Anna nap

Tulajdonképpen két évszak van, a tágulásé és az összehúzódásé. A tavasz az egyre hosszabbodó az ősz az egyre rövidülő napoké. A születésé és az elmúlásé. Fiatal koromban az ősz, az október egészen különös hatással volt rám. Akkor a maga teljességében átéltem az elmúlást, nem a magamét, hanem a megtörtént dolgokét. A lélek vágyakozása ez az isteni lét, az örök jelen után. Az ősz idővel meghosszabbodott, és ma az én számomra már Anna nap után elkezdődik. A Nap bágyadtabb, megszólalnak az őszi bogarak és a sarlósfecske is elköltözik, csöndben figyelnek a fák. Ami harminc éve az október volt, az ma nekem az augusztus. Az elmúlás hónapja. A fiam az Egyetem előtt repülőket repít a lépcső tetejéről. Vásáry Tamás szalad fel mellette. Azért ő is megöregedett, nyaranként mindig találkozunk vele. Ez még júliusban volt a Campus Fesztivál előtt nemsokkal. Van a Campus Fesztivál hete, meg a másik 51, amikor készülünk rá. Harminc éve a Jazznapok volt ilyen. Ide hallani, jó helyen lakunk. A fesztiválozók ellepnek minket, a közeli éjjel-nappali boltot is felfedezték. Hetek óta nézzük a plakátokat, napok óta a fesztiválozókat, és esténként az ágyból hallgatjuk a zenét. Ma mi is fesztiválozunk; ketten a fiammal. Neki ez az első alkalom, hat éves. Ahogy közeledünk sűrűsödnek a cirkáló rajok. Nézzük a lányokat. Három közülük beavatja a fiút a dugóhúzó nélküli bor bontás titkába. Egy hatalmas afrikai férfi jön szembe, a fiú szerint egyenesen az Old Spice reklámból. Egy 70 éves néni rolleren gurul el mellettünk. Rengeteg a polgárőr. Zömében 50-es kövér nénik, alig bírnak lépni. Örvendeznek a Nagyerdő-Park bekerítésének, és legszívesebben mindent bekerítenének. Mert volt itt egy darabka természet, most van egy körbekerített rendezvénytér, dübörgő szökőkutakkal, vége a csendnek meg az erdőben tanulásnak. Gyerekek számára életveszélyes tópart és híd. Megint elvettek valamit, amit soha nem kapunk vissza. Senkinek nem tetszik, hacsak Porkoláb Gyöngyinek nem. De akkor még nem volt kész (máig nincs, de már be lehet menni), mi a Stadion környékére tartottunk. Mindenki a 25 éves Tankcsapdára várt. Amikor megérkeztünk még a Rúzsa Magdi énekelt, mi az éppen szúnyogírtást végző repülővel voltunk elfoglalva. Itt is lett szökőkút, a vízre vetítés hatalmas siker volt, megvan a fideszes önkormányzarti győzelem; EU-s pénzből. Végre megérkezett Laci bácsi (másnap meg kellett mutatnom, hogy hol lakik), már az elején lángokkal a színpadon. A második szám (Mennyország tourist) a fiúnak is ismerős. A legérdekesebb mégis csak a magasban röpködő drón volt. Hazafelé baktatunk az éjszakában. Két lány a túloldalról átjön hozzánk, védelmünk alá a kötekedő fiatalemberek elől. Erre laknak ismerjük őket, szépek, fiatalok. Mit mondjak még? Anna nap volt.