1. Konok Péter 2016. január 29-én tartott előadást Budapesten a Nyitott Műhelyben. Témája: diktatúra van-e Magyarországon vagy sem? A válaszadáshoz, mint történész a rendszer néhány alapvető jellemvonását kívánja megvizsgálni. Elöljáróban kijelenti, hogy szerinte diktatúra van, tehát feladatának végeredményben azt tekinti, hogy a diktatúrák tipológiájában elhelyezze a jelenkori magyar diktatúrát.
2. Történészként a diktatúrák természetrajzát kutatva megállapíthatja: terepen vagyunk. Érdemes megnézni, ideológiailag miként definiálja önmagát a rendszer, illetve, hogy ezek a definíciók honnan származnak. Itt elsősorban az illiberális demokráciára kell gondolnunk. Maga a szó ebben a jelentésében 1997-ben tűnt fel először a szakirodalomban. Egy indiai származású amerikai politológus Fareed Rafiq Zakaria írja le az illiberális demokráciát lényegében úgy, ahogyan azt ma Magyarországon is láthatjuk. Központosított, a demokráciát díszletté lefokozó, ám a demokrácia látszatát felszámolni nem akaró rendszert vázol fel. Minden azon múlik, hogy az emberek hajlandóak-e arra, hogy szabadságuk, szabadságjogaik egy részét feláldozzák a látszatbiztonságért. Egy jól működő jogállam igazából nagyobb garanciát jelent, mint egy demokratikus többségen alapuló, de a szabadságjogokat visszametsző illiberális demokrácia. Zakaria meg is lepődik, amikor Orbán 2014-ben bejelenti, hogy létrehozza az illiberális demokráciát, és hogy ez szerinte jó. Zakaria reflektált: írását nem használati utasításnak, hanem figyelmeztetésnek szánta.
3. Hogyan tudnak túlélni a diktatúrák? - együttműködés, cenzúra, propaganda és elnyomás; teszi fel a kérdést két politológus Sergei Guriev és Daniel Treisman 2015 februárjában. A 20 századi diktatúrák erőszakosak voltak, ilyen ma Szíria és Észak-Korea, azonban már nem ez a a fő irány. Példának az új típusú diktatúrákra ott van Szingapúr, Magyarország, Oroszország, és Törökország. Ezek az országok sikeresek, működőképesek, népszerűek és újraválasztják a diktátort vagy egy klikket úgy, hogy nem alkalmaznak nyílt erőszakot. A repressziót ugyanis burkoltan alkalmazzák. Az új cenzúra nem betilt, hanem hamis, manipulált szövegeket öntenek a társadalomra, ahol az igazság eltűnik a hazugság tengerében. Példa a Kossuth Rádió adása, amelyben a késő-kádárkor mentálisan kellemes világa köszönt vissza, ahol egy vonzó országot mutatnak be. Pszichológiai hatásként a hallgató elhiszi, amit hall, mert el szeretné hinni a vonzó dolgokat. (Ugyanakkor Konok nem hisz a totális agymosás lehetőségében.) Az új típusú diktátoroknak nem kell félniük a demokratikus szisztémáktól, nincs szükségük egypártrendszerre, nem kell teljesen betiltaniuk a civilszervezeteket, egyszerűen felvonultatják a sajátjukat. Mexikóban 80 évig uralkodott egy ilyen rendszer. A négyévenkénti választás legitimálja a szabadságjogok felszámolását, illetve a kreált ellenségeken való úrrálevés legitimálja a diktatúrát. Ha megbicsaklik ez a legitimáció, ha elégedetlenkedés tör ki, akkor az ezen való úrrálevés újra legitimálja szavazói szemében a diktátort, sőt legitimálja az átváltást az erőszakra. Ez a legveszélyesebb a modern diktatúrában.
4. Magyarországon az erőszakra való átváltásnak már feltűntek az első jelei, méghozzá 2015 tavaszán a menekültek kapcsán. A kerítésépítés első abszurditása után átkerült az egész a kormány kompetenciájába, majd a hatalom önmagával folytatott monológjának hatására a rendszerkritikusok közül is nem egyen azt kezdték hangoztatni, hogy hát ez kemény volt, de bejött, mégis csak igazat lett Orbánnak. Ez tipikus példája a probléma kreálásnak, majd kvázi megoldásának. A dolog persze nem így nézet volna ki, a problémát ők kreálták. A modern diktatúrákban már nem a fegyverek állnak az első helyen, habár a militarizálódás Magyarországon egyre erősödik, példa erre az állami vezetők magánhadseregei és a sorkötelezettség megszellőztetése, ami idővel újra és sokkal határozottabban elő fog kerülni. Ugyanez a helyzet a terrortörvénnyel is. Látszik, hogy tartanak valamitől, és megteszik a felkészülést. A szavak is egyre inkább agressziót közölnek, radikalizálódik a közélet. Talán egy átmenet zajlik a nyílt diktatúrába.
5. Konok ezen a ponton Bibóra utalva a középkor szabadságának kis köreiről beszél, ami miatt akkor soha nem sikerült szabadsághiányt kialakítani. Ezt megkerülve, és ezeket garantálva jött létre az abszolutizmus, amely nem számolta fel a szabadság kis köreit, csupán egy központi hatalmat hozott létre. Nyugaton ezek a kis körök egybefolytak, ami létrehozta a demokráciát. Ezzel szemben a Lajtától keletre ennek a fordítottja zajlott le, ahol helyi lokális hatalmak felszámolták a szabadság kis köreit, és egy szabadságellenes állapot fejlődött ki. Ez jelent meg tipikusan a nemzeti konzultációkban, ahol nem megkérdeznek valamiről, hanem megmondják miről mit gondolj. A keleti zsákutcás fejlődés ellenére a 60-as évek végén, a 70-es évek elején újra megjelennek a szabadság kis körei, amit a hatalom először el akar fojtani, majd kénytelen eltűrni, végül a 90-es években úgy tűnik a szabadság kis körei nálunk is egybefolynak, ám megint megfordul a trend. Az igazi váltás 2010-ben történik, amikor áthúzzák a szabadság kis köreit, belefojtják őket az önkéntes és büszke szabadsághiányba. A fejlődés ismét a Nyugatétól eltérő irányba fordult. Úgy tűnik, hogy a rendszer neoliberális vadkapitalista vállalkozásra hasonlít, amely minden pénzt ki akar hozni az országból, amíg még lehet, aztán továbbállni. Vannak azután olyanok is, akik dinasztiákban gondolkodnak, és hosszú időre rendezkednek be - ők a földpályázatokon tűnnek fel.
6. Konok szerint a jelenlegi magyar diktatúrának minden látszat ellenére valójában nincs ideológiája. Semmi sem az, aminek látszik, semmi sem az aminek mondják. Posztmodern épületre premodern díszítést raktak: pántlikás motívumokat, mert azok jól fogyaszthatók. Az ideológia másodlagos, csak arra szolgál, hogy elfedje a valóságot. A kapitalizmus látványtársadalom, a mai magyar diktatúra pedig látszattársadalom. A család számukra csak egy atomizált emberi erőforrást termelő sejt, egy nagyon erős ideológiai kötelék, amire hivatkozva fegyelemről, gyerekszülésről, női-férfi szerepről, a házasság szentségéről lehet beszélni. Mindez elképesztő szabadsághiányos állapotot eredményez.
7. Az emlékezetpolitika a nemzeti identitásról szól. Szerintük az állam feladata egy múltkép kialakítása, annak tanítása, visszakérdezése, dolgozatok íratása, szobrok állítása stb. Ez tipikus jellemzője a diktatórikus rendszereknek. A Veritas Intézet, ha kiváló munkát végezne is, amint nincs így, akkor sem lehetne semmivel sem megindokolni létét. A Veritas Intézet egyedüli célja, hogy meghatározza múlttudatunkat, beépítse azt a tananyagba, akár szembeszállva a történettudománnyal is. Az utcanevek kapcsán látszik, hogy a szélsőjobboldal felé történő térfoglalás zajlik.
8. A rendszer feudális értékeket, feudális félelmeket használ. A klientúra rendszer, a korrupció akárcsak a feudalizmusban nem számít korrupciónak, hanem természetes rendszerszintű kormánypolitika. Konok rövidtávra tervezett diktatúrának tartja az Orbán-rendszert, ami rövidesen működésképtelenné válik szörnyű következményekkel, miközben egy őrült hobbi, a foci a kormány fő prioritása, és még büszke is rá.
9. Kérdésekre válaszolva Konok kifejtette, hogy ha a diktatúra alapvető ismérve az, hogy totalitárius, akkor ez nem az, ha azt mondjuk, hogy genocídiumot vezérel, akkor sem az. Még csak az sem, hogy emberek tűnnek el, bár ezen a téren vannak gyanús esetek, ebbe az irányba már látszódnak a negatív kilátások. Konok azt tartja fontosnak, hogy adott esetben a rendszer elmozdulhat a nyíltabb diktatúra felé, és ez önmagában jelzi a diktatúra meglétét. Láttuk, hogy a törvények egyik napról a másikra születnek bármiféle társadalmi egyeztetés nélkül, ami a diktatúra alapvető jellemzője. Ne tévesszen meg senkit, hogy mindez demokratikusnak álcázott keretek között zajlik. Ez egy olyan diktatúra, ahol sok mindent lehet csinálni, nem számít, hiszen úgyis megfojtják.
10. Ungár Klára megerősítette egy hozzászóló állítását, hogy Orbán Viktor fiatalon valóban amerikai elnök akart lenni. Konok úgy gondolja, hogy az MSZMP főtitkára akart lenni, de mivel eltűnt alóla a diktatúra, készített magának egy másikat. Nagyon erősen rányomja Orbán személyisége a rendszerre bélyegét. Lehetne ő egy kultúrember is, és akkor a gyerekeknek Bartókot kellene hallgatniuk az iskolában, ami még mindig jobb lenne, de nem így van, marad tehát a Puskás Öcsi. Ám ne feledjük, ez csak díszítés, a lényeges az, hogy diktatúra van, áthúzták a szabadság utolsó, maradék köreit.