A matéria méltósága

Assisi Szent Ferenc nem volt zöld, még kevésbé vegetáriánus. Ferenc a természetben az Istennek való kiszolgáltatottságot, a Benne való bizalom allegóriáját látta. Számára a természet nem anya, hanem nővér, akit meg is intett, ha gyűjtögetett (méhek, hangyák). Ő volt az, aki megmentette Európát a buddhizmustól. Ferenc lényegében az antikapitalizmus ősforrása. Aquinói Szent Tamás viszont azzal, hogy Arisztotelészre hivatkozott, úgy tűnt a pogányságot akarja visszahozni, miközben az iszlámhoz is közeledik. Lényegében ő volt, aki megmentette Európát a platonista miszticizmustól. Tamás, bármilyen meglepő is, a szabadelvűség (liberalizmus) ősforrása. Ha most a két szentet összekapcsoljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ők voltak, akik megszabadították Európát egy szörnyű végzettől, az elszellemiesedéstől azzal, hogy a Megtestesülést helyezték a középpontba (G. K. Chesterton). Ezzel ugyanis az anyag fontos jelentőséget és méltóságot kapott. Később a protestantizmus nemcsak Platónhoz tért vissza, hanem Szent Ágoston szabadakarat-korlátozó nézeteihez is. Elutasította az értelem szabadságát, és az egyedül a hit elvét vezette be. "Lerombolta az értelmet és helyébe állította a befolyásolást." (G. K. Chesterton)


Részlet Gondolatok az antropozófiáról című írásomból.