2016. január 29., péntek

Beszéd



Hölgyeim és Uraim, a menekülés sosem igazi megoldás, a szabadság a kötöttségekben van. A gyermekvállalás erkölcsi feladat és nem gyönyörűség. Mindenütt jó, de a legjobb otthon, persze néha jó az utazás is, de csak azért hogy újra becsülni tudjuk hazánkat. Az ember nem lehet gyökértelen, gyökerek, erre van szükség, ez a fontos, gyökerek és megint csak gyökerek. Milliók állnak országunk határainál hazátlanul, tehát legyünk hálásak, hogy nekünk van hazánk, amit meg is kell tudni őriznünk. Magyarország a világ legszebb országa. Nélkülözhetetlen a nemzeti magatartás, épp elég liberalizmus van manapság a világban, egyénenként, embertől emberig haladva kell megjavítani a világot. Elég már az intellektualizmusból is, nem kell mindig gondolkodni és kételkedni, hanem remélni kell fel a fejjel és büszkén remélni, remény nélkül ugyanis nincs haza, remény nélkül nincs béke, remény nélkül nincs semmi, egyszóval remény nélkül nincs remény. Ma elvetjük a jó magot, amit holnap bőségben aratunk, ha remélünk. Legyőzünk minden nehézséget, de áldozat kell hozzá, áldozat és megint csak áldozat, és mi meghozzuk ezt az áldozatot. A lelki béke fontos, mert a lélek még mindig a legfontosabb, a nemzet lelke, épp elég már Brüsszel materializmusából, némi kis istenhit nélkülözhetetlen, annyi minden rombolja az igazi értékeket, a modern közlekedési hajsza, a plazák, a vasárnapi vásárlások, az internet, ámde szerencsére itt a sport, például a stadionok építése, hisz ezek eltömegesítenek, kollektivizálnak minket magyarokat, és ez jó. A rossz legfőképpen a kommunizmus és a liberalizmus, nem mondom, hogy liberálbolsevizmus, de az. Tudjuk Putyin úr fontos Európa számára, és nem tudhatjuk hogyan alakul a jövő, ezért fontosak az örök törvények, mint például a ne ölj parancsa. Ne ölj tehát, mindenesetre békében ne, ha géppuskás vagy, persze kissé más a helyzet, az antimilitarizmus liberális divatja a múlté. A cigányok szaporodnak seregestül, entellektüeljeink csődje ezen a ponton aggasztó, nem a jövedelmen múlik a dolog, hanem a belső elszánáson, Magyarországon egy becsületes ember is kereshet annyit, hogy a kívánatos szaporodás lehetősége adott legyen, ösztöndíjak is vannak, feltéve ha az illető hallgató kifogástalan jellem, s ez a követelmény jogos, Isten a tudója, jogos, drogosok és baloldalisággal gyanúsíthatók gyerekeire nincs szükség, a szabadság drága kincs, egyszóval Magyarország eszményi ország, és össze sem lehet hasonlítani az olyan szomorú országgal, mint Németország, ahol mindig csak sztrájkolnak és beengedik a terroristákat, de mi nem engedjük be a terroristákat. Mindent egy kis istenhittel kell csinálni, ragaszkodni kell a józan magyar észjáráshoz, a szociális részvét magától értetődik, tehát mindenki gondoskodjon magáról, szüleiről, gyerekeiről, mert senki nem egyedül él a világban, a mindenségit, hanem egy közösség tagja, benne él a közösségben, tisztában kell lennie a kötelességével, de mindent szeretettel végezni, nem csak mindig magára gondolni. A kormány magára vállalja a terheket, ennek a különleges és egyedülálló népnek terheit. A tagadás céltalan, a bizonyítékok nyomasztóan hatnak, nincs más választás, csak az önkéntes vallomás, tehát bátorság, egy kis józan paraszti ész, némi hit a történelem urában, bizalom a kormányban, a nemzetben, és bennem, az én jó tulajdonságaimban.


Max Frisch után szabadon.