ennek látványos példája az Orbán-Simicska háború. Magyarországon annyiban még érvényesül a jogrend, hogy Simicskát nem lehet börtönbe csukni, ám gazdasági birodalma igencsak bajban van. Az állam tehát ráül a gazdaságra. Vannak újgazdagok, és vannak régiek, akik elvesztették a politika bizalmát, és ezért visszaszorulóban vannak. Ami a szegénységi adatokat illeti, 1988-ban mélyszegénységben élt az ország lakosságának 3%-a, 2000-ben 10%-a, ma pedig 17%-a. A rendszerváltás után ahelyett, hogy a jóléti állam kiépítése történt volna, annak leépítése zajlott folyamatosan. Az MSZP-SZDSZ kormány idején ennek oka a neoliberális gazdaságfilozófia volt, a minél kisebb állam koncepciója. Az elmúlt öt év kormányzata alatt ugyanezt egy tradicionális konzervatív ideológia igazolja: aki nem dolgozik az ne is egyék. Ez tipikus példája, hogy az áldozatot tesszük felelőssé a saját nyomorúságáért. Sajátos jellemzőjéről van szó a Fidesz kormányzatnak, amit népszerű intézkedésekkel fűszereznek, mint a bankok megadóztatása, vagy az úgynevezett rezsicsökkentés. Az hogy ezek azután mennyiben népbarát intézkedések az komolyabb elemzést igényelne. A szegénység kezelésében alapvetően új szemlélet honosodott meg az elmúlt öt évben. Hasonlít ez az amerikai konzervatív párt jobbszárnyának elképzeléseihez. A szegénység kezelésében Kína élen jár. Összehasonlítva Indiával, ahol az elmúlt ötven évet tekintve még nagyobb volt a gazdasági növekedés, ennek ellenére nem tudott mit kezdeni a szegénységgel. Kínának ezzel szemben egy meglehetősen racionális gazdasági és társadalompolitikája volt. A kínai gazdaság sikere a presztízs-fogyasztás és a politika decentralizációja. A 90-es évek közebén azonban ez utóbbi megfordult és ismét centralizálják a hatalmat. Az előadás végén kérdésekre válaszolva Szelényi kifejtette, hogy a parasztság Kádár-kori polgárosodásának a rendszerváltás véget vetett. A változások hirtelen bevezetése, a tsz-ek felszámolása ezt a vállalkozói polgárosodó parasztságot tönkre tette. A vidék nyomorúsága máig hatóan ide vezethető vissza. Ma a föld 80%-a 15 ezer ember kezében van, a polgárosodó parasztságot az új földesurak korszaka váltotta fel. Másik kérdezőre reflektálva: a mai magyar és orosz út egy sajátos illiberális keleti kapitalista út, ami a kínai és szingapúri modellt kívánja követni. Befejezésül Szelényi beszámolt az Egyesült Arab Emirátusban töltött négy évéről, ahol a New Yorki Egyetem kihelyezett campusának egyik alapító szervezője volt. Az ország szigorúan ellenőrzött rendőrállam, népességének 90%-a vendégmunkás, csak 10% arab. Ezzel kapcsolatban jelenleg dolgozik új könyvén, amelynek témája az, hogy miként lehet nemzetet építeni nemzet nélkül. A mai világban már nem lehet megőrizni etnikailag és kulturálisan homogén társadalmakat.
2016. február 13., szombat
Szelényi Iván Debrecenben
Szelényi Iván 2015. december 2-án tartott előadást a Debreceni Egyetemen a Szociológia és Szociálpolitika Tanszék meghívására. Témája a magyar társadalom jelenkori helyzete. Szelényi közel ötven éve járt utoljára Debrecenben, akkor Konrád György társaságában végzett kutatást az egyetem melletti lakótelepen. Az előadás elején munkásságáról ejtett néhány szót. Témájára térve alapvetése, hogy a rendszerváltás után a Kelet-Közép Európai országok gazdasága a 90-es években közel liberális demokráciák voltak. Ennek a fő mozgatója a privatizáció volt, ami többé-kevésbé piaci úton zajlott le. Ezt nevezte Marx a közös bekerítésének, utalva arra, hogy a földesurak a közös földeket saját használatra bekerítették. Ez Angliában 200 év alatt zajlott le, hazánkban 5 év alatt. Ami kevés maradt, azt épp napjainkban kerítik be nem piaci, hanem manipulált módon úgy, amint Oroszországban is történt. Az előadás során többször szóba került Polányi és redisztribúció fogalmának tisztázása. Ezzel kapcsolatban említi, hogy a szocializmus egyáltalán nem volt koraszülött jóléti állam. Sajnos ma éppen a jóléti újraosztást nyirbálják meg, ez a mai kormány politikája is. A központi állam szerepe megnő a gazdaságban. Pekingben, Moszkvában és Budapesten egyetlen ember kezében van a gazdaság, a Miniszterelnöki Hivatal megkerülhetetlen ebben a kérdésben. Szelényi érzékletesen ismertette a Putyin-rendszer működését, amiben kísérteties módon tükröződtek a magyar viszonyok. A vagyonok újraelosztása zajlik, akik már szereztek, azoktól elveszik, és hűbéri rendszerben újraosztják. A tulajdonviszonyok bizonytalanná váltak, és a politikai hatalomtól kerültek függővé. Szelényi egykor úgy gondolta, hogy a kommunizmus után a pályák széttartanak majd, Közép-Kelet Európa a Nyugathoz fog tartozni, míg Oroszország járja a maga cári útját. Nem így lett, Közép-Európa és Oroszország között konvergencia van. 2010 óta Magyarországon is az állam megerősödését látjuk, és itt is a politikai hatalom ütközik a gazdasági hatalommal, a politikai hatalom pórázra köti az oligarchákat. Ennek látványos példája az Orbán-Simicska háború. Magyarországon annyiban még érvényesül a jogrend, hogy Simicskát nem lehet börtönbe csukni, ám gazdasági birodalma igencsak bajban van. Az állam tehát ráül a gazdaságra. Vannak újgazdagok, és vannak régiek, akik elvesztették a politika bizalmát, és ezért visszaszorulóban vannak. Ami a szegénységi adatokat illeti, 1988-ban mélyszegénységben élt az ország lakosságának 3%-a, 2000-ben 10%-a, ma pedig 17%-a. A rendszerváltás után ahelyett, hogy a jóléti állam kiépítése történt volna, annak leépítése zajlott folyamatosan. Az MSZP-SZDSZ kormány idején ennek oka a neoliberális gazdaságfilozófia volt, a minél kisebb állam koncepciója. Az elmúlt öt év kormányzata alatt ugyanezt egy tradicionális konzervatív ideológia igazolja: aki nem dolgozik az ne is egyék. Ez tipikus példája, hogy az áldozatot tesszük felelőssé a saját nyomorúságáért. Sajátos jellemzőjéről van szó a Fidesz kormányzatnak, amit népszerű intézkedésekkel fűszereznek, mint a bankok megadóztatása, vagy az úgynevezett rezsicsökkentés. Az hogy ezek azután mennyiben népbarát intézkedések az komolyabb elemzést igényelne. A szegénység kezelésében alapvetően új szemlélet honosodott meg az elmúlt öt évben. Hasonlít ez az amerikai konzervatív párt jobbszárnyának elképzeléseihez. A szegénység kezelésében Kína élen jár. Összehasonlítva Indiával, ahol az elmúlt ötven évet tekintve még nagyobb volt a gazdasági növekedés, ennek ellenére nem tudott mit kezdeni a szegénységgel. Kínának ezzel szemben egy meglehetősen racionális gazdasági és társadalompolitikája volt. A kínai gazdaság sikere a presztízs-fogyasztás és a politika decentralizációja. A 90-es évek közebén azonban ez utóbbi megfordult és ismét centralizálják a hatalmat. Az előadás végén kérdésekre válaszolva Szelényi kifejtette, hogy a parasztság Kádár-kori polgárosodásának a rendszerváltás véget vetett. A változások hirtelen bevezetése, a tsz-ek felszámolása ezt a vállalkozói polgárosodó parasztságot tönkre tette. A vidék nyomorúsága máig hatóan ide vezethető vissza. Ma a föld 80%-a 15 ezer ember kezében van, a polgárosodó parasztságot az új földesurak korszaka váltotta fel. Másik kérdezőre reflektálva: a mai magyar és orosz út egy sajátos illiberális keleti kapitalista út, ami a kínai és szingapúri modellt kívánja követni. Befejezésül Szelényi beszámolt az Egyesült Arab Emirátusban töltött négy évéről, ahol a New Yorki Egyetem kihelyezett campusának egyik alapító szervezője volt. Az ország szigorúan ellenőrzött rendőrállam, népességének 90%-a vendégmunkás, csak 10% arab. Ezzel kapcsolatban jelenleg dolgozik új könyvén, amelynek témája az, hogy miként lehet nemzetet építeni nemzet nélkül. A mai világban már nem lehet megőrizni etnikailag és kulturálisan homogén társadalmakat.