Kezdetben volt a hőmérséklet. Északon hideg, délen meleg. Az északi jég és a déli tűz találkozásánál volt a Káprázó Űr, a langyos terület. Itt a hőmérséklet elegyedéséből élet keletkezett. A tűz által megolvasztott jégfolyók termékennyé váltak, és a langyos vízből három lény kelt életre: Ymir az ős déróriás, Audhumla az őt tápláló szarvatlan őstehén, mely a jégből három nap alatt előnyalja Búrit az ősóriást. Ymir és Búri (csak ők ketten) kétneműek. Ymirnek alvás közben bal hónaljának izzadáscsöppjeiből született fia és lánya, majd lábszárait összedörzsölve még egy fia Thrúdgelmir, a hatfejű déróriás. Búri hasonló módon ad életet fiának Burnak, aki Ymir két első gyermekének lányát Bestlát, az óriáslányt veszi el feleségül. Ebből a házasságból három fiú született: Ódin, Vili, és Vé.
A három fiú megölte az ős déróriást Ymirt, és testéből megalkották a teret és az időt, vagyis a világot. Húsából lett a föld, csontjaiból hegyek, koponyájából égbolt, véréből és verejtékéből tenger, agyvelejéből felhő, hajából fák, szemöldökéből pedig Középfölde a Midgard. (Figyelemre méltó képzettársítások.) Véréből és csontjából törpéket is alkottak. A déli szikrákat és lángcsóvákat felhajították az égre csillagoknak, és pályát szabtak előbb a Holdnak majd a Napnak, hogy e megszemélyesült égitestek által a nappal és éjszaka váltakozása révén számolni lehessen az éveket. A három óriásfiú e tevékenység által istenné vált.
A tenger keletkezésekor a déróriások megfulladtak, kivéve Thrúdgelmir fiát Belgemirt és feleségét, akiknek sikerült bárkába szállva megmenekülniük, így ők lettek a későbbi déróriások ősei.
Ódin, Vili, és Vé a három világteremtő isten az első úgynevezett ász isten. Ezen a ponton jelenik meg a Skandináviában fennmaradt ősgermán mitológiában egy másik istenfajta, a ván istenek. A germán nép két kultúra szülötte. A ván istenek népe a jégkorszak hidegebb periódusát mintegy 10 ezer évvel ezelőtt kisebb jégvédett területeken, a nyugati norvég fjordok belsejének katlanszerű öbleiben vészelték át. E mikroklímájú területeken néhány ezer év alatt genetikailag alkalmazkodtak környezetükhöz. Nagy termetű, szőke, kék szemű, fehér bőrű, (skandináv típus) halászattal és vadászattal is foglalkozó földművelő matriarchális társadalmat alkotó emberek voltak. Időszámításunk kezdete előtt mintegy 2000 évvel a késő kőkorszak idején, a mai Németország középső részéről (Thüringia, Szászország, Duna-vidék) egy patriarchális pásztor nép érkezett a mai Dél-Svédország, Dél-Norvégia, Dánia és az Elba alsó folyásának vidékére. Ez a germánság kialakulásának helyszíne. Hosszú harc után egybeolvadt az itt talált artikus néppel, ami a mitológiában is tükröződik: a ván és ász istenek harca az első háború, mely békekötéssel zárult. Ünnepélyesen egy edénybe köpték nyálukat, és örök emlékezetül az edény tartalmából létrehozták Kvasirt, egy nagyon bölcs lényt, akit később megöltek (emberáldozatra utalás), és véréből méz hozzáadásával erjesztették a költészet mézsörét. Utóbb a ván isteneket besorolták az ász istenek közé.
A Skandináviában őshonos artikus nép az érkezőkkel ellentétben nem tartozott az indoeurópai nyelvcsaládhoz. Tény, hogy a germán nyelv szókészletének 1/3-a nem indoeurópai eredetű. Néhány példa az artikus néptől származó szavakra: See (sea), Segel (sail), Strand, trinken (to drink), laufen (to leap), Bein (bone), Weib (wife). De nemcsak a tengerrel és hajózással kapcsolatos dolgok, hanem az állat és növénynevek esetében is ez a helyzet. A germán nép kialakulásának ideje körülbelül időszámításunk kezdete előtti 1200. évre tehető. A két pregermán népből 800 év alatt kialakult új nép ezután mintegy 900 évig együtt és azonos helyen élt (ez az ősgermán korszak az időszámításunk előtti 1200-300. évek), bár délre húzódásuk már időszámításunk előtt 1000 körül elkezdődött. De térjünk vissza a mitológiához.
Az istenek a Skandináv (ősgermán) mitológiában is alá voltak vetve a sorsnak. A sors először személytelen, majd életre kel a nornák alakjaiban: Urd, Vedandi, Skuld - a Múlt, Jelen, Jövő, akik a világegyetemet jelképező és központi helyen lévő világfa a Yggdrasil tövében székelnek, és meghatározzák mindenki sorsát. A későbbiekben minden értelmes lény: isten, óriás, törpe és az ember mellett saját norna jelent meg.
Az embert szintén Ódin, Vili és Vé műve. Egyszer a tengerparton sétálva megláttak két fatörzset és embert alkottak belőlük. Az egyikük lelket, vagyis életet lehelt beléjük, a másikuk értelmet és mozgáskészséget, a harmadikuk pedig arcot adott nekik, hogy beszélni, látni, hallani tudjanak. Ők minden ember ősei. A férfi neve Kőris a nőé Repkény. Sokatmondó ez, hiszen a repkény egy mérgező folyondár, mely rákapaszkodik a kőrisre! Idővel megromlik a világ, elszabadulnak a romlás elemei. Elromlik a klíma beköszönt a Hármastél, majd a vizek és tüzek kiáradásával elpusztul minden, csak egyetlen emberpár menekül meg: Élet és Életvágy, hogy tovább sokasodjanak. A tengerből új föld emelkedik ki, egy paradicsomi Föld, melyen vetetlenül nő a gabona. Neve Gimle (tűzbiztos hely). Az ott élők bűntelenek és feltámadnak az arra érdemes istenek is.
A germán mitológiával kapcsolatban említsük meg a germán nyelvekben a napok elnevezéseit. Kedd: tisrdag-dinsdag-Dienstag-Tuesday. Tyr isten napja. Nyelvtanilag rokon a görög Zeus és a latin Deus szóval. Szerda: onsdag-woensdag-Wednesday. Odin főisten napja. Csütörtök: torsdag-donderdag-Donnerstag-Thursday. A legnépszerűbb isten Tór napja. Hatását őrzi számtalan helységnév például Thorshavn, és személynevek például Torsteinn. Péntek: fridag-vrijdag-Freitag-Friday. Frigg istennő Odin feleségének napja. Szombat: e napon az ősgermánok fürödtek és mostak (laug - löjg), így e napnak fürdő - mosó nap lett a neve. Skandináviában ma is az (laugardagur - lördag), nem honosodott meg a Sabbath elnevezés. Vasárnap: sunnudagur-söndag-zondag-Sonntag-Sunday. A Nap, mint megszemélyesített égitest napja. A napimádat a késő kőkorszaki és bronzkori Európában, különösen Skandináviában, széles körben elterjedt volt. Időszámításunk előtt 1300-ból származik a trundheimi (Dánia) ló húzta szekér, mely egy Napkorongot szállít. Baldur kvázi napisten halála és feltámadása az északi tél és nyár váltakozását jelképezi. A két Edda (próza és verses) több helyen szól a meleget hozó napisten és a jégóriások küzdelméről a félévnyi sötét után. Hétfő: mánudagur-mandag-Montag-Monday. A Hold, mint megszemélyesített égitest napja. A Hold dominanciája érvényesül a Skandináv tél hosszú éjszakáin.
Rúna - jelentése: titok. A germán rúna írás rokon a keltával. A rúnák eredetileg kizárólag kultikus-mágikus célokat szolgáltak. Ma egész ezoterikus kultúrát kerítettek köréje, akárcsak a magyar rovásírás esetében láthatjuk. A rúna írás iránya teljesen tetszőleges, sőt mágikus variációk jellemzik. Olvasása a rúnamesterek feladata volt, ami az istenek akaratának megfejtését, kifürkészését jelentette, amint azt a to read ige eredeti jelentése is mutatja. A kezdetben 24 jeles rúnaírás Skandináviában 16-ra rövidült. Ekkor már profán feljegyzésekre is használták, amit a svéd falvakban még a 20. század elején is el tudtak olvasni.
Az eredeti értelmezés szerint a rúnák az ismeretlen múltból erednek, mágikus hatásuk magukban a jelekben rejlenek, az őket felrovó ember cselekedete lényegtelen, azonban e jelek értelmezéséhez tudás szükségeltetik. Az írás és olvasás főbb fogalmai a germán nyelvekben a rúnakultúra szavaiból erednek, például a bükkfa nevéből származik a könyv szó: beech - book, Buche - Buch, stb.
Az izlandiak 920 körül fedezték fel Grönlandot (Gunbjörn-szirtjei). 980 körül le is telepedtek rajta. 1000 táján a grönlandiak Leifur Eiriksson vezetésével felfedezték Amerikát, a mai Új-Fundland és Új-Skócia területét. Az utóbbi partjain termő vadszőlőről Vinlandnak nevezték el. A néhány év alatti háromszori megtelepülési kísérlet után a helyiek ellenségeskedése folytán a vikingek feladták itteni telepeiket, és az itt született gyermekekkel együtt visszatértek az óhazába. Grönland Izlanddal és Európával 500 évig tartott fenn kapcsolatot, ami 1480 körül megszakadt. A globális lehűlés itt még drámaibb volt, mint máshol, az itt élő mintegy 5000 fős viking kolónia máig kiderítetlen módon nyomtalanul eltűnt.
Az óeurópai nyelvcsaládok: germán, kelta, latin, venét (lásd: Venezia - Velence), illír, balti és szláv. A latinok eredetileg az Elba alsó folyásának vidékén éltek. Délre vándorlásuk tette lehetővé a germánok és kelták találkozását. A germán - kelta nyelvi egyezések ettől az időtől eredeztethetőek például: oeth - oath, dun - town. Kelta eredetűek a vas, a fazekas- és szekérépítő mesterségek szavai a germán nyelvekben. Amint említettük, a germán nyelvben sok nem indoeurópai szó is található. Néhány további példa: sword, shield, Hildegard, Hedwig, Gunther, Hadubrand, north, south, east, west. A 6. században kezd rohamosan távolodni az északi germánok nyelve a déli törzsekétől. Az északi germán gótok nyelve izoláltan fejlődött, első írásos emlékük a 4. századból való, Wulfila bibliafordítása.
Részlet a Klíma és mitológia című írásomból.